Idő 
Értékelés 
Értékelés Aki reggel leveri a harmatot,
S öntözi meg véle virágok szirmait,
Szebbé tenné szűk szemű hajnalod,
Feltárná előtted az éjszaka titkait!
Akinek kávéillat kíséri lépteit!
S nyikorgó cipőben sietve odébbáll,
Ki mindennap felveszi súlyos terheit,
Mi az esti imával végre tovaszáll!
Az angyalok helyett is vigyázza álmod!
Minden óhajtást teljesíteni vágy,
Ne kelljen célja vesztetté válnod,
Én csupán az vagyok, aki álmodik tovább!
S öntözi meg véle virágok szirmait,
Szebbé tenné szűk szemű hajnalod,
Feltárná előtted az éjszaka titkait!
Akinek kávéillat kíséri lépteit!
S nyikorgó cipőben sietve odébbáll,
Ki mindennap felveszi súlyos terheit,
Mi az esti imával végre tovaszáll!
Az angyalok helyett is vigyázza álmod!
Minden óhajtást teljesíteni vágy,
Ne kelljen célja vesztetté válnod,
Én csupán az vagyok, aki álmodik tovább!
Hétköznapi pszichológia…
(Halmazrímes)
Ebből csak egy és egyfajta van… mi maga a remény,
A baj, hogy a sorsa is egy… az embernek, mi kemény.
Még jó, hogy néha a meggyötört… már fáradó testem az enyém,
De jó lelkem lapáttal hányja ki… rímek sokaságát, mi biz’ enyém.
Fontos leszögezni, rímeim működnek… a lelkem és az esze együtt működnek.
Reményem nem elveszett, bennem van, segítve előre lökdös… mily’ helyesek.
Ne hidd, hogy csak múltad van… a jelened is tiéd,
S bár vihar marcangolt, még áll a hű remény, mi véd.
Lásd, minden ránc egy történet… nem a vég, csak jel,
Hogy éltél, küzdöttél, s a szíved még mindig figyel.
*
Remény nem kiált, de ott él egy mosolyban... versbe rejtőzik, s csendesen megcsillan.
**
(anaforás, 3 soros-zárttükrös, duó)
Tény, hogy már elmúltam én hetvenhét… aszta reménységét.
Tény, hogy még írom szép rímek egységét… meg mennyiségét…
Tény, hogy már elmúltam én hetvenhét… aszta reménységét!
Lágy, langymeleg szél,
Finomas nyárról mesél…
Lágy, langymeleg szél.
*
Tény, hogy a kor csak szám… de a lélek örök vándor,
S míg verset írsz, a szív még dalol, nem csupán páncél és por.
Tény, hogy rímek közt jársz… s még mindig tudsz vetni... lám!
Szavakat, melyek szirmot bontanak, nem is akárhogy, bíz’ ám!
*
Bölcs derű éltet, léted a fénybe hajlik, rím, ha zenél a remény sose múlik.
**
(Bokorrímes trió)
Bennem én meg helyes… bennem rögzíti,
Érzem egy kicsit olyan… mint jövő életúti.
Nyárelőben a szelecske… csak lágyan, szeretettel simogat,
Nyáreleji ez a szelecske… arcom, nyakam, körbe simítgat.
Olcsón és gyorsan robog velem az életvonat,
Érzem mindent megtesz, hogy nője haragomat.
Mintha fej felőli jégpáncél alatt lennék,
Egy kis szabadságért bármi megtennék.
Még igazán boldog sem voltam, nem adta sors,
Még igazán boldog sem voltam, nem adta sors…
*
Simogat a szél, mint emlék, mit jó szívvel idézel,
Az út néha nehéz, benned a dallam még énekel.
Nem volt mindig könnyű, de lehet más, tudod már,
Tűz benned is él, nem csak kívül a napsugár.
*
Hív a derűs láng, széllel ébred az álmod, benne a holnap tiéd, s vezet a vágyad.
**
(HIQ közös duó pár)
Én remény
Velem együtt él.
Bízzak… kér!
*
A remény,
Veled együtt él!
Mindig bízz!
**
Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. június 5. -Kustra Ferenc József- írtuk két szerzősnek alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva poéta-, és szerzőtársammal.
(Halmazrímes)
Ebből csak egy és egyfajta van… mi maga a remény,
A baj, hogy a sorsa is egy… az embernek, mi kemény.
Még jó, hogy néha a meggyötört… már fáradó testem az enyém,
De jó lelkem lapáttal hányja ki… rímek sokaságát, mi biz’ enyém.
Fontos leszögezni, rímeim működnek… a lelkem és az esze együtt működnek.
Reményem nem elveszett, bennem van, segítve előre lökdös… mily’ helyesek.
Ne hidd, hogy csak múltad van… a jelened is tiéd,
S bár vihar marcangolt, még áll a hű remény, mi véd.
Lásd, minden ránc egy történet… nem a vég, csak jel,
Hogy éltél, küzdöttél, s a szíved még mindig figyel.
*
Remény nem kiált, de ott él egy mosolyban... versbe rejtőzik, s csendesen megcsillan.
**
(anaforás, 3 soros-zárttükrös, duó)
Tény, hogy már elmúltam én hetvenhét… aszta reménységét.
Tény, hogy még írom szép rímek egységét… meg mennyiségét…
Tény, hogy már elmúltam én hetvenhét… aszta reménységét!
Lágy, langymeleg szél,
Finomas nyárról mesél…
Lágy, langymeleg szél.
*
Tény, hogy a kor csak szám… de a lélek örök vándor,
S míg verset írsz, a szív még dalol, nem csupán páncél és por.
Tény, hogy rímek közt jársz… s még mindig tudsz vetni... lám!
Szavakat, melyek szirmot bontanak, nem is akárhogy, bíz’ ám!
*
Bölcs derű éltet, léted a fénybe hajlik, rím, ha zenél a remény sose múlik.
**
(Bokorrímes trió)
Bennem én meg helyes… bennem rögzíti,
Érzem egy kicsit olyan… mint jövő életúti.
Nyárelőben a szelecske… csak lágyan, szeretettel simogat,
Nyáreleji ez a szelecske… arcom, nyakam, körbe simítgat.
Olcsón és gyorsan robog velem az életvonat,
Érzem mindent megtesz, hogy nője haragomat.
Mintha fej felőli jégpáncél alatt lennék,
Egy kis szabadságért bármi megtennék.
Még igazán boldog sem voltam, nem adta sors,
Még igazán boldog sem voltam, nem adta sors…
*
Simogat a szél, mint emlék, mit jó szívvel idézel,
Az út néha nehéz, benned a dallam még énekel.
Nem volt mindig könnyű, de lehet más, tudod már,
Tűz benned is él, nem csak kívül a napsugár.
*
Hív a derűs láng, széllel ébred az álmod, benne a holnap tiéd, s vezet a vágyad.
**
(HIQ közös duó pár)
Én remény
Velem együtt él.
Bízzak… kér!
*
A remény,
Veled együtt él!
Mindig bízz!
**
Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. június 5. -Kustra Ferenc József- írtuk két szerzősnek alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva poéta-, és szerzőtársammal.
(HIAQ)
Őszelőben hűvös
Szél grasszál már erre-arra.
Pad… még szerelmet vár.
Nyoma veszett a forró nyárnak, hűvös szél táncot jár.
Didereg a pad, szerelmes párokra hiába vár.
Nyoma veszett a forró nyárnak, hűvös szél, táncot jár.
Nyár,
Álom
Nem csüng már
Fák ágain.
Ősz mindjárt itt lesz.
Ősz mindjárt itt lesz.
Fák ágain
Nem csüng már
Álom,
Nyár.
*
(10 szavas)
Nyári éj emlékei már eltűnőben,
A heves szenvedély már fékeződőben.
Csóktól fűtött nyári éjszakák, már csak szép emlékek,
Kósza szellő szárnyán messze szálltak a szenvedélyek…
Csóktól fűtött nyári éjszakák, már csak szép emlékek.
Ősz.
Szépül,
Éled már.
Levél zizeg…
Fújdogál a szél.
Fújdogál a szél,
Levél zizeg,
Éled már.
Szépül,
Ősz.
*
(sedoka)
Nap, langyos sugár
Kibocsátására is
Alig képes. Idő hűl.
Őszben, nincsen már
Nyári meleg. Szél is hűt.
Hideg eső közeleg.
Nap sugara sápadt, szél háborog, várható eső.
Hűvös már az idő, elkel a kendő s az esernyő…
Nap sugara sápadt, szél háborog, várható eső.
Nap.
Süt még,
Sugara
Sápadt kicsit.
Lassan csókol már.
Lassan csókol már,
Sápadt kicsit.
Sugara
Süt még.
Nap.
*
(Oximoron)
Őszi hűvösben még meg lehetne izzadni,
Ha a szerelem még föl tudna támadni…
Életed őszében is lehetsz szerelmes,
Ha szívedben van még szeretet s nem jeges…
Életed őszében is lehetsz szerelmes.
Tűz!
Sárga,
Vöröses.
Szívekben él,
Mint levél a fán.
Mint levél a fán,
Szívekben él.
Vöröses,
Sárga
Tűz.
*
(Bokorrímes versszak)
Könyörgő vágy-áhítat még fölérhet az égig,
De nem tudni, csók kitart-e a beteljesülésig.
Az kellemetlen, ha a szenvedély csak félig…
Az égig érő vágyak, beteljesülésre várnak...
Hazudik-e a remény, és maradnak csak ábrándnak?
Az égig érő vágyak, beteljesülésre várnak...
Csend.
Az ősz
Szép remény -
Álmos élmény.
Beteljesülés?
Beteljesülés?
Álmos élmény,
Szép remény -
Az ősz.
Csend.
*
(HIAfo)
Őszidő, rosszalja!
Lemondás ideje,
Emberekben vannak vágyak.
Ősszel a szív szeretetért kiált! Mert nagyon fázik.
Elnémul a vágy, elmúlás gondolata burjánzik…
Ősszel a szív szeretetért kiált! Mert nagyon fázik.
Fáj.
Most is
Hideg van.
Elmúlsz lassan.
Jön a borússág.
Jön a borússág,
Elmúlsz lassan.
Hideg van.
Most is
Fáj.
*
(Kínai versforma = „Zhuzchici” 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa)
Levél is kezd hullani,
Erdőág kopaszodni.
Szerelem ideje múlt…
Ki akar itt, megfázni?
Csupaszodnak az ágak, hullnak a fonnyadó levelek.
Az ősz elűzte a nyarat, vele tűntek a szerelmek…
Csupaszodnak az ágak, hullnak a fonnyadó levelek.
Egy
Levél -
Marad csak,
Semmi más sem.
Minden földre hull.
Minden földre hull.
Semmi más sem
Marad csak,
Levél -
Egy.
*
(Kínai = „Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
A
Szenvedély ön-magánya
Téblábol
A szélben fázva.
A magányos szív, hideg szélben csak vacog...
A szenvedély s a vágy fázósan toporog…
A magányos szív, hideg szélben csak vacog...
Szív.
Magány.
Szomorú
Fájdalmas lét,
Szerelem nélkül.
Szerelem nélkül
Fájdalmas lét.
Szomorú
Magány.
Szív…
*
(Haiku)
Sárga levelek,
Nagyobb színváltozatban!
Avar színes lesz!
Látnod kell a csodát, az ősz végtelen szín kavalkádját.
Élvezd a sárga, zöld és barna szín minden árnyalatát…
Látnod kell a csodát, az ősz végtelen szín kavalkádját.
Szín.
Csoda
Őszben… szép
Zöldessárga.
Remény foltjai.
Remény foltjai.
Zöldessárga
Őszben szép,
Csoda
Szín.
*
(TANQ)
Tarka ruhájában,
Illeg-billeg már az erdő.
Szél, levetkőzteti!
Szerelem, reszketve figyel,
Majd, egy jó nyarat kiikszel.
Nem fél! Színes ruhát ölt az erdő, táncol, mint a kis menyecske.
A szél, ruháját tépi, nászra kéri... mosolyog szája csücske.
Nem fél! Színes ruhát ölt az erdő, táncol, mint a kis menyecske.
Nincs
Félsz már,
Csak játék.
Vidám táncok,
Szélnek hűsében.
Szélnek hűsében,
Vidám táncok.
Csak játék.
Félsz már
Nincs.
*
(Tanka)
Sötét reggelnek,
Köd lett a pelerinje.
Vaksi utazás.
Levélhullás, már zizeg.
Pad árva, már nem piheg…
Vecsés, 2017. január 4. – Szabadka, 2018. május 5. – Mórahalom, 2018. június 11. – Kustra Ferenc József- én írtam a 11 féle alapot, alájuk a 3 soros-zárttükrös –t (címük: „Az ősz elűzte a nyarat”) Jurisin (Szőke) Margit. A tükör apevákat írta: Farkas Tekla.
Őszelőben hűvös
Szél grasszál már erre-arra.
Pad… még szerelmet vár.
Nyoma veszett a forró nyárnak, hűvös szél táncot jár.
Didereg a pad, szerelmes párokra hiába vár.
Nyoma veszett a forró nyárnak, hűvös szél, táncot jár.
Nyár,
Álom
Nem csüng már
Fák ágain.
Ősz mindjárt itt lesz.
Ősz mindjárt itt lesz.
Fák ágain
Nem csüng már
Álom,
Nyár.
*
(10 szavas)
Nyári éj emlékei már eltűnőben,
A heves szenvedély már fékeződőben.
Csóktól fűtött nyári éjszakák, már csak szép emlékek,
Kósza szellő szárnyán messze szálltak a szenvedélyek…
Csóktól fűtött nyári éjszakák, már csak szép emlékek.
Ősz.
Szépül,
Éled már.
Levél zizeg…
Fújdogál a szél.
Fújdogál a szél,
Levél zizeg,
Éled már.
Szépül,
Ősz.
*
(sedoka)
Nap, langyos sugár
Kibocsátására is
Alig képes. Idő hűl.
Őszben, nincsen már
Nyári meleg. Szél is hűt.
Hideg eső közeleg.
Nap sugara sápadt, szél háborog, várható eső.
Hűvös már az idő, elkel a kendő s az esernyő…
Nap sugara sápadt, szél háborog, várható eső.
Nap.
Süt még,
Sugara
Sápadt kicsit.
Lassan csókol már.
Lassan csókol már,
Sápadt kicsit.
Sugara
Süt még.
Nap.
*
(Oximoron)
Őszi hűvösben még meg lehetne izzadni,
Ha a szerelem még föl tudna támadni…
Életed őszében is lehetsz szerelmes,
Ha szívedben van még szeretet s nem jeges…
Életed őszében is lehetsz szerelmes.
Tűz!
Sárga,
Vöröses.
Szívekben él,
Mint levél a fán.
Mint levél a fán,
Szívekben él.
Vöröses,
Sárga
Tűz.
*
(Bokorrímes versszak)
Könyörgő vágy-áhítat még fölérhet az égig,
De nem tudni, csók kitart-e a beteljesülésig.
Az kellemetlen, ha a szenvedély csak félig…
Az égig érő vágyak, beteljesülésre várnak...
Hazudik-e a remény, és maradnak csak ábrándnak?
Az égig érő vágyak, beteljesülésre várnak...
Csend.
Az ősz
Szép remény -
Álmos élmény.
Beteljesülés?
Beteljesülés?
Álmos élmény,
Szép remény -
Az ősz.
Csend.
*
(HIAfo)
Őszidő, rosszalja!
Lemondás ideje,
Emberekben vannak vágyak.
Ősszel a szív szeretetért kiált! Mert nagyon fázik.
Elnémul a vágy, elmúlás gondolata burjánzik…
Ősszel a szív szeretetért kiált! Mert nagyon fázik.
Fáj.
Most is
Hideg van.
Elmúlsz lassan.
Jön a borússág.
Jön a borússág,
Elmúlsz lassan.
Hideg van.
Most is
Fáj.
*
(Kínai versforma = „Zhuzchici” 7,7,7,7 = Rímképlet aaxa)
Levél is kezd hullani,
Erdőág kopaszodni.
Szerelem ideje múlt…
Ki akar itt, megfázni?
Csupaszodnak az ágak, hullnak a fonnyadó levelek.
Az ősz elűzte a nyarat, vele tűntek a szerelmek…
Csupaszodnak az ágak, hullnak a fonnyadó levelek.
Egy
Levél -
Marad csak,
Semmi más sem.
Minden földre hull.
Minden földre hull.
Semmi más sem
Marad csak,
Levél -
Egy.
*
(Kínai = „Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
A
Szenvedély ön-magánya
Téblábol
A szélben fázva.
A magányos szív, hideg szélben csak vacog...
A szenvedély s a vágy fázósan toporog…
A magányos szív, hideg szélben csak vacog...
Szív.
Magány.
Szomorú
Fájdalmas lét,
Szerelem nélkül.
Szerelem nélkül
Fájdalmas lét.
Szomorú
Magány.
Szív…
*
(Haiku)
Sárga levelek,
Nagyobb színváltozatban!
Avar színes lesz!
Látnod kell a csodát, az ősz végtelen szín kavalkádját.
Élvezd a sárga, zöld és barna szín minden árnyalatát…
Látnod kell a csodát, az ősz végtelen szín kavalkádját.
Szín.
Csoda
Őszben… szép
Zöldessárga.
Remény foltjai.
Remény foltjai.
Zöldessárga
Őszben szép,
Csoda
Szín.
*
(TANQ)
Tarka ruhájában,
Illeg-billeg már az erdő.
Szél, levetkőzteti!
Szerelem, reszketve figyel,
Majd, egy jó nyarat kiikszel.
Nem fél! Színes ruhát ölt az erdő, táncol, mint a kis menyecske.
A szél, ruháját tépi, nászra kéri... mosolyog szája csücske.
Nem fél! Színes ruhát ölt az erdő, táncol, mint a kis menyecske.
Nincs
Félsz már,
Csak játék.
Vidám táncok,
Szélnek hűsében.
Szélnek hűsében,
Vidám táncok.
Csak játék.
Félsz már
Nincs.
*
(Tanka)
Sötét reggelnek,
Köd lett a pelerinje.
Vaksi utazás.
Levélhullás, már zizeg.
Pad árva, már nem piheg…
Vecsés, 2017. január 4. – Szabadka, 2018. május 5. – Mórahalom, 2018. június 11. – Kustra Ferenc József- én írtam a 11 féle alapot, alájuk a 3 soros-zárttükrös –t (címük: „Az ősz elűzte a nyarat”) Jurisin (Szőke) Margit. A tükör apevákat írta: Farkas Tekla.
Nem láthatod könnyeimet,
nem maradhatok,
már nem lehet.
Ágyam üresen áll,
forgolodok benne csupán, szívem:
az álom és ébrenlét határainál.
El kell mennem, de várok még picit,
talán egy pillanatnyit, annyit, hogy ki tudd
mondani: maradj még kicsit.
Nem...
Nem maradhatok,
az ajtók becsukódtak,
elszáradtak a virágok.
nem maradhatok,
már nem lehet.
Ágyam üresen áll,
forgolodok benne csupán, szívem:
az álom és ébrenlét határainál.
El kell mennem, de várok még picit,
talán egy pillanatnyit, annyit, hogy ki tudd
mondani: maradj még kicsit.
Nem...
Nem maradhatok,
az ajtók becsukódtak,
elszáradtak a virágok.
(Apeva)
Már
Szívem
Téged vár,
Minden, minden
Csupa napsugár!
Csupa napsugár
Minden, minden,
Téged vár
Szívem
Már!
Siófok, 2025. május 8. -Gránicz Éva-
Már
Szívem
Téged vár,
Minden, minden
Csupa napsugár!
Csupa napsugár
Minden, minden,
Téged vár
Szívem
Már!
Siófok, 2025. május 8. -Gránicz Éva-
