Perceket szöv?
Mulandó id?,
Évekbe ér? ciklusa száll.
Varázs az égen,
Lüktet a térben,
Mozgás a léte, sohasem áll.

Súlytalan közeg
?rben a tömeg,
Távolba siklik minden elem.
Csillag-kötésben
Fénnyel sz? éppen
Táguló teret túl mindenen.

Ritmusa kotta,
Ütemét hozza
Misztikus pálca, mágus er?.
Csillagban lángol,
Bolygókkal táncol,
Törvényét írja, ? a nyer?.

Pillanat éle
Létnek egésze,
Múltból a holnap bújik el?.
Látszat hatalma
Titkot takarja,
Útnak a vége csend-éltet?.

(leoninus trió)
Érzem, farkasverem az életem… Jézus, ha én abba belesem,
A szerelem is elkerül engem… Jézus, kerülgess már engem.
Szeretlek én és ha visszajössz hozzám, életünk lesz mániám.
**

(tízszavas trió)
Úgy érzem, csapdában él lelkem...
Jézus, el ne engedj engem.

Szerelem, lábam nyomod járja,
Jézus, ölelj, legyen újra szívemnek határa.

Szeretlek, te vagy a csillagfény,
Veled lesz mindenem… mániás remény.

Vecsés, 2024. júl. 13. – Siófok, 2025. júl. 13. Kustra Ferenc József - Gránicz Éva, írtuk: kétszerzősnek. Én a leoninust, Gránicz Éva szerző-, és poéta társam a tízszavasokat.

Néma csend honol a temető felett,
s megannyi fájdalom és szenvedés
virágos sírok között, egy-egy elfeledett
s kigyúló mécsesek közt az emlékezés.

Halottak napján a gyász ünnepel,
a sárga krizantémok fojtó szaga,
fejfák útján gyász-sereg menetel
az ősszel nyugvó csillagok alatt.

Csillagos égre
Hajlik az íve
Telt Holdnak fény-udvara.

Fátyolos felhők,
Égi tekergők-
Cseppekben lehullana.

De fújja a szellő,
Vándor tekergő
Elűzi Hold bánatát.

Ragyogó fénnyel,
Misztikus éjjel
Lengeti kör-zászlaját.

Felhők mögött a Nap szunnyad,
Rózsaszín az álma.
Égszínkék már lilára vált,
Estnek csókját várja.
Harang hang szól, halk madárdal,
Tücsök nyűvi húrját,
Ki megfáradt szépen lassan
Elfelejti búját.

Szellő játszik fák lombjával,
Csillan már az este.
Hold töltében mámor ámor,
Reményt táplál lesve.
Estnek szárnya néma árnyék,
Mintha bagoly szállna.
Átrepül az éjszakába
Szebb holnapot várva.

Mártózik a táj a csendbe,
Pára levét issza,
Idő folyik pillanattal,
Soha nem jő vissza.
Álmot őriz már az éjjel,
Csillagfénybe bújva,
Emlék lett a mai napból,
Holnapnak a múltja.