Mert úri kedvem úgy tartotta…
Nincs semmi másom,
Csak vendégszeretetem.
Meghívtam őket.
*
Megyek a boltba
Veszek lisztet kenyérnek,
Adok vendégnek.
***
Lakomát csaptunk.
Volt egy nagy evős napunk.
Pocim degesz lett.
*
Vendégek mennek,
Mi meg kitakarítunk.
Vacsi-maradék...
*
Jól eltelt a nap,
Jól éreztük magunkat.
Máskor mi megyünk.
Vecsés, 2013. március 23. – Kustra Ferenc József– írtam: senrjú csokorban. Önéletrajzi írás.
Nincs semmi másom,
Csak vendégszeretetem.
Meghívtam őket.
*
Megyek a boltba
Veszek lisztet kenyérnek,
Adok vendégnek.
***
Lakomát csaptunk.
Volt egy nagy evős napunk.
Pocim degesz lett.
*
Vendégek mennek,
Mi meg kitakarítunk.
Vacsi-maradék...
*
Jól eltelt a nap,
Jól éreztük magunkat.
Máskor mi megyünk.
Vecsés, 2013. március 23. – Kustra Ferenc József– írtam: senrjú csokorban. Önéletrajzi írás.
A sorsunkat sűrű ködfátyol lepi,
Így szerencsére, senki nem ismeri.
Mindig várjuk, hogy a fátyol fellebben,
És megtudjuk sorsunk tovább, hogy lészen.
Jó momentumokat jó volna tudni,
A rosszat meg előre kitörölni.
Persze szerencsére nem megy egyik se,
Mindenki várja be, mi a végzete.
Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc József
Így szerencsére, senki nem ismeri.
Mindig várjuk, hogy a fátyol fellebben,
És megtudjuk sorsunk tovább, hogy lészen.
Jó momentumokat jó volna tudni,
A rosszat meg előre kitörölni.
Persze szerencsére nem megy egyik se,
Mindenki várja be, mi a végzete.
Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc József
Rájöttem, nem tudom hogyan tovább,
Egyet előre, kettőt meg hátrább?
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Jó lenne már előre haladni,
Sikerrel nem hadilábon állni.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Borzalmas látnom nálam hülyébbek,
Bőven gazdagok, sikeresebbek.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Megtennék mindent, mit Siker kíván,
Gyerünk! Éltem, már túl a derekán.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Hőn áhítom, hálás leszek érte,
Hogy azt mondhassák, ezt is megérte.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Budapest, 1997. december 1. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
Egyet előre, kettőt meg hátrább?
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Jó lenne már előre haladni,
Sikerrel nem hadilábon állni.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Borzalmas látnom nálam hülyébbek,
Bőven gazdagok, sikeresebbek.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Megtennék mindent, mit Siker kíván,
Gyerünk! Éltem, már túl a derekán.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Hőn áhítom, hálás leszek érte,
Hogy azt mondhassák, ezt is megérte.
Valaki fogja meg a kezemet!
Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
Budapest, 1997. december 1. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
Az élet olyan, mint egy rossz zongora,
Törött a billentyű, szakadt a húrja.
Monoton zenét játszik, sőt kornyikál,
Sőt, rossz mellett végleg, bőszen kiáll.
Javítani, hangolni ezt nem lehet,
Csak ütni c-t, halkan, mint a lehelet.
Billentyűk közé szorult az ujjam is,
Jó fals hangokat ad ki, csak azért is.
Monoton hangok kavalkádját zengi,
Hogy én dallamra vágytam, nem érdekli.
Lehet, hogy a csellistáknak jobb jutott,
De nekem úgy tűnik, ilyenre futott…
Vecsés, 2006. július 17. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
Törött a billentyű, szakadt a húrja.
Monoton zenét játszik, sőt kornyikál,
Sőt, rossz mellett végleg, bőszen kiáll.
Javítani, hangolni ezt nem lehet,
Csak ütni c-t, halkan, mint a lehelet.
Billentyűk közé szorult az ujjam is,
Jó fals hangokat ad ki, csak azért is.
Monoton hangok kavalkádját zengi,
Hogy én dallamra vágytam, nem érdekli.
Lehet, hogy a csellistáknak jobb jutott,
De nekem úgy tűnik, ilyenre futott…
Vecsés, 2006. július 17. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
{Septolet}
Lélek,
Érzelem,
Nem félek,
Nem félem…
Lelkem kitárom,
Nézek körül ködben, nem bánom…
Vágyom…
*
{apeva csokor}
Ó,
Álmom
Számlálom,
Mert köd vakít,
Mint egy véres tőr.
**
{Keresztrím}
Az emberi lélek épp' olyan, hogy nem árt neki,
Ha néhanapján, de kissé meghunyászkodik.
Olyankor jó, ha keresi a fényt távol, messzi…
Mert bebetonozódott, ködben nem látszódik.
*
Vak!
Immár
A szempár
Halott sirály.
Csak száll, tovaszáll.
**
{Kínai versforma; "Shiliuziling" Szótagszám=1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa- (x=szabad)}
Nem
Lelkemben az énem…
Sorsom üt!
Jobb lesz? Nem félem…
*
Hát
Minek
Féljek én?
Hisz itt a fény,
Mely csillagösvény.
Vecsés, 2019. április 3. – Paks, 2022. június 23.- Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. A versszakokat én írtam, az apevákat: szerző-, és poétatársam; Bauman Beatrix Bianka.
Lélek,
Érzelem,
Nem félek,
Nem félem…
Lelkem kitárom,
Nézek körül ködben, nem bánom…
Vágyom…
*
{apeva csokor}
Ó,
Álmom
Számlálom,
Mert köd vakít,
Mint egy véres tőr.
**
{Keresztrím}
Az emberi lélek épp' olyan, hogy nem árt neki,
Ha néhanapján, de kissé meghunyászkodik.
Olyankor jó, ha keresi a fényt távol, messzi…
Mert bebetonozódott, ködben nem látszódik.
*
Vak!
Immár
A szempár
Halott sirály.
Csak száll, tovaszáll.
**
{Kínai versforma; "Shiliuziling" Szótagszám=1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa- (x=szabad)}
Nem
Lelkemben az énem…
Sorsom üt!
Jobb lesz? Nem félem…
*
Hát
Minek
Féljek én?
Hisz itt a fény,
Mely csillagösvény.
Vecsés, 2019. április 3. – Paks, 2022. június 23.- Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. A versszakokat én írtam, az apevákat: szerző-, és poétatársam; Bauman Beatrix Bianka.

Értékelés 

