Szófelhő » Hozzá
« Első oldal
1
...
of
47
Idő    Értékelés
KEDVENC SZIKLÁM
Írta: Poór Edit

Oly gyönyörű vagy nekem,
Kedvenc sziklám.
Méltón állsz a hegy ormán.
Nem sokára megyek hozzád,
S te szikla hűséggel vársz reám.
Elpihenve foteledben,
Csodálhatom szépségedet.
Megható csendben,
Meséled történeted.
Évek során nem változol,
Körülötted szép táj honol.
Rajtad élő dús mohákról,
Szeretettel gondoskodol.
Kékes törzsű fák árnyéka,
Szolgál neked hűsítőül.
Lélegzeted nyugodt, tiszta,
Békés tőle a levegő áramlata.
Itt minden szív nyugalmat talál,
Elhozod nekik a lelkük szavát!
Beküldő: POÓR EDIT
Uram, köszönöm, hogy segítesz nekem,
Köszönöm, hogy fogod a kezem,
Köszönöm, hogy megbocsájtasz, s utamon vezetsz.
Ha néha elbukok is, Te felemelsz,
Mindig adsz erőt és lehetőséget.
Uram, kérlek, fogadd el hálaimámat,
Mindazokért, kik téged nem ismernek,
Azokért is, kikért nem imádkoznak.
Áldd meg, Uram, kiket ismerek,
És azokat is, kik engem ismernek.
Áldd meg mindazokat, kik életem során,
Ha egy pillanatra is, de közük volt hozzám.
Add, hogy bocsássanak meg, ha ellenük vétettem,
Akár itt a földön vagy szellemi létükben.
Én már megbocsájtottam, hisz Te is megbocsájtasz, Uram,
Irgalmas kegyelmed oly fáradhatatlan.
Köszönöm, hogy meghallgattad imám,

Köszönöm, hogy most olvasod imám!
Beküldő: POÓR EDIT
Atyám, hálás vagyok néked,
Igazságos szereteted kíséri létem.
Fényed beragyogja az univerzumot,
Tökéletességed irányítja a sorsot.
Csodálatos világod,
Köszönet és hála néked!

Engedted, hogy újra éljek,
Általad fejlődjön a lélek.
A hozzád vezető úton
Folyamatos energiaszálon
El nem engedsz végleg.
Köszönet és hála néked!

Egyetlen fiadat leküldted a Földre,
Ki csillagként világított a sötétlő éjben.
Megmutatta nekünk a fények útját,
Szerető, megbocsájtó lényével előttünk járt.
Hűen követve őt lelkünk hozzád eltalál.
Köszönet és hála néked!

Szentlélek tüzével tisztítol bűnünket,
Kegyelmeddel elárasztod lelkünket.
Hitünket bizonysággal erősíted,
Reményünket megtartod tebenned.
Szereteted áldásként hullik le ránk,
Köszönet és hála néked!
Beküldő: POÓR EDIT
Májusban, egy parkban sétálva,
Nő alakja tűnik fel,
Csontszínű, korhű ruhában.
Kézében, hozzá illő csipkés napernyő,
Míg a fák, s a rét gyönyörűen zöldellő.
Lágy szellő fújja, hosszú barna haját,
Míg egy váratlan pillanatban,
Az egyik kérője, elé toppan,
Elegáns, sötét frakkban.
Sudár alakjával, előtte térdre borul,
Arca komoly, gondterhelt, sötét hajába túr.
Közli, hogy ellenfelét párbajra kihívta,
Így, a döntést ő helyette megvívta!
Szenvedélyes szerelemmel kéri meg kezét,
Ám a történtek miatt, elutasítja kérőjét.
Ha, várt volna bizalommal még,
Megkapta volna szerelmét s vele kezét.
Mély fájdalom, gyász gyötörte a nő lelkét,
Két kérője közül az egyik szellemként éli életét.
Hosszú szenvedés várt mind kettőjükre,
Lelküket a szenvedélyes szerelem fűzte össze.
Boldogságukat, a halál pecsétje száműzte.
A férfi többszöri kérésére, újra találkoztak.
Ősz volt, a levelek a fákon megsárgultak,
Hulló falevelek integettek búcsútalálkozásuknak.
Nem lehettek egymáséi,
Egymás nélkül sem tudtak élni!
Sóvárgó lelkük őket gyötörte,
Ám a bűn árnyéka, boldogságukat nem engedte.
Döntött a férfi, pisztolyát előrántva,
Szíve hölgyét hirtelen mellkason lőtte.
Majd, halántékához emelve pisztolyát,
Meghúzta annak ravaszát.
Holtan rogyott le szerelme mellé,
Fák lombjai koszorúként borultak fölé.
Sétány csendjében köd ereszkedett melléjük,
Az ősz elmúlásával, kihunyt földi életük.
Egy régi történet, mely előző élthez visszanyúlt.
Azóta, újra születtek e földi világban,
Hogy megtalálják egymást egy új világban.
Elkerülhetetlen volt találkozásuk,
Felismerésül szolgált a magnetikus száluk.
Ez köti össze a lelkeket bárhol a világban,
Megtalálják egymást, hogy egyesüljenek duálban.
Beküldő: Poór Edit
EGY IGAZ GYÖNGYSZEM
Írta: Poór Edit

Isten útja kifürkészhetetlen,
Mit, miért tesz rejtély előttem.
Ő jól tudja okát, később mindig megfejti okát!
Ebben a sötét világban is megmutatta,
Létezik számomra kinek lelke igaz és tiszta.
Egy napon hozzá vezérelt göröngyös úton,
Hogy felismerjük egymást, most már tudom.
Ő egy igaz gyöngyszem e világban,
Kinek szeretet fénye ragyogva sugároz!
Kíváncsi szemek elől zordul rejtezik,
De a szeretet fényében megmutatkozik.
Tudom, érte vagyok e földi világban,
Neki dobban szívem minden pillanatban!
S, ha eljön majd az alkalom,
Utolsó dobbanással is neki jelez angyalom!
Addig nevét mindennap imába foglalom,
Várok csendesen, míg eljön az alkalom!
S, ha addig szüksége lenne rám,
Itt vagyok, érted születtem drágám!
Őzike szemei lelkemig hatoltak,
Megértettem azt, miről eddig csak álmodtam!
Tisztelem, csodálom és boldoggá tesz,
Hogy Ő, az én lélekpárom.
Áldom az Urat, ezért a kegyelemért,
Kérem áldja meg Őt, lelkem hála imájaként.
Angyalok kísérjék minden pillanatát,
Szem elől ne tévessze, felvállalt feladatát!
Beküldő: POÓR EDIT
Népszerű fórum témák
Legfrissebb kommentek
Új témák