Ámor víg hangja
Messzire száll a tájon.
Párhívogató!
Idő van - fészekrakó.
Lesz benne egypár lakó.

Sok madár csábít,
Daluk színezett ős-vágy.
Szerelem-forrás!
Élő rendje világnak,
Példa helyes iránynak.

Párban szép a lét.
Az utód nemi ösztön.
Élet gyökere!
A hím és nős lény násza
Jog...lét-fennmaradásra.

Isten áldása
Égi, földre szállt angyal.
Törvényt fogantat!
Természetnek menny-virág,
Tovább folyik a világ!

Dunatőkés, 2024. április 8.

Agg magyar nyelvünk, ősi korok tanúja,
Titkát ki fejti meg, hol leledzik kulcsa?
Kőlapok, pergamen; sok rész-igazságot
Rejt, ismeretlen múlt csoda valóságot.

Medence üstjében a nyelv csiszolódott,
Egyik a másiknak gazdagságot adott.
Eddig szépen lassan, finoman változtak,
Ma a médiától szárnyalva torzulnak!

Angloszászok nyelve, hogy is lett oly menő?
Ezt majmolva terjed, mint vírus...a fertő!
Páváskodni nem kell idegen szavakkal,
Keress megfelelőt, alkossál ragokkal.

Büszke tollforgatók, vagánykodó kúlok,
Hiányosság csak, ha nem magyarul szóltok!
Hiúság mit hisztek, - stílusotok pazar;
Csak szóbugyorban erjedő szennyes zavar.

Nyelvünkből biz lehet formára alkotni,
Ismeretlen dolgot magyarba foglalni.
Bőséges kincsestár, nemzet ékessége,
Tolladdal úgy írjál, minden magyar értse!

Dunatőkés, 2024. március 24.

Mint végtelen űr,
Ego-világegyetem.
Lélek sosem zárt!

Hosszú gyökere,
Elődökhöz nyúl vissza.
Génbefolyásolt!

Lelket érik nagy
Hatások...csiszoló-kő.
Tudat besegít!

Szív pitvarából
Tárul, ott van az ajtó.
Lélek-kulcs nyitja.

Rozsda nem fogja,
Zárba szeretet illik.
Varázserejű!

Szép szó olajoz,
Tett rügyet fakaszt szívben.
Raktároz időt.

Tiszta lélekben
Tavasz virágzik, nyíltság.
Angyalszem-tükör!

Évgyűrű fásul,
Jó kertész gyümölcsöt óv.
Táplálja művét!

Kor utat seper,
Pitvarban a múlt tisztul.
Lélek megbékél!

Agg kor lelket rág,
Istenben bizodalom.
Hív az öröklét!


Dunatőkés, 2024. március 20.

Láttam már a halált,
És nem volt fekete.
Fény hívott szeméből,
Na gyere csak gyere.

Nincs neki kaszája,
Úr ha küldi...segít.
Elkísér Őhozzá,
Lelkeket fölrepít.

Nem fáj ott már semmi,
Az időd végtelen.
Mindenütt ott lehetsz,
Ez még hihetetlen.

Élet a kegyetlen,
Ha végére kínt ad.
Halál csak megváltás,
A lélek az halad!

Isten visszaküldhet,
Feladatod ha van.
De ha menned kell,
A halál jön, rohan!

Relatív a... mikor?,
Végtelenben semmi.
Tán itt van még időd,
Épp annyi...pont ami!

Dunatőkés, 2024. április 5.

Az ezüst levelű nyárfa törzse
Csontfehéren villan
Párás teliholdkor
A mély-sötét éjszakában.
Fent a dermedt, fénylő koronák,
Alant reszketve kuporog a vakság
Sűrűn szőtt, szuszogó bozótban...
Titkosan hallgatag a némaság.

A szél sem suttog ma.
Beleolvad a csend
Rejtelmes holdvilágba,
És komótosan ködfátyol
Ereszkedik az ásító tájra.
Az elnyúlt pillanat
Csillagokat terel karámba,
A szeplős ég
Hatalmas hold-udvarába.

A hűvös nap végére,
Mint frissen sült kenyér
E nyugalmas béke
Zamata...az égig ér.
Hol száll esti ima hite,
Oda egy angyal betér.

Vízkelet, 2021. február 16.