Idő 
Értékelés 
Értékelés A tatamin állok, itt kezdődik az út,
minden lépés, minden dobás egy újabb tanúbizonyság.
Ez több mint sport: ez az életem része,
erő, önuralom, tisztelet mind belém vésve.
Minden izmom dolgozik, feszül és tanul,
a testem formálódik, de az elmém is alakul.
Kitartás hajt, ha elfáradok,
mert a judo megtanít: soha ne add fel, harcolj!
Az esések nem kudarcok, csak leckék,
minden talpra állás egy újabb győzelem bennem,
a fájdalom is tanít, a csend is beszél,
és minden küzdelemben önmagamat ismerem fel.
A kedvencem? A belső combdobás,
egy mozdulat, ami pontosságot és időzítést kíván.
Egy pillanat, és az ellenfél súlytalan,
de a valódi erő belül van, láthatatlan.
Ez a világ legjobb sportja, kétségem sincs benne,
nem csak a testet edzi, de formálja a lelket.
A judo az út, amin napról napra járok,
és minden egyes küzdelemben egyre erősebbé válok.
Siófok, 2025. február 25. -Gránicz Éva –
minden lépés, minden dobás egy újabb tanúbizonyság.
Ez több mint sport: ez az életem része,
erő, önuralom, tisztelet mind belém vésve.
Minden izmom dolgozik, feszül és tanul,
a testem formálódik, de az elmém is alakul.
Kitartás hajt, ha elfáradok,
mert a judo megtanít: soha ne add fel, harcolj!
Az esések nem kudarcok, csak leckék,
minden talpra állás egy újabb győzelem bennem,
a fájdalom is tanít, a csend is beszél,
és minden küzdelemben önmagamat ismerem fel.
A kedvencem? A belső combdobás,
egy mozdulat, ami pontosságot és időzítést kíván.
Egy pillanat, és az ellenfél súlytalan,
de a valódi erő belül van, láthatatlan.
Ez a világ legjobb sportja, kétségem sincs benne,
nem csak a testet edzi, de formálja a lelket.
A judo az út, amin napról napra járok,
és minden egyes küzdelemben egyre erősebbé válok.
Siófok, 2025. február 25. -Gránicz Éva –
Látók mondták, hogy elátkozás alatt állok,
Valami rettentőt követtem el, fog átok!
Eme büntetésem hetedíziglen érvényes,
Céltalan, minek a sírás, élet így-úgy véges.
De már, az utolsó elátkozott életemet élem,
Ne tévesszen már meg engemet a tavaszi szél… vélem.
Csókolódzni szüntelen? A csalódásom heves volt,
Immár rájöttem, életemben az úr az átok volt!
(kínai forma „csi-csüe” 7,7,7,7- Rímképlet: aaxa -x=végtelen)
Ez az utolsó táncom
A lejtőn? Ha, nem… fájom!
Erőm már, úgy elfogyott,
Vége? Még én nem látom…
(HIAfo)
Oly' súlyos büntetés…
Akár hogyan is van,
Kitart az átok gyökere!
(3 soros-zárttükrös)
Ilyen, kőkemény átok alatt, csak nyögni lehet!
Elátkozottnak út, csak lejtőn lefelé vezet.
Ilyen, kőkemény átok alatt, csak nyögni lehet!
Életemben szinte nem történt semmi jó!
Pedig alkalom hegyekben volt, adandó!
Ez, ilyen átok, testet-lelket, megfont gúzsba köt.
Csak egy megkötött kupac voltam, ég alá kötött.
(3 soros-zárttükrös)
Életem, egy lassú tánc volt a lejtőn, kötözött lábbal,
Nehogy elesek, össze is kötöttek egy öreg fával…
Életem, egy lassú tánc volt a lejtőn, kötözött lábbal.
(HIAQ)
Erőm már elfogyott,
Könnycsorgással megyek tovább…
Sírt kezdik tán’ ásni?
(3 soros-zárttükrös)
Látók mondták, hogy az ujjá születés, majd élni alkalmas,
A következő létem már nagyon szép lesz, nagyon tartalmas…
Látók mondták, hogy az ujjá születés, majd élni alkalmas.
Vecsés, 2018. május 5. Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Valami rettentőt követtem el, fog átok!
Eme büntetésem hetedíziglen érvényes,
Céltalan, minek a sírás, élet így-úgy véges.
De már, az utolsó elátkozott életemet élem,
Ne tévesszen már meg engemet a tavaszi szél… vélem.
Csókolódzni szüntelen? A csalódásom heves volt,
Immár rájöttem, életemben az úr az átok volt!
(kínai forma „csi-csüe” 7,7,7,7- Rímképlet: aaxa -x=végtelen)
Ez az utolsó táncom
A lejtőn? Ha, nem… fájom!
Erőm már, úgy elfogyott,
Vége? Még én nem látom…
(HIAfo)
Oly' súlyos büntetés…
Akár hogyan is van,
Kitart az átok gyökere!
(3 soros-zárttükrös)
Ilyen, kőkemény átok alatt, csak nyögni lehet!
Elátkozottnak út, csak lejtőn lefelé vezet.
Ilyen, kőkemény átok alatt, csak nyögni lehet!
Életemben szinte nem történt semmi jó!
Pedig alkalom hegyekben volt, adandó!
Ez, ilyen átok, testet-lelket, megfont gúzsba köt.
Csak egy megkötött kupac voltam, ég alá kötött.
(3 soros-zárttükrös)
Életem, egy lassú tánc volt a lejtőn, kötözött lábbal,
Nehogy elesek, össze is kötöttek egy öreg fával…
Életem, egy lassú tánc volt a lejtőn, kötözött lábbal.
(HIAQ)
Erőm már elfogyott,
Könnycsorgással megyek tovább…
Sírt kezdik tán’ ásni?
(3 soros-zárttükrös)
Látók mondták, hogy az ujjá születés, majd élni alkalmas,
A következő létem már nagyon szép lesz, nagyon tartalmas…
Látók mondták, hogy az ujjá születés, majd élni alkalmas.
Vecsés, 2018. május 5. Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Hétköznapi pszichológia
Kinek sorsa, hogy alakul, érdekes,
Ki tudja, élni vajh’ miért érdemes?
Persze ez a kérdés csak elméleti,
Pro és kontra válasz, csak hitvitai.
Nézzük az ember életét, mi adott;
Lét jelenti az ötven százalékot.
Ehhez ember, tanul, képezi magát,
Ez jelenti össz. harminc százalékát.
Marad még a százhoz húsz százalék,
Ez a szerencse, az életjáték.
Van, ki e tételt bőszen tagadja,
Ha nem ismeri fel, az ő baja.
Ez sajnos nem változtat a lényegen,
Biz’ minden így működik az életben.
Tudom ez csak filó kategória,
De életismeretből van alapja.
Szerencse: az általunk nem ismert,
(Mert ugyan honnan ismernénk mindent)
Események, általunk nem befolyásolható
Láncolata, mely életünkben meghatározó.
Sikerért, boldogságért mindent megteszünk,
De vajon, hogyan alakul az életünk?
Szerelmesek vajon összetalálkoznak?
Jó pár lesznek, ha majd összeházasodnak?
Feltehetjük magunknak a kérdéseket,
De bizony, évek adják a feleletet.
Kit, hogy s mire neveltek gyermekkorában,
Az előnye- hátránya házasságában.
Munkahely és hivatás, szintén csak lutri,
Előre nem tudni, melyik az igazi.
A kérdés, elfogadnak, elismernek-e?
Vagy az évek céltalanul csak telnek-e.
Sok a kérdés, jó lenne pontos válasz
És kérdés, hogy előre hogyan válassz!
Megtestesülése a szerencsének,
Ha mások akarnak jót életednek.
Hogy haladjunk, a szerencsét kutatjuk,
Miért van, kiknek szerencsés az útjuk?
Hogy kik, milyen csillagjegyben születtek,
Sikeresek hirdetik: kedvezettek.
Okos ember lehet szegény pária,
Buta lehet a gazdagság császára.
E mércét még nem találta fel senki,
De rossz, ha az ember úgy érzi, senki.
Mindhez szerencse is kell az életben
És talán benne is van a lényegben.
Lényeges, hogy megszülessünk, tanuljunk
És hasznos tevékenységet folytassunk.
Szerencsés, ki szerencsés az életben,
Ki sikert, sikerre halmoz létében.
Csodáljuk nagyszerű életüket,
Sajnálkozva éljük le miénket.
Budapest, 1997. május 2. - Kustra Ferenc József
Kinek sorsa, hogy alakul, érdekes,
Ki tudja, élni vajh’ miért érdemes?
Persze ez a kérdés csak elméleti,
Pro és kontra válasz, csak hitvitai.
Nézzük az ember életét, mi adott;
Lét jelenti az ötven százalékot.
Ehhez ember, tanul, képezi magát,
Ez jelenti össz. harminc százalékát.
Marad még a százhoz húsz százalék,
Ez a szerencse, az életjáték.
Van, ki e tételt bőszen tagadja,
Ha nem ismeri fel, az ő baja.
Ez sajnos nem változtat a lényegen,
Biz’ minden így működik az életben.
Tudom ez csak filó kategória,
De életismeretből van alapja.
Szerencse: az általunk nem ismert,
(Mert ugyan honnan ismernénk mindent)
Események, általunk nem befolyásolható
Láncolata, mely életünkben meghatározó.
Sikerért, boldogságért mindent megteszünk,
De vajon, hogyan alakul az életünk?
Szerelmesek vajon összetalálkoznak?
Jó pár lesznek, ha majd összeházasodnak?
Feltehetjük magunknak a kérdéseket,
De bizony, évek adják a feleletet.
Kit, hogy s mire neveltek gyermekkorában,
Az előnye- hátránya házasságában.
Munkahely és hivatás, szintén csak lutri,
Előre nem tudni, melyik az igazi.
A kérdés, elfogadnak, elismernek-e?
Vagy az évek céltalanul csak telnek-e.
Sok a kérdés, jó lenne pontos válasz
És kérdés, hogy előre hogyan válassz!
Megtestesülése a szerencsének,
Ha mások akarnak jót életednek.
Hogy haladjunk, a szerencsét kutatjuk,
Miért van, kiknek szerencsés az útjuk?
Hogy kik, milyen csillagjegyben születtek,
Sikeresek hirdetik: kedvezettek.
Okos ember lehet szegény pária,
Buta lehet a gazdagság császára.
E mércét még nem találta fel senki,
De rossz, ha az ember úgy érzi, senki.
Mindhez szerencse is kell az életben
És talán benne is van a lényegben.
Lényeges, hogy megszülessünk, tanuljunk
És hasznos tevékenységet folytassunk.
Szerencsés, ki szerencsés az életben,
Ki sikert, sikerre halmoz létében.
Csodáljuk nagyszerű életüket,
Sajnálkozva éljük le miénket.
Budapest, 1997. május 2. - Kustra Ferenc József
Az autó erősen csoszogva fékezett…
Gumija vert az aszfalt résekbe ékeket…
Pici őzike leblokkolt és rémülten nézett.
Szerencsére veszély elmúlt, most oldalra nézett,
Kereste anyját, ment utána, mint megigézett.
Vecsés, 2014. március 30. – Kustra Ferenc József
Gumija vert az aszfalt résekbe ékeket…
Pici őzike leblokkolt és rémülten nézett.
Szerencsére veszély elmúlt, most oldalra nézett,
Kereste anyját, ment utána, mint megigézett.
Vecsés, 2014. március 30. – Kustra Ferenc József
A kávéháznak ablakába ülök belül,
Kortyolgatom a finom kávémat egyedül…
A kávéháznak ablakába ülök belül.
Ahogy nézek kifele, egyedül, kedvetlenül,
Hevesebben kortyolom kávémat, kelletlenül…
Ahogy nézek kifele, egyedül, kedvetlenül.
Bentről nézem, milyen rideg eme téli este,
Otthon meg a gázláng csak pislákol, összeesne…
Bentről nézem, milyen rideg eme téli este.
Míg jöttem hazafele, embereket megfigyeltem,
Jőve-menve csak sétálgattak, én meg elviseltem…
Míg jöttem hazafele, embereket megfigyeltem.
Láttam egy fiatal párt, kik szerelmesen csevegtek,
Közben csak úgy suhantak és egymásba belevesztek…
Láttam egy fiatal párt, kik szerelmesen csevegtek.
Láttam még egy ifjút, ki lépdelt és kis barna lányka az oldalán,
Az ifjú tűzzel beszélt, a lány csendben somolygott a bal oldalán…
Láttam még egy ifjút, ki lépdelt és kis barna lányka az oldalán.
Mielőtt hazaindultam, valami árnyék takarta el lelkemet,
Szívem csöndes búba, vágyba, zoktalan, biztos ez fedi a lelkemet…
Mielőtt hazaindultam, valami árnyék takarta el lelkemet.
Kinéztem még egyszer az utcára, a sétálók hadára
És láttam két szöszit, ettől 'fájó' szívemnek nőtt a vágya…
Kinéztem még egyszer az utcára, a sétálók hadára
Mai napom is eredménytelen volt, megint legyőzött... undok magány,
Megittam a kávémat, finom volt, de ma is uraskodott a magány…
Mai napom is eredménytelen volt, megint legyőzött... undok magány.
Vecsés, 2023. október 26. – Kustra Ferenc József – íródott: ’Semlyéni Aladár’ (?-?) azonos c. verse átirataként… 3 soros-zártükrös csokorban. {A saját kifejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben és akkor meglesz a versszak 2 elvisége.}
Kortyolgatom a finom kávémat egyedül…
A kávéháznak ablakába ülök belül.
Ahogy nézek kifele, egyedül, kedvetlenül,
Hevesebben kortyolom kávémat, kelletlenül…
Ahogy nézek kifele, egyedül, kedvetlenül.
Bentről nézem, milyen rideg eme téli este,
Otthon meg a gázláng csak pislákol, összeesne…
Bentről nézem, milyen rideg eme téli este.
Míg jöttem hazafele, embereket megfigyeltem,
Jőve-menve csak sétálgattak, én meg elviseltem…
Míg jöttem hazafele, embereket megfigyeltem.
Láttam egy fiatal párt, kik szerelmesen csevegtek,
Közben csak úgy suhantak és egymásba belevesztek…
Láttam egy fiatal párt, kik szerelmesen csevegtek.
Láttam még egy ifjút, ki lépdelt és kis barna lányka az oldalán,
Az ifjú tűzzel beszélt, a lány csendben somolygott a bal oldalán…
Láttam még egy ifjút, ki lépdelt és kis barna lányka az oldalán.
Mielőtt hazaindultam, valami árnyék takarta el lelkemet,
Szívem csöndes búba, vágyba, zoktalan, biztos ez fedi a lelkemet…
Mielőtt hazaindultam, valami árnyék takarta el lelkemet.
Kinéztem még egyszer az utcára, a sétálók hadára
És láttam két szöszit, ettől 'fájó' szívemnek nőtt a vágya…
Kinéztem még egyszer az utcára, a sétálók hadára
Mai napom is eredménytelen volt, megint legyőzött... undok magány,
Megittam a kávémat, finom volt, de ma is uraskodott a magány…
Mai napom is eredménytelen volt, megint legyőzött... undok magány.
Vecsés, 2023. október 26. – Kustra Ferenc József – íródott: ’Semlyéni Aladár’ (?-?) azonos c. verse átirataként… 3 soros-zártükrös csokorban. {A saját kifejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben és akkor meglesz a versszak 2 elvisége.}
