Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem igazán értem, s ezért kérdem, miért nem
lehet elcserélnem az életem az álmomra.
Mert az jobb volna számomra, ha valaki valami csodával áthozna, azon csodálkozna, mért van a változás csodás hatása, lelkiismerettel kárhozva.
Hisz vihet bárhova az út, a fény az alagút végén még soha ki nem hunyt. Hiába kezdesz háborút, hiába bátorítasz kiskorút vagy nagykorút, az ember soha el nem téved, várja őt a nagykörút. Az örökös körforgás.
Már pár terved felborult. Mint forgács, hullik szét a bogrács, a bomlás és a romlás lesz úrrá majd mindenen, emberek milliói kérdik : Mért tetted ezt istenem?! De nem ő volt a hibás, így hát nincs más megoldás, minthogy segítek másokon, még ha nincs is erre más okom, csak hogy megmentsem a világot, mit egy féreg vagy az ördög, nevezzem bárhogy, kirágott! Akkor is meg kérdezem a sérülttől hogy ki bántott.
Ez lesz az az állapot, beláthatod, az érvládát bezárhatod és áldhatod azt a napot, mikor önként, isten hírnökeként egy kis hitet át adok, amíg bele nem fáradok, amíg még felállhatok, legyen bármekkora az árok, felállok, a gödörből kimászok, és betemetem, a magokat elültetem, benn a földben a jövő, mint facsemete megterem, míg fejlődik figyelgetem, öntözöm és megmetszem, pár szélvihar elkerülhetetlen, azoktól is megmentem, és ha mindent megtettem, hagyom had növekedjen, magától bontson lombot egy fejlettebb életben.
lehet elcserélnem az életem az álmomra.
Mert az jobb volna számomra, ha valaki valami csodával áthozna, azon csodálkozna, mért van a változás csodás hatása, lelkiismerettel kárhozva.
Hisz vihet bárhova az út, a fény az alagút végén még soha ki nem hunyt. Hiába kezdesz háborút, hiába bátorítasz kiskorút vagy nagykorút, az ember soha el nem téved, várja őt a nagykörút. Az örökös körforgás.
Már pár terved felborult. Mint forgács, hullik szét a bogrács, a bomlás és a romlás lesz úrrá majd mindenen, emberek milliói kérdik : Mért tetted ezt istenem?! De nem ő volt a hibás, így hát nincs más megoldás, minthogy segítek másokon, még ha nincs is erre más okom, csak hogy megmentsem a világot, mit egy féreg vagy az ördög, nevezzem bárhogy, kirágott! Akkor is meg kérdezem a sérülttől hogy ki bántott.
Ez lesz az az állapot, beláthatod, az érvládát bezárhatod és áldhatod azt a napot, mikor önként, isten hírnökeként egy kis hitet át adok, amíg bele nem fáradok, amíg még felállhatok, legyen bármekkora az árok, felállok, a gödörből kimászok, és betemetem, a magokat elültetem, benn a földben a jövő, mint facsemete megterem, míg fejlődik figyelgetem, öntözöm és megmetszem, pár szélvihar elkerülhetetlen, azoktól is megmentem, és ha mindent megtettem, hagyom had növekedjen, magától bontson lombot egy fejlettebb életben.
Érzéketlen világ, amelyben mos élünk,
a mókuskerék forog, aggódunk és félünk.
Elszakadt a köldökzsinór ember, s ember között,
távolodni látszik már, mit Isten összekötött.
Gépies az élet, fogytán a szeretet,
szomjazzuk régen az igaz örömöket.
Él még a remény, fogjunk hozzá végre,
kezdjük önmagunkkal, tekintsünk az égre.
Az Istenünk jó, segít, ha szépen kérjük,
mindent megad, ha imáinkkal segítjük.
Ültessünk magot, melyből szeretetfa nyílik,
ápoljuk, gondozzuk, hisz csak ezen múlik.
Ha kibúj t a mag kicsinyke csírája,
hagyd magasra nőni, legyen koronája.
Koronája terítse be az egész világot,
simítsa el az arcokon a megfáradt ráncot.
Szeretetre vágyunk, azon munkálkodunk,
hogy valóság legyen ez, ne csak az álmunk.
a mókuskerék forog, aggódunk és félünk.
Elszakadt a köldökzsinór ember, s ember között,
távolodni látszik már, mit Isten összekötött.
Gépies az élet, fogytán a szeretet,
szomjazzuk régen az igaz örömöket.
Él még a remény, fogjunk hozzá végre,
kezdjük önmagunkkal, tekintsünk az égre.
Az Istenünk jó, segít, ha szépen kérjük,
mindent megad, ha imáinkkal segítjük.
Ültessünk magot, melyből szeretetfa nyílik,
ápoljuk, gondozzuk, hisz csak ezen múlik.
Ha kibúj t a mag kicsinyke csírája,
hagyd magasra nőni, legyen koronája.
Koronája terítse be az egész világot,
simítsa el az arcokon a megfáradt ráncot.
Szeretetre vágyunk, azon munkálkodunk,
hogy valóság legyen ez, ne csak az álmunk.
Tapogatlak a homályban,
nem bízhatunk a csodákban.
Az igazi szerelemben nem hiszek,
A mocskos szerelem nem éri meg
Ujjlenyomatok a szívemen.
Visszaadnám szívesen.
Halálos csók az arcomon,
daganatok a hangomon
Itt a tavasz és a fű kinő.
de nem sokat segít a jó idő.
Szerelmem írtam neked egy lapot,
Hogy soha nem akartam az lenni aki vagyok.
Ahogy rád nézek, izzik a vérem,
hogy csinálod, ezt nem értem
Karjaimban csak azt érzem,
Téged akar ölelni szerelmem
A világ mocskosabb, mint valaha
Gyere, felejtsünk, el mindent ma éjszaka
Gyötörj meg van még időnk jócskán
Gyönyörünk szálljon az éjkirálynő szárnyán
Ennek az estének sose legyen, vége
Szerelmünk oltárán szálljunk, az égbe
Feledkezzünk, bele egymás testébe
Sikítsunk együtt a vágy tüzében égve
Legyél most annyi, amennyi kell.
A romlottságod nem érdekel!
Izgass fel, és élvezz velem
Nyugtass meg, és végezz velem
nem bízhatunk a csodákban.
Az igazi szerelemben nem hiszek,
A mocskos szerelem nem éri meg
Ujjlenyomatok a szívemen.
Visszaadnám szívesen.
Halálos csók az arcomon,
daganatok a hangomon
Itt a tavasz és a fű kinő.
de nem sokat segít a jó idő.
Szerelmem írtam neked egy lapot,
Hogy soha nem akartam az lenni aki vagyok.
Ahogy rád nézek, izzik a vérem,
hogy csinálod, ezt nem értem
Karjaimban csak azt érzem,
Téged akar ölelni szerelmem
A világ mocskosabb, mint valaha
Gyere, felejtsünk, el mindent ma éjszaka
Gyötörj meg van még időnk jócskán
Gyönyörünk szálljon az éjkirálynő szárnyán
Ennek az estének sose legyen, vége
Szerelmünk oltárán szálljunk, az égbe
Feledkezzünk, bele egymás testébe
Sikítsunk együtt a vágy tüzében égve
Legyél most annyi, amennyi kell.
A romlottságod nem érdekel!
Izgass fel, és élvezz velem
Nyugtass meg, és végezz velem
Hiába szombat este a zsebem üres
Nem lehet kifogás az éjszaka már vár
A táncéren együtt ropjuk majd édes
Ma este te leszel a legnagyobb Star
Vedd fel a legjobb ruhád
Egy kis smink hajlakk se árt
Tojd le had kiabáljon jó apád
A ház előtt a Cadiben várok rád
Miénk lesz az egész város
Az utca legyen a rock n roll-tol hangos
Felejtsük el a nyomasztó gondokat
Váltsuk valóra legtitkosabb álmainkat
A Cadillac csak surran az éj peremén
Bújjunk össze a kocsi hátsóülésén
Jenny a csókodtól a felhők között szárnyalok
Ahol pimaszul mosolyognak rám a Jampi angyalok.
Nem lehet kifogás az éjszaka már vár
A táncéren együtt ropjuk majd édes
Ma este te leszel a legnagyobb Star
Vedd fel a legjobb ruhád
Egy kis smink hajlakk se árt
Tojd le had kiabáljon jó apád
A ház előtt a Cadiben várok rád
Miénk lesz az egész város
Az utca legyen a rock n roll-tol hangos
Felejtsük el a nyomasztó gondokat
Váltsuk valóra legtitkosabb álmainkat
A Cadillac csak surran az éj peremén
Bújjunk össze a kocsi hátsóülésén
Jenny a csókodtól a felhők között szárnyalok
Ahol pimaszul mosolyognak rám a Jampi angyalok.
Én úgy szeretnék elmenni a földről
mint a villám a kerti fák között,
mely hirtelen lecsapva villanásra készül,
és egy mozdulattal mindent elsöpör.
Én úgy szeretnék elmenni a földről
ahogy a szél sóhajt halkan,csendesen,
s egy sóhaj mögött mindent eltemetve
ne legyen idő még visszanézni sem.
Én úgy szeretnék elmenni a földről
hogy ne sajnálkozzon rajtam senki sem,
akiket szeretek ne lássanak sírni,
s akik gyűlölnek ,ne örvendjenek.
Én úgy szeretnék elmenni a földről,
hogy ne okozzak fájdalmat neked,
ne ússzon miattam könnyektől a párnád,
hisz álmaidban melletted leszek.
S én úgy szeretnék elmenni e földről,
hogy odaföntről melletted legyek,
ha bánatod van ne maradj magadra,
s még akkor is,ott is foghassam kezed!
