A kiragadott napszak
Az idö végtelenjében
Oly sebesen múlik el.
Parányi kevésnek tünik
Az érzékelés
Korlátai közt szorítva
Veled lehetek a Most-ban.
Tisztelem hálával
Nagyra értékelem
Csak ez számít
Ez a fontos Nagykincs
Mely túltesz mindenen
Hogy szeretetedbe csomagolva
Létezem.

Hegyek mögött dideregve
Szél hordja szét
A meglapult nap
Szürkület hidegét .
Harmatot sóhajt a folyó
Suttogó világra
Ablakokból neonfény tapad
A közeli fákra.

Meghívás nélkül kopogat
Sok megfáradt gondolat.
Reszkető levelek tapsolnak
Ahogy ott ülök a fa alatt.
Törzse mozdulatlanságát
Megosztja velem
Hozzá dőlve
Társa lettem .

Hallgatjuk a tücsökzenét.

Nappali illatot
Lehel a szunnyadó föld nedve
Pipacsokkal keveredve
Még egyszer mára felfénylik
A hűvös naplemente.

Az árnyék elolvad
A nyirkos fű közt nesztelen
Holnap újra megkeresem
Emlékeim közt a napot
Amelyről álmodozhatok.

Zuhan az est palástja
A messzeségbe nyúló tájra
Rám kacsint huncutul
Egy csillag fénnyalábja
Álmot küld szemem sarkába.

Ennyi elég volt mára.

Sziklakövek s jéghegyek
És a köztes szakadékok
Torzítják a kedvemet.
Tarkómon ingerülten
Lüktetve dobol
S szemem mögül
Feszítve valahol
Kibújna a fájdalom.
Lohol
A konkrétan érzékelhető
Zord-sötét fogalom.
Aztán mégis bent marad.
Szövetek mélységében
Amíg az álom peremén
A holnapba gördülő időben
Egy kampón fennakad
S a máló múltba ragad.

Gondolatok keveredett halmazában
Akár az inas a vászon síkján
Elnyúlik a pillanat ásítva.
Nehezedő tömegvonzás küszöbén
Elrugaszkodva szállnék
De csak az álom szakadékába
Zuhanok

A szobában áll a bál
Kismester most muzsikál

A billentyűket üti-veri
A ritmust lazán megkeveri

Úgy remek a melódia
Hogyha nincsen neki párja

Egyszerre szól vidám dúrban
Dixi jazz és sving stílusban

A kis mester új zenéje
Felkerült a lista élre

Nem hasonlít semmi másra
Csak a legjobbik nótára

Nagy sláger lett azon nyomban
Minálunk az otthonunkban

Ha a gyermek zongorázik
Az egész ház kivirágzik

Sötét áporodott
Ijesztő folyosó végén
ott csillog
Egy szikrányi remény
Tömörödve
Parányi fénylő pontban
Bízva, hogy ott mögötte
Tán a megváltás van...

A végére
Elhagyatva
A Test Lelke
Magára maradva
Szerte-foszlik
Átsurran
A Lét-fotonmolekula
Az ismeretlen dimenzió
Örökkévalóságába.