Minden éjjel rémálmok gyötörnek engem,
otthon vagyok drága szüleimmel.
Kik már nem élnek mégsem engednek el,
feltámasztani már nem tudlak titeket.

Sírva ébredek minden reggel,
lelkem kínozzák a fájó emlékek.
Látom magamat családi körben a szülői házban,
szeretteim mellett nagy boldogságban.

Édesanyám mosolyogva ràm tekint
sok szeretettel,
Édesapám karjába kap s felemel.
Ölelő karjaiban sírva fakadva belé kapaszkodom,
s kiadom szívemből s lelkemből bús bánatom.

Szeretnék még egyszer,
családommal együtt lenni,
amit sajnos nem lehet, mert mind a ketten,
egymás mellett a sírba fekszenek.

Szerelem szerelem ezer rejtelem,
meleg kezem, kezedbe helyezem.
Szeretem szemedet epekedve,
kedvelj engem kedvesem szeretet teljesen.

Szeress engem, egyetlen szerelmem,
szerelmed elepedve hevesen szeretem.
Leszek veled egybe kelve,
veled tervezem epekedve sejtelmes lelkem.

Szerelmed lelkem eledele, lelkem kenyere,
eledel, mely testemben meg elevenedve,
lesz meg szentelve kedvesem.

Egyre szebb leszek melletted,
mert velem lehetsz kedvesem.
Szerelmedbe feledkezve
testem csendje felpezseg.

Szomorú a reggel könnyes a szemem,
megbántottál, megtapostad a szívemet.
Éjszaka az arcom a párnámba fúrtam,
tőrt döftél szívembe újra és újra.

Pedig szeretlek, de neked ez játék csak,
az érzéseimmel mihez kezdjek most hol vagy?
Össze törted az álmaim, melyek rólad szóltak,
megcsaltál a földbe tiportál újra és újra.

Álmatlanul hánykolódtam egész éjjel,
sírva aludtam el, rémálmok gyötörtek.
Egyedül vagyok szétszaggat a fájdalom,
miért tetted ezt velem magam.sem tudom.

Mit ér az én szívem ha téged szeret,
mit ér a szerelem, ha engem nem szeretsz.
Fáj, úgy fáj a szívem mint még soha,
vérzik a tőrtől amit beledöftél éjszaka.

Szívem kettétört, megrepedt,
apró szilánkok,vagdossák meggyötört lelkemet.
Bánat mardossa lelkemet csak sírok és sírok,
mert az érzéseimet semmibe vetted most.

Mint mindig a hibákat keresed, hogy megcsalj,
büntetlenül és érzések nélkül játszhass.
Szeretsz? Mondod, ez szerelem néked?
Megbántod azt aki az életét adná érted?

Tegnap még ott öleltelek, csókoltalak,
ma már csak a könnyeim potyognak.
Vérzik a szívem és megkeseredett,
mi ez, ez Neked a szerelem?

Mit kezdek most össze tört szívemmel?
Mihez kezdjek most az érzéseimmel?
Magam sem tudom mi lesz holnap,
egyedül vagyok magányomban.

Szívem tele van sebekkel, hegekkel,
szűnni nem akaró fájdalmas szerelemmel.
Mit tegyek most, a szívemmel?
Tele van még irántad érzett szerelemmel.

Szeretem, ahogy hozzám érsz kedvesem,
csókolod ajkamat forrón és hevesen.
Szeretem, ahogy puha kezeddel simogatsz,
lágyan ölelsz és magadhoz húzol szorosan.

Téged látlak, gyönyörű barna szemedet,
ahogy rám nézel szerelmes tekinteteddel.
Szemedbe nézve önmagamat látom,
szerelmes szívem csakis érted dobog.

Szeretem, ahogy rám nézel kedvesem,
szemed tükréből csillog a szerelem.
Forró csókodtól éget a vágy, a szerelem,
mámoros vad éjszakák, felhevült érzelmek.

Szerelmes vagyok beléd, szívem egyetlenem,
lelkemmel, szívemmel téged szeretlek.
Amíg csak világ a világ melletted leszek,
és a kezedet soha nem engedem el, szeretlek.

Milyen ez a világ,
sehol egy baráti kézfogás.
Nincs érzelem, nincs szerelem,
csak szenvedés az egész élet.

Kihalt az emberekből a szeretet,
pedig csak egy ölelés kellene.
Nincs érzelem csak fájdalom,
minden üres és nincs szánalom.

Együttérzés minek az felesleges szó,
csak bántás és fájdalom az amit kapok.
Nem kell nekem szerelem,
hisz az csak hazugság lenne.

Ez a világ kegyetlen tele gyűlölettel,
ember, embernek farkasa eltaposnak egy életre.
Hát ne hagyd magad állj ki magadért,
ne hagyd, hogy ez megismétlődjék.

Soha nézz hátra csakis előre,
menj tovább az úton és csak magadra figyelj!
Menj tovább és soha ne add fel,
légy önmagad ha valaki szeretni fog így fogad el örökre.