Láttam Kegyedet… csodálkoztam,
Csak ment… én meg odafordultam.
Vakon is keresném,
Bízok, hogy meglelném.
Micsoda élmény, hogy láthattam!

Feledhetetlen volt látványom,
Álmomban előjön, mint álom!
Bármerre is nézek,
Mindig csak remélek.
Megyek… és Kegyedtől fényt várom.

Kegyed nélkül, minden rút, kopár,
Lélek Kegyedé, nem csapodár.
Más nők nem kellenek,
Játszóm sem lehetnek.
Láttam Kegyed… várom, hogy bevár!

Vecsés, 2022. január 10. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban, Adelbert von Chamisso: „Láttam, és az óta” … c. verse átirataként. (Fordító: Szöllösi David- január 10 2022.)

A pénz, s a tét a sátán játékszere
De a Történelmet írják vele,
S a tiéd is majd ezen vesz el
Ha szabadságod szolgája leszel.

Sokan írtak okítottak,
daloltak a pénzről
Hamis illúziót, vagy igazat
Mindhiába
A csábítás magával ragad.

Pénz nélkül ma nincsen jövő,
És a tegnapi kamat gyorsan növő.
Éjjel nappal robotolhatsz,
De nem éred utol önmagadat,
És ha azt hinnéd, hogy minden megvan
Már az ördög pihen az ágyadban.

Nem nagy érték, papírból van.
Világszerte mégis
Gyilkolásra, pusztításra jó oka van,
Mert mögötte a hatalom,
S az ördög keze
Ki eddig a kártyát jól keverte.

Pazar életet boldogságot-
Sokan űzik ezt az álmot,
És mert pénzbe kerül minden
Megvalósul talán egyszer...,
De a talán nagy talány
Hát még ha
Kereseted túl silány
Labdába se rúghatsz,
És fújhatsz a sátán sípjába -
Dolgozd magad szabadságba.

Volt idő, hogy nélküle
Boldognak hitte magát
Sok ember,
Ám eme szer
A hatalom zsebében énekel
Magasztos dalokat.
Így
Az ókorban már feltalálták
Ezt a nyájas kényszer igát.

zárszó -
Pénzzel írták a történelmet,
És...porrá leszel elhiheted.
Az ó-emberek, kik dicsőség
Nélkül porladnak
Meglehet
Boldogabbak voltak,
Szabadok....
Amíg a csalfán vigyorgó
Pénz nem öltött alakot.

Az igazság
Már eltakarja
Saját arcát;
Szégyenli
Hogy mivé degradálták.
Jár-kel a nagyvilágba,
Vagy visszavonul
Egy pusztába
Hol senki sem találja.
Mert a média űzi,
Kergeti,
És sokszor
Hamis vádakkal illeti.
A szenzáció veszett lett-
Az igazság ezért
Inkább elveszett.

Elszállt a nyár, elfutottál,
Elmentél és jól elhagytál.
Éppen fölém hajol az ősz,
Széllel… süvít, nyarat lefőz.

Én csak vágytam… süssön rám a nap.
De fénye, min jött… tükördarab.
Árnyékom is becsapott,
Mindig csak mögöttem volt.

Fáj nekem, nagyon fáj, végzetem,
Hogy nyáron hideget éreztem…
Majdnem mind a hatvanháromszor?
Életemben, bizony jó párszor.

Vágytam pedig élet melegségére…
Arra, hogy jól süssön rám a nap, végre,
Legyen boldog… úgy minden másnap,
De csak hamisan sütött rám… nap. .

A karmámban nincs ilyen.
Mi benne van, semmilyen!
Napsütötte élet… vágyálmom,
A ború alatt csak kínlódom.

Elszállt a nyár, elfutottál,
Elmentél és jól elhagytál,
Magad mögött borút hagytál,
Úgy tűnik, hogy nem is voltál…

Vecsés, 2011. szeptember 12. – Kustra Ferenc József

Dobhártyámon lüktet
A ritmus-periódus
Jazz ütemre
Mély hangok mögött
Olykor felkiált rekedten
Az elme

Pereg a dob
A perc
A gondolat
Feszülten ringat
A hangulat
Szünetjelek közt
A csend
Sikító sziréna

Húrok varázsa
Még szerényen vonz
Csendes pengetéssel
A rezonancia
Búgva
Olykor
A légzést elnyomja
Hamisan
Kígyóként tekeredik
Nyakamra

Pereg a perc
Elnyúlik a terc
Kattan a kulcs a zárba
Mára
Elmentem szabadságra.