Teritórium
Védés; a sas vércsét űz.
Szükség törvényt bont!

Az erősebb győz.
Vadvilágban ez rendszer.
Nem kegyetlenség!

Élet ösztönös,
Szükséges létfenntartás.
Természetszerű!

Harc táplálékért,
Terület védelméért.
Elsődleges ok!

Állat nem gyilkol
Csak úgy...gőg-hatalomért.
Szolgája nincsen!

Dunatőkés, 2024. április 2.

Megláttam,
Megálltam,
Mozdulatlan maradtam.

Őzek ügetve vonultak,
Cserjést átugrottak
Előttem kecsesen.
Álltam döbbenettől dermedten!
*
Páratlan csoda!
Lélegzetem visszafojtva
Legyökereztem ámulva.

Egyedi esemény,
Kéznyújtásnyi tünemény.
Pillanatok töredéke
Vésődött emlékezetembe.
*
Fényképtelen,
Nem jelentéktelen
Jelenben...

Magamhoz térve hirtelen,
Szívem kalimpált sebesen.
Endorfinnal fejemben
Elindultam csendesen.

Dunatőkés, 2024. március 27. - septolet trió.

1.

Nyárfa csikmák hull,
Satnya virág éktelen.
Ág csüngő terhe.

Sárga virágport
Lég szétszór, talajt fest.
Művészi hajlam.

Ezüst nyár fürgébb,
Virága gyorsabban nő.
Korai fajta.

Illata gyenge,
Tömegesen hatásos.
Tavaszhódító.

Rügyek pukkannak,
Átalakuló virág.
Fa megkönnyebbül.

2.

Száll, mint hópehely,
Nyárfák pelyhe szellőben.
Könnyed lebegés.

Változó irányt
Fuvallat szabja, libeg.
Imbolygó légtánc.

Száll, csak szálldogál,
Fehér szöszmösz nyárfákról.
Ivarérettség.

Szélárnyékban nagy,
Puha dunyha összegyűl.
Havat imitál.

Meleg, lágy hó hull.
Tavasznak huncutsága,
Április hava.

Dunatőkés, 2024. április 11.

Rácsosan úsznak
Csíkfelhők, égen furcsa.
Nem természetes.
A látvány már megszokott,
Nem firtatjuk az okot.

Gyárkémény füstje
Tornyos, kötél lég nyakán.
Jólét fontosabb!
Ember pusztít nagy hévvel,
Édent tapos erővel.

Elhízott beton,
Tápföld rég aszalódik.
Lét-tér kalitka!
Olaj ömlik naponta,
Életvíz már nem tiszta.

A Természet csonk,
Virtuális való...drog.
Jövő keserve!
Tanítás irányított,
I-gazság kuszálódott!

Látszat valóság
Kiváló, káprázatos.
Elrejt titkokat!
Pénz ma az elégtétel,
Utódoknak rossz vétel!

Tudás, vegyszer túsz
A lét. Föld jó áldozat.
Még facsarható!
Elit hiszi...túléli,
Sátán vihogva nézi.

2024. április 15.
A Föld napjára .

A Régiek megmondták;
Más felé fordult a világ!
...csak aggok károgták?!
Haladni kell fejlődve
A mai korral előre!
Az evolúció tetejére?!

Sistereg a rekkenő hőség,
Verejték cseppekből bőség...
Rövidre zsugorodott az árnyék,
Meglapul a tett, a szándék.

Adatrekordot jegyeznek hevesen;
Olvashatod a neten...
Itt a földön ilyen is megterem?!
Születőben van még egyéb más
Sokasodó megjósolt csapás,
Eddig nem tapasztalt változás.

Pilledt a repedt táj délibábja,
Torkát köszörüli hűsítő imára.
Fuldokol mező, erdő, lények,
És emberben a szikkadt lélek.

Hullámzó, ringó aszfalt terek,
Tornyosodó épület-rengetegek.
Táguló légüres térben
Úszik a Föld a szemétben.
Közben csapból folyik el a vére,
Beton kerül amputált tüdejére!

Kórt fecskendez büszkeséggel,
Hiú szakértelemmel,
Ostobaság tüneteivel
A gőgös bölcs-ő-ember.

Földünk embertől haldoklik,
És a nemzedék ha elalszik...
Elalél szikes, kopár talajon!
Nézhet majd az űr-ablakon?!
Tudományát zsebre teheti,
Ha nem lesz idelent senki.

A Föld az otthon, itt a haza,
Ez volt régen az Éden maga!
Valaha...
Hová fejlődik az ember agya?