Lassan nőtt , tömörödött
A hulldogáló lágy
Puha hópihe,
És fenn a hegyen gyötrődött
A fagy ereje
Baljóslatot megsejtve
A pupilla-szűk fényben.
Roskadoztak a fenyők
Magatehetetlenül
A varázs csendben,
És a napsütésben
A hő nesztelen
Könnyét folyatta
Az átázott talajra
Sziklák ,s hó között.
A szirteken gyémántként
Csábítva ragyogott,
Némán hívogatott,
Incselkedett a pillanat;
Amíg a feszültség elszakadt
A tehetetlenség súlya alatt.
A föld rengett,
Fagyosan remegett
A könyörület imája-
de nem segíthet.
Kíméletlen zúdult
A sebes lavina.
A fehér csend tömör,
Vastag leple alatt
A könyörület néma maradt.
A hulldogáló lágy
Puha hópihe,
És fenn a hegyen gyötrődött
A fagy ereje
Baljóslatot megsejtve
A pupilla-szűk fényben.
Roskadoztak a fenyők
Magatehetetlenül
A varázs csendben,
És a napsütésben
A hő nesztelen
Könnyét folyatta
Az átázott talajra
Sziklák ,s hó között.
A szirteken gyémántként
Csábítva ragyogott,
Némán hívogatott,
Incselkedett a pillanat;
Amíg a feszültség elszakadt
A tehetetlenség súlya alatt.
A föld rengett,
Fagyosan remegett
A könyörület imája-
de nem segíthet.
Kíméletlen zúdult
A sebes lavina.
A fehér csend tömör,
Vastag leple alatt
A könyörület néma maradt.
Immáron
Negyven éve
Te vagy
Életem része
A megértés
Közöttünk
Hol kicsi hol nagy
De az összetartozás
Soha nem hagy
Cserben
Része vagy
A lelkemnek
A jobbik
Felemnek
Veled ébredek fel
És kétségtelen
Szerető szívedben
A helyem
Nem szükséges
Téged keresnem
Mindenütt megtalállak
Itt vagy velem
És amikor gondolataim
Között elveszek
Lámpásom vagy
Aki az útra rávezet
És ha olykor
Nagyokat közösen
Hallgatunk
Zenét is a csendben
A magány
Nem sorvaszt el
Mert ameddig vagyunk
Egymásért akarunk
......Életre-ítélve.
Negyven éve
Te vagy
Életem része
A megértés
Közöttünk
Hol kicsi hol nagy
De az összetartozás
Soha nem hagy
Cserben
Része vagy
A lelkemnek
A jobbik
Felemnek
Veled ébredek fel
És kétségtelen
Szerető szívedben
A helyem
Nem szükséges
Téged keresnem
Mindenütt megtalállak
Itt vagy velem
És amikor gondolataim
Között elveszek
Lámpásom vagy
Aki az útra rávezet
És ha olykor
Nagyokat közösen
Hallgatunk
Zenét is a csendben
A magány
Nem sorvaszt el
Mert ameddig vagyunk
Egymásért akarunk
......Életre-ítélve.
A II. Világháborúban, a tengeralattjáró háború…
Az U-boot kapitánynak, előnybe kell részesíteni a jövőt a jelennel,
És az alapos előkészítést, értő, fegyelmezett, mérsékletes vezetéssel…
Szemben a vad zabolátlansággal, mint véggel,
Szemben az előkészítetlen rögtönzéssel,
Valamint, meggondolatlan vakmerőséggel!
Vízi koporsó
A tengeralattjáró;
Ha elsüllyesztik.
*
Mosoly fogyóban,
Végtelen fájdalom… úr!
Idő is véges.
*
Az életcsata
Győztese, mindenki más…
Vég, időben jön.
*
Testből megy lélek.
A várt léptek elhaltak…
Csend uralkodik.
*
Pereg életfilm…
Adás közben megszakad…
Elégett cellux…
*
Csendben van a vég…
Hirtelen, vad ordítás!
Feladás… rögzült!
*
Ládába zárt lét…
Ez… a jövő nyugalma…
Út, már elfogyott.
*
Kínszenvedés sok,
Türelem, meg oly’ kevés.
Végül, győz… halál.
*
A kötelesség,
Katona istenhite.
Nincs meggyőződés.
*
Világ, mivé lett,
Így haladva, mivé lesz?
Pálfordulás, hol?
*
Üzletből a pénz!
Üzlet… kinek érdeke?
Halott, tömegek!
*
Tűzben hamvadhat
A fegyver, hamu maradt;
De béke nem lesz…
Vecsés, 2016. november 13. – Kustra Ferenc József – íródott: Földi Pál: „Konvoj csata az északi-tengeren” c. dokumentum regénye ihletésével.
Az U-boot kapitánynak, előnybe kell részesíteni a jövőt a jelennel,
És az alapos előkészítést, értő, fegyelmezett, mérsékletes vezetéssel…
Szemben a vad zabolátlansággal, mint véggel,
Szemben az előkészítetlen rögtönzéssel,
Valamint, meggondolatlan vakmerőséggel!
Vízi koporsó
A tengeralattjáró;
Ha elsüllyesztik.
*
Mosoly fogyóban,
Végtelen fájdalom… úr!
Idő is véges.
*
Az életcsata
Győztese, mindenki más…
Vég, időben jön.
*
Testből megy lélek.
A várt léptek elhaltak…
Csend uralkodik.
*
Pereg életfilm…
Adás közben megszakad…
Elégett cellux…
*
Csendben van a vég…
Hirtelen, vad ordítás!
Feladás… rögzült!
*
Ládába zárt lét…
Ez… a jövő nyugalma…
Út, már elfogyott.
*
Kínszenvedés sok,
Türelem, meg oly’ kevés.
Végül, győz… halál.
*
A kötelesség,
Katona istenhite.
Nincs meggyőződés.
*
Világ, mivé lett,
Így haladva, mivé lesz?
Pálfordulás, hol?
*
Üzletből a pénz!
Üzlet… kinek érdeke?
Halott, tömegek!
*
Tűzben hamvadhat
A fegyver, hamu maradt;
De béke nem lesz…
Vecsés, 2016. november 13. – Kustra Ferenc József – íródott: Földi Pál: „Konvoj csata az északi-tengeren” c. dokumentum regénye ihletésével.
A lassan eltűnő napfény, mint a fonnyadó vörös rózsa,
Mállik a nappal, mint korhadt fahídban a hasadt tartófa…
Vöröslő alkonyi ég, óh, mondj, ha akarsz, most mondj még mesét,
Támad a sötétség, én már látom éj fekete setétjét.
A lanyhuló napért, kegyelemnek kérése meddő,
A múló napfény helyett a sötétség bizton eljő!
A lemenő Napnak fénye most még… ah, már csak halványan ragyog,
Az est, settenkedve, lopakodva, csendben, de előandalog.
Még halványuló alkonyi bíborban csendesül az este
De már jő az éj, és teríti... lám, matt fekete a leple.
De nem leszek ám én egyedül, csak magammal,
Majd velem leszek, tudattalan önmagammal.
Messzire nézek, távolban a hegygerinc, egyre eltűnőbb,
Már most azt várom, hogy láthassam őt ismét, reggel mielőbb.
Eljő’ a reggel is, Te elköszönsz nappalra, búcsúzol…
Találkoztunk majd veled, de még előtte... napfényt hozol.
Gondolkozok, loholnom kellene még a napfény után,
De rájöttem még a bandukolás is, sok lenne talán…
Mára már nincsen tovább… ilyen a sors,
Reggel lesz virradat, várom... szélvész-gyors.
Vecsés, 2013. március 14. - Kustra Ferenc József
Mállik a nappal, mint korhadt fahídban a hasadt tartófa…
Vöröslő alkonyi ég, óh, mondj, ha akarsz, most mondj még mesét,
Támad a sötétség, én már látom éj fekete setétjét.
A lanyhuló napért, kegyelemnek kérése meddő,
A múló napfény helyett a sötétség bizton eljő!
A lemenő Napnak fénye most még… ah, már csak halványan ragyog,
Az est, settenkedve, lopakodva, csendben, de előandalog.
Még halványuló alkonyi bíborban csendesül az este
De már jő az éj, és teríti... lám, matt fekete a leple.
De nem leszek ám én egyedül, csak magammal,
Majd velem leszek, tudattalan önmagammal.
Messzire nézek, távolban a hegygerinc, egyre eltűnőbb,
Már most azt várom, hogy láthassam őt ismét, reggel mielőbb.
Eljő’ a reggel is, Te elköszönsz nappalra, búcsúzol…
Találkoztunk majd veled, de még előtte... napfényt hozol.
Gondolkozok, loholnom kellene még a napfény után,
De rájöttem még a bandukolás is, sok lenne talán…
Mára már nincsen tovább… ilyen a sors,
Reggel lesz virradat, várom... szélvész-gyors.
Vecsés, 2013. március 14. - Kustra Ferenc József
Pattanásig hangolt húr
mozdulatlanságában meglapul
A néma csend.
Feszült magánya
Egy dallam hangulatának
Vibráló hiánya.
Dalolj nekem
A néma egyedüllétben.
Dalolj
Amíg a dallam bent lapul.
Dalolj nekem
Lágy hangoddal
A nyugtalan feszült csendben.
A húr
Egy érintésre lángra gyúl
Lelkemben
Is.
mozdulatlanságában meglapul
A néma csend.
Feszült magánya
Egy dallam hangulatának
Vibráló hiánya.
Dalolj nekem
A néma egyedüllétben.
Dalolj
Amíg a dallam bent lapul.
Dalolj nekem
Lágy hangoddal
A nyugtalan feszült csendben.
A húr
Egy érintésre lángra gyúl
Lelkemben
Is.

Értékelés 

