A virágok bódító illata, ahogy a réten megyek,
madarak repdesnek égi szárnyakon, s dalolnak nekem.
Virágot szedek kosárkámba, rózsát, szegf?t, liliomot,
bóditó illatuk elkápráztat, s mosoly van az orcámon.

A természet csodái elkápráztatnak engem,
a réten mezítelen làbbal sétálok a f?ben.
Csiklandozza talpam, s halkan kuncogok,
a természetben futkosni, oly boldog vagyok.

Csendes vagyok ne zavarjam a rét csendjét,
felt?nik egy tapsifüles a rét közepén.
Gyönyör? hófehér bundája csodaszép,
a kis bolyhos nyuszi fülel nem-e jön veszély.

De csendes minden megnyugszik,
s tovább ugrál s egyszer csak elbújik.
Pedig, de szerettem volna megsimogatni,
puha bundácskáját kezemmel érinteni.

Lassan esteledik elindulok haza fele,
viszem kosárkámban a virágokat, amit szedtem.
Otthon vázába teszem ?ket a szobámba,
hadd illatozzanak, s érezzem bóditó illatukat.

Olyan szép volt ez a nap kint a réten,
máskor is kimegyek, s nézem a természetet.
Mely, oly csodás volt, olyan akarom még,
holnap is ott leszek kint a rét közepén.

Szívem legmélyére rejtettem el neved, s mindent kedvesem,
minden szót, csókot, érintést, amit testem veled érez.
És ott mélyen bent a szívemben,minden rólad szól, s mit éjjel, s nappal érzek valódi és igaz.

A legszebb dolog vagy az életemben drága,
és örökké az maradsz a szívembe zárva.
Szívem legféltettebb kincse te vagy kedves,
lelkemnek, s a szívemnek édes szerelme.

Az irántad érzett szerelmem soha el nem,
múlik örökké az idők.végezetéig velem leszel.
Kezem, kezedben, szíved, szívemben,
szemeid tükrében elveszek szerelmem.

Nem akarok többé nélküled élni csak veled,
szívemet csak a Te szívedhez szegezem.
Szívem zárjának te vagy a kulcsa, s örzője,
rád bízom az életem egyetlen szerelmem.

Nincs arra szó, hogy mit érzek irántad,
szívemmel, lelkemmel szeretlek, imádlak.
Benned van minden szeretetem,
az életemet adnám teérted kedvesem.

Szavakkal kifejezni sem lehet,
az irántad érzett szerelmemet.
Öröm táncot jár szívem,
mikor rád gondolok kedvesem.

Itt vagy mellettem és ölelsz engem,
csókjaiddal alszom el minden este.
Karjaidban boldog vagyok veled,
magadhoz szorítasz el nem engedsz.

Érted élek fogd erősen két kezem,
te vagy minden álmom el ne engedd.
Karodba bújva megnyugvást találok,
ölelésed maga a megtestestült mámor.

Bújok hozzád szerelmesen kedvesem,
karjaid közt boldogságtól epedek.
Szoríts magadhoz ölelj szorosan,
érezzem szerelmed minél jobban.

Mellkasodra hajtom fejemet,
hallom szíved milyen hevesen ver.
Szíved, szívemmel együtt dobban,
boldogságom melletted határtalan.

Kezed a kezemben, szíved a szívemben,
minden érintésben veled teljes az életem.
Szeretet adni a legjobb a világon,
szeretet kapni igazi álom.

Barna szemed csillog a fényben,
úgy ragyog mint a nap az égen.
Éjjeli égbolt csillagok fényében,
este a holdfény tükrében.

Mint hegedű húrján szívem dallama,
neked szól nappal, s érted éjszaka.
Szerelem, mely nem varázslat,
végtelen, s örök Isten is megáldja.

Dalol a szívem, mert érzi szívedet,
szíved melegét, a szerelmedet.
Dalol a lelkem, mert érzi lelkedet,
lelked melegét, szíved szerelmét.

Milyen szép ezt átélni, szerelmedet élvezni,
tudni, hogy szeretsz szerelmedet érezni.
Élvezni testedet, megadó lelkedet,
örömnek kitenni szerető szívemet.

Boldogságot adok mert szeretve szeretsz,
boldogságot kapok mert szeretve szeretek.
Olyan szép az élet, ha van kiért élni,
ha boldogan szerethetsz nem kell már félni.

Édesanyám aki életet adtál nekem,
most csakis rád emlékezem.
Mindig vigyáztad minden léptemet,
fogtad szorosan az én két kezem.

Beteg voltam vigyáztál rám, óvtál engem,
a szereteteddel gyógyítottad a lelkem.
Mindig, minden pillanatban mellettem álltál,
ha sírtam könnyeimet törölve vigasztaltál.

Fent az égen te vagy a legfényesebb csillag,
onnan figyelsz rám és vigyázod utamat.
Tudom, hogy ott vagy, hisz minden este látlak,
úgy ragyogsz kivilágítod az eget és a holdat.

Szeretlek és örökké szeretni foglak téged,
most búcsúzom tőled de nem végleg.
Vár téged egy új világ a mennyországban,
de a szívemben örökre őrizni foglak Édesanya.