A szél ma este halkan sírt az ablakban,
üresség és reménytelenség van a falakban.
Mik egykor a menedéket adták,
most már komorság fut rajta át.

Az eget borús felhők lepik el,
ott vannak éjjel, nappal velem.
Az eső halkan kopog a lelkemen,
mert én is csak őt csak őt keresem.

A ragyogó nap is elmenekült,
már napokon keresztül eltűnt.
Elő sem bújik már mert fél,
inkább ő is vár egyre csak még.

A magány mellém ült, mint egy régi emlék,
magával visz, viharos szíve, szomorúan néz.
A villámok belé csapnak, fájdalmat,
sebet okoznak, s szívébe marnak.

A lámpának csillogó fénye el halványult,
eltűnt benne a fény és örökre kialudt.
Keresi, de nem leli önmagát semerre,
elveszett a remény és a hit benne.

A szél ma este halkan sírt az ablakban,
üresség és reménytelenség van a falakban.
Mik egykor a menedéket adták,
most már komorság fut rajta át.

Az eget borús felhők lepik el,
ott vannak éjjel, nappal velem.
Az eső halkan kopog a lelkemen,
mert én is csak őt csak őt keresem.

A ragyogó nap is elmenekült,
már napokon keresztül eltűnt.
Elő sem bújik már mert fél,
inkább ő is vár egyre csak még.

A magány mellém ült, mint egy régi emlék,
magával visz, viharos szíve, szomorúan néz.
A villámok belé csapnak, fájdalmat,
sebet okoznak, s szívébe marnak.

A lámpának csillogó fénye el halványult,
eltűnt benne a fény és örökre kialudt.
Keresi, de nem leli önmagát semerre,
elveszett a remény és a hit benne.

Boldog csak úgy lehetsz, ha tiszta szívből szeretsz.
szívem, szíveddel egy mi csak a tied,
lelkemből írom rímekbe foglalva szívemből szeretlek.

Szívem, szívedben egy ritmusra jár,
a boldogság kulcsához a te szívedben a zár.
Mint lelkem húrjàn írom e szavakat,
szerelemtől telve érzésem tiszta mint a patyolat.

Énekel, s dalol remegő szívem,
neked muzsikál szerelmes szívem.
Lelkemből szól szívem hangján,
csókodra szomjazom egy életen át.

Szemed tükrében ragyog a fény,
szerelmes szívem szívedig elér.
Szerelem tűz mi szívünkben született,
lelkünk szerelmesen csendben ölelkezett.

Vágyom, hogy a nap minden percét csak neked szenteljem,
szerelmes szívemet szívedhez szegezzem.
Mind halálig melletted leszek síromig,
hű leszek hozzád életem végéig.

Istenem, Istenem adj nekünk békét,
imádkozzál érettünk szegény Magyarokért.
Add, hogy a hazánk szabadon élhessen,
add, hogy a szeretet győzedelmeskedjen.

Imádkozzál Istenem értünk a hazánkért,
legyen ez az Ország, örökké csak a miénk.
Legyen szabadsága a népnek, hogy
gyermekeinknek legyen hol élnie a jövőben.

Legyen Magyarország a béke jelképe,
legyen szabadság, szeretet és otthona a népnek.
Istenem adj nekünk erőt, hogy ne adjuk fel,
mert ez az Ország csakis a népnek az élete.

Táncba hív a szerelem,
együtt járjuk kedvesem.
Szívünk ritmusára,
szerelem dallamára.

Táncolj, táncolj gyere velem,
fogd meg a csípőm és járd velem.
Dalolva egymást átkarolva,
körbe-körbe forogva.

A tánc parkett közepén repülünk,
csak te meg én ketten együtt.
Pörgess meg a levegőben,
a lábam se érjen le a földre.

Halld a zenét, s vedd fel a ritmust,
ringasd a csípőd pörögjünk, forogjunk.
Táncolj, gyere táncolj velem,
soha ne érjen véget a zene.

Szívünk együtt dobban minden ritmusban,
repülünk, repülünk egyre gyorsabban.
Hív a szerelem kapj el gyorsan,
tüzesen járjuk minél jobban.