Az igazság
Már eltakarja
Saját arcát;
Szégyenli
Hogy mivé degradálták.
Jár-kel a nagyvilágba,
Vagy visszavonul
Egy pusztába
Hol senki sem találja.
Mert a média űzi,
Kergeti,
És sokszor
Hamis vádakkal illeti.
A szenzáció veszett lett-
Az igazság ezért
Inkább elveszett.

Elszállt a nyár, elfutottál,
Elmentél és jól elhagytál.
Éppen fölém hajol az ősz,
Széllel… süvít, nyarat lefőz.

Én csak vágytam… süssön rám a nap.
De fénye, min jött… tükördarab.
Árnyékom is becsapott,
Mindig csak mögöttem volt.

Fáj nekem, nagyon fáj, végzetem,
Hogy nyáron hideget éreztem…
Majdnem mind a hatvanháromszor?
Életemben, bizony jó párszor.

Vágytam pedig élet melegségére…
Arra, hogy jól süssön rám a nap, végre,
Legyen boldog… úgy minden másnap,
De csak hamisan sütött rám… nap. .

A karmámban nincs ilyen.
Mi benne van, semmilyen!
Napsütötte élet… vágyálmom,
A ború alatt csak kínlódom.

Elszállt a nyár, elfutottál,
Elmentél és jól elhagytál,
Magad mögött borút hagytál,
Úgy tűnik, hogy nem is voltál…

Vecsés, 2011. szeptember 12. – Kustra Ferenc József

Dobhártyámon lüktet
A ritmus-periódus
Jazz ütemre
Mély hangok mögött
Olykor felkiált rekedten
Az elme

Pereg a dob
A perc
A gondolat
Feszülten ringat
A hangulat
Szünetjelek közt
A csend
Sikító sziréna

Húrok varázsa
Még szerényen vonz
Csendes pengetéssel
A rezonancia
Búgva
Olykor
A légzést elnyomja
Hamisan
Kígyóként tekeredik
Nyakamra

Pereg a perc
Elnyúlik a terc
Kattan a kulcs a zárba
Mára
Elmentem szabadságra.

Csak röviden, tömören…

Életre ítéltetett szegény,
Rejtély vagyok bizony magam is…
Mért vagyok ezen a földtekén,
Mely hitvány, végtelenül hamis?

Tűrj csak, embernek fia,
Lesz kínod még épp elég;
Küzdj csak, embernek fia,
Míg majd megérkezik Vég...

Vecsés, 2021. december 25. – Kustra Ferenc József - Íródott; MARIE VON EBNER-ESCHENBACH: Summázat az életről c. verse átirataként.

Kecsesen repülő pillangó
Hártya-szárnyán
Ragyogó fény
Színeivel hivalkodó
Királykisasszony
Mesebeli ábránd A szépség...
Már elfelejtődött
Átváltozások között
Honnan jött.

Vagy a lepke
Mondóka hívja kedvesen
Szállj a tenyerembe
De ki az
Ki rút hernyót dédelgetne .

Mennyi rejtély
Természeti csoda
Változik szüntelen
Minden Rész és Forma .

Hamis illúziók skáláján
Bűvészetek sokasága
Csúcsra ért mára
Az ember csalárdsága!

Szeszélyektől változó
Minden Rész és Forma
Mennyi mesteri csoda
Dühöngve tombol
Globálisan naponta.

Az Őszinte nyíltság ténye
Amig nem zsugorodott
Mikroszkópikussá...!
Addig Távol volt
A Mű-Vész!