Manapság olyan a világ, hogy ki-, és megkopott az a mosolyság!
Kopott, rajta mosolysággal járni… emberek nem fognak imádni…
Kopott mosolyon, mögött azért mélázgatok, sőt elgondolkozok!

Van még, hogy hallgatom a szívem dobbanását, hallom kutyák ugatását…
Közben fölmerülnek benne régi emlékek, miket meséltek a vének…
Ha rám süt a nap, az segít a lelkemen, gondolatom előre megyen.

Ezt a félszegséget nem én csinálom, de a környezetem… éppen ezért nem imádom.
Le vagyok lassulva is, kevés a hajtóerő, pedig mennyi volt bennem az őserő?!
Olyasmi vagyok, mint ki repülővel lezuhant, de szerencsére még nem várja a hant…

Lennék én
Más, de vajh’ hogyan?
Arcvesztés?

Vecsés, 2016. június 2. - Kustra Ferenc József

Kaszakővel csiszolgatom
Fenegetem énemet
Hogy a penge odabentről
Legyen kicsit élesebb

Bekeverem a színeket
Festegetem életem
Ha idővel majd kifakul
Tarkább legyen végzetem

Fát ültetek az anyaföldbe
Tiszta szívvel gondozom
Hogy a fénnyel ölelkezve
A lelkemet még itt hagyom

A gondolat bűvös árral
Szétfolyik az éterbe
Ki érzi majd a szómágiát
Ott leszek a közelbe.

A pénz, s a tét a sátán játékszere
De a Történelmet írják vele,
S a tiéd is majd ezen vesz el
Ha szabadságod szolgája leszel.

Sokan írtak okítottak,
daloltak a pénzről
Hamis illúziót, vagy igazat
Mindhiába
A csábítás magával ragad.

Pénz nélkül ma nincsen jövő,
És a tegnapi kamat gyorsan növő.
Éjjel nappal robotolhatsz,
De nem éred utol önmagadat,
És ha azt hinnéd, hogy minden megvan
Már az ördög pihen az ágyadban.

Nem nagy érték, papírból van.
Világszerte mégis
Gyilkolásra, pusztításra jó oka van,
Mert mögötte a hatalom,
S az ördög keze
Ki eddig a kártyát jól keverte.

Pazar életet boldogságot-
Sokan űzik ezt az álmot,
És mert pénzbe kerül minden
Megvalósul talán egyszer...,
De a talán nagy talány
Hát még ha
Kereseted túl silány
Labdába se rúghatsz,
És fújhatsz a sátán sípjába -
Dolgozd magad szabadságba.

Volt idő, hogy nélküle
Boldognak hitte magát
Sok ember,
Ám eme szer
A hatalom zsebében énekel
Magasztos dalokat.
Így
Az ókorban már feltalálták
Ezt a nyájas kényszer igát.

zárszó -
Pénzzel írták a történelmet,
És...porrá leszel elhiheted.
Az ó-emberek, kik dicsőség
Nélkül porladnak
Meglehet
Boldogabbak voltak,
Szabadok....
Amíg a csalfán vigyorgó
Pénz nem öltött alakot.

A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…

(leoninus csokor)
Fegyverzaj veszélyesen ropog a kék ég alatt, jó lenne csend, legalább egy falat!
Éppen emeletes épület omlik le, emberek kiáltoznak itt temetett be…
Süvít az ég a felhőtlen ég alatt, vajh’ mennyien fekszenek a sírhalmok alatt?

Aknavető lövedékek szállnak fölfelé, majd odébb az úti céljukon lefelé…
Közben hallani, hogy kattognak a sok-sok kézi fegyverek, össze is esnek emberek.
Fekete kosok, Ti itt járjátok az ördög táncát, nylon zsákba tetetitek a hullát.

Kérdezem én, hogy vajh' hol van ilyenkor az Isten? Állítólag neki az ember… minden!
Tudom én, hogy a harc a fekete kosok kiváltsága, sok katona ment már halálba!
Többször -többen- elmondták TV -ben a szakértők, lehetnek legkevesebben hatszázezren ők!

Bőszen sokasodnak a sírhalmok, jól elfogynak az élő harcosok!
Bőszen nő a lakósság fájdalma, mert ez most a fájdalom uralma…
Bőszen sír, zokog a család… kisgyerek meg nem érti… Csend, meghalt apád!

Fegyverzaj ropog szép kék ég alatt, jó lenne csend, véglegesen nagy rakat… az ég alatt!!
Újabb, más épület omlik, emeletes kórház omlik le, ember nyög… itt temetett be…
Süvít az ég a felhőtlen ég alatt, süt a nap… mennyien fekszenek sírhalmok alatt?

(HIQ trió)
Ti kosok!
Nagy pénzvágyatok...
Halálos!

Ti kosok,
De uralkodtok!
Élet vég.

Ti kosok!
Ti nem emberek!
Népírtók...


Vecsés, 2023. december 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nagy világkatasztrófára mutató helyzetről. Én kísérleteztem ki, megalkottam, kifejlesztettem a HIQ-! A haiku vagy senrjú esz-meisége vonatkozik rá, témától függően. Szótagszám: 3-5-3. Tilos a rím és a szavak elválasztása.

A Nő...

Aki az élet
Mint a végtelen folyama
A gyönyörű
Mint a Földanya maga.

A csillag
Mely körül forog a világ
Aki az otthon
Ahol ölel a puha ágy.

Aki a szerelem
Mint a tűz vihara
A szeretet
Mint az éltető manna.

A gyógyír
Mely forraszt minden sebet
Aki a virrasztó kéz
Mely ápolja a beteget

Akit áldani kellene
Minden nap az évben
De csak egy jutott
Mert beéri kevéssel

Ő az aki
Mint a természet
Szeszélyes
Mégis óv és éltet.

Ő az aki
Naponta megölelhető
Az aki Tisztelendő
Ő , a drága Nő.