Jöhet pusztító tűz,vagy orkán
jöhet elsöprő szélvihar
jöhet tűzvész,hogy mindent felégessen,
s ne legyen semmi,mi visszatart.

Jöhet tomboló özönvíz,
hömpölygő.zúgó áradat,
már semmi sincs,mi visszatartson,
az utolsó láncszem is elszakadt.

Most mindent elsöprök,porrá zúzok,
hömpölygő lávaként messzire,
mint forrongó,tüzes,hörgő vulkán,
s nem csitíthat le semmi sem.

Ma viharként elsöprök mindent,
pusztító lánggal perzselek,
s mikor már mindent fel égettem,
akár a szélvész,elmegyek.

Ma kiszakad a szívemből egy újabb darab,
megint eltelt egy év, de az emléke velem marad.
Megannyi értékes perc, és tétova gondolat,
sok csodás emlék, és persze szomorú pillanat.
De hát a végén úgyis csak a jóra emlékszik az ember,
segíts hát azon, aki fél, aki még adni nem mer.

Maradj meg jónak
törtetőn mosolygónak.
Ha örülsz, tűnj mohónak,
ékeskedjél minden bóknak.
De légy kegyese az igaz szónak!
Mert az élet egy szeszélyes csónak
mely a végén úgyis partot ér.

Vigyázz rá, őrizd, vidd tovább az álmod,
amire szükséged lesz azt útközben úgyis megtalálod.

Legyen ez neked a legszebb december,
melynek utolsó perce boldogan elragad,
remélem ez a Vers szívedben örökre megmarad.

Kívánom, hogy jövőre a boldogságtól csillogjon a szemed,
Boldog új évet kívánok Neked!

Te légy a tűz,és égess fel mindent !
Amit egyedül nélküled nem merek,
te légy a tűz,és te szíts fel engem
hogy minden lángommal melletted legyek.

Te légy a tűz,hogy érezzem lángod,
mely minden ízemben felkavar,
te légy a tűz,mely fel éget engem
s nem marad már mi visszatart.

Te légy a tűz,mely fel emészt mindent!
Hogy ne legyen más mit itt hagyok,
csak üres, kopár sík,hogy ne lássak semmit
amibe lelkem belesajog.

Ajándék ma minden perc és óra,
amit ünnepkor együtt tölthetünk,
ajándék,melyet álmainkban,
emlékeinkben mindig keresünk.

Ajándék, de sokkal több annál
mit a fenyőfa nékünk rejteget,
ajándék,mely arannyal írja
szívembe most a nevedet.

Ajándék,melyet aranyfonállal
hímezve szívünkbe kötünk,
hogy legyen mire emlékeznünk
amikor végleg elmegyünk.

Én úgy szerettem volna esélyt kapni egyszer
hogy érezzék,lelkem tiszta és nemes,
én úgy szerettem volna kicsit jót is tenni
hogy a szegény is boldogabb legyen.

Én úgy szerettem volna itt maradni végleg
pedig bizalmat nem kaptam soha
bár most elmegyek,mégis visszasírom
hisz legédesebb a szülőföld pora.

Én úgy szerettem volna itt maradni végleg
hogy a gyöngéknek hasznára legyek
hogy ne győzzön mindig önző,gonosz érdek
és akit lehet,boldoggá tegyek.

Én úgy szerettem volna itt maradni végleg,
hogy segíthessek néhány emberen
ne csak a gazdagnak nyíljon ki az ajtó,
és a szegények ne éhezzenek.

Én úgy szerettem volna itt maradni végleg
de most fájó szívvel mégis elmegyek,
nem marad utánam csak sötét,kósza árnyék
apránként eltűnve némán,csendesen.