Jó lenne végre, kedvesem…

Te drága, szívem-szottya, Zsuzsó!
Tudod, hogy lelkemnek így nem jó?
Lám… Te csak fütyülsz rám,
Hogy pátyolgass, várnám…
Ez így, semmi állapot Zsuzsó!

Elvinnélek egy cukrászdába,
Belekóstolnánk, több tortába…
Térdünk összeérne,
Lelkünk ezt még kérne…
Kóstolhatnánk, kapucsínóba…

Meg korzózhatnánk kézen fogva,
Biz’ megtehetnénk mutatóba!
Hívnék én egy konflist,
Így csökkenne a list’.
Mikor már? Szívem-szottya, Zsuzsó!

Vecsés, 2020. október 18. – Kustra Ferenc József – szerelemről: LIMERIK csokorban.

Mai divat: ajtóban kulcs, bezárkózás,
Le is fekszünk, alvás előtt lámpaoltás…
Olvasni kell egy kicsit, máshoz nincs kedvünk,
Holnap is tétlenkedünk, fittnek kell lennünk!

Szerelmes pároknak van ideje csókolózni,
Unalomtól, ebbe nem fognak belefulladni.
Mindenki csak menne ki az erdőbe, mezőre,
De reménytelen remény regnál, ő, mint az őre!

A hajnali fények az óraállítástól függnek,
Benső mutatóink meg magukról tovább lendülnek.

De jó is lenne, ha már úgy lehetne élni,
Hogy a napba nyitott szemmel lehet benézni,
De hát, a reménytelen remény nem engedi.

A féltékenység, az indokolatlan szenvedés,
Sokszor úgy valamennyi van, máskor meg nem kevés.
A néha előjött szeretet, boldogság… kevés.

Reménytelen remény, biztat, hogy nagyon öleljelek,
Szélben zúgó szomorúfűzként, karomban vegyelek.

A Nap tüze helyett a tiédben kéne hamuvá égni,
Ebben nemesülve, egymást ölelve egybesegíteni.
Reménytelen remény engedné szívemet is enyhíteni?

Vecsés, 2020. április 15. – Kustra Ferenc József

új dimenzióban?

UFÓK intézik vagy gonosz erők,
Hogy folyók lentről fölfelé folynak
És ezért a koszos vize letisztul a folyónak?
A parton meg lazaceső, medvék meg egymást verők...

UFÓ –k intézik-e a negyedik dimenzióval,
Hogy a szánkózók fölfelé siklanak hegyoromba
S közben becsúsznak ebédelni ősember barlangba?
Zergék ugrálnak, nem törődve a dimenzióval…

Az UFÓ –k megteszik-e egy új dimenzióban,
Hogy az ember és föld ellen fordulnak oly’ bőszen?
Így aztán véget vetnek mindennek csak úgy egy őszen?
Ember, ha rájön, tud élni az új dimenzióban?

Vecsés, 2014. április 27. - Kustra Ferenc József

sarjúban……

Kövek kemények,
Szeretet maradandó.
Vegyített élmény.

Vecsés, 2014. április 5. – Kustra Ferenc József - jaKovács Róbert: „Kemény fegyver” c. verséhez írtam hozzászólásként.

A boldogság, akármilyen sok… de jó legyen!
A szeretet, ha kevés is van… de csak legyen!
Az életben nem sok jó van… de annyi legyen!

Ne hibáztassunk másokat, Istent kudarcért…
Tegyünk a boldogságért, jó életért, jóért,
Mindenki a saját sorsa kovácsa… célért!

Vecsés, 2013. február 27. - Kustra Ferenc József