Archív képek eseménytől
Szétmosódnak az időtől.
Elme rostán szűrt a tegnap,
Ami röppent lágyabb színt kap.

Régmúlt emlék - dalos madár,
Szebb a hangja valóságnál.
Hogyha hamis az ária,
Restaurál fantázia.

Ami történt...bár elillant,
Festett művet szívben villant.
Megbékélő szeretettel
Útra kel majd a lélekkel.

Minden emlék fénybe lépve
Elkísér az örök létbe.
Vissza száll a dalos madár,
A lélekben nincsen határ.

Dunatőkés, 2024. június 26.

Ha elfogy a papír és tinta,
Majd ujjammal írok homokba;

Ott hagyom a lelkem nyomokba.
Lesz, ki talán el is olvassa.

Ujjam toll-pótló homok rovó,
Elmálló szólenyomat adó.

Poéta volnék...vagy mifene?
Hát ujjammal írok kifele!

Dunatőkés, 2024. június 28.

Délceg fa árnyéka már régen csonkított,
Viharok villáma testébe harapott.
Vicsorgó szelek az ágait szaggatják,
De erős a gyökér ősi fát megtartják.

Ellent áll időnek sarjad a hajtása,
Legény még a talpán,van neki tartása.
A Korona hűst ád nemzet-t csemetéknek,
Hitet és erőt az összes levelének.

Jó földbe hullott a szép Csodafa magja,
Ármányok őrlője nem fogott ki rajta.
Mélyre nyúl gyökere, őrzi múltját hűen,
Istent dicsőítve megmarad jövőben.

Dunatőkés, 2024. június 26.

Színezett forma,
Festmény születik éppen...
Talán művészi.

Vászonra kenve,
Felszínre lélekből tör.
Biztos kéz vezet.

Paletta tarka,
Finomra keverés szép...
Kép harmonikus.

Jó meglátás kell,
Részlet fontos tényező.
Sokaknak élmény.

Forma a színben,
Finom részlet metszésbe.
aranyat érő!

Vásznon él a kép,
Színekben. Ha sikerült...
Egy kis öröklét.

Dunatőkés, 2024. június 22. - íródott: senrjú csokorban.

Gólya kelepel,
Fiókák kerepelnek.
Kéményes idill.

Három fiókát
Békés nyugalom ölel.
Hős gólya őrt áll!

Gólya kard-csőre
Kicsik védelmezője.
Szülő-szeretet!

Szép gólya család,
Hűségnek mintaképe.
Ember tanulhat!

Gólyák szerelme
Egy életre szóló nász.
Rendíthetetlen!

Dunatőkés, 2024. május 26.