Van egy kicsi csodakutyánk, Pötyi a neve,<br>született már régen neki egy szép gyereke.<br>Megnőtt olyan nagyra, hogy nagyobb az anyjánál,<br>Mocinak neveztük el, bár Ő is egy kislány.<br><br>Kaptak mind a ketten egy jóval nagyobb társat,<br>így már nemcsak két kutyát, szerethetünk hármat.<br>Talán nem véletlen, még eggyel szaporodtunk,<br>négy kutyával játszhatunk, hogyha unatkozunk.<br><br>Cicánkat, a Mircit is ajándékba kaptuk,<br>jó és dolgos kis állat, ezt mi meg nem bántuk.<br>Mircikénk, ha elfárad, Pötyi hátán fekszik,<br>igaz álomba merül, nagyon mélyen alszik.<br><br>Kicsiny kakaskánk, a beteg, sánta lábával,<br>együtt él és álmodik a kis kutyáinkkal.<br>Ha a Moci és a Pötyi rossz fát tesz a tűzre,<br>tanítani kell Őket egy kis fegyelemre.<br><br>Ha megdorgálom Őket, meg nem haragszanak,<br>szeretetet továbbra is önzetlenül adnak.<br>A szeretet iskolájuk példamutató,<br>itt lehetne az ember eminens tanuló.

Szép álom volt, melyet veled álmodtam,<br>Feküdtünk egymás karjaiban.<br>Egy mosoly, mely szép álmot idéz,<br>Egy csók, mikor az ajkad hozzám ér.<br><br>Egy hang, mely súgja, hogy szeretlek.<br>Egy ölelő kar, ami nem enged. <br>Egy szó, mely suttogja a nevemet,<br>Egy kar, mely álomba ringat engemet.<br><br>Egy szem, mely csillog, ha rá nevetsz,<br>Egy száj, mely szépet súg a füledbe.<br>Egy szó, mely míg élsz, ott van a szívedben,<br>Egy könnycsepp, mely égeti a szemedet.<br><br>Egy hang, melyet nem hallasz már,<br>Egy kar, mely nem ölel már át.<br>Egy szó, mely a füledbe cseng,<br>Egy sóhaj, mely sóhajtotta a nevedet.<br><br>Sem szó, sem hang, sem csók.<br>Ez mind - mind elveszett.<br>Sem kar, sem száj, mely súgta a nevedet.<br>Sem könny, sem mosoly, már csak egy álmot<br> kergetek...<br><br><br>Ébren vagyok, s rádöbbenek, csak álom volt,<br> mely elveszett.<br>Elveszett minden, ami egykoron a tiéd lehetett.<br>Bánat és harag gyötri a szívemet.<br>Ó Istenem! - miért vetted Őt el, miért nem hagytad<br> meg nekem?<br><br>Nincs kéz, mely simítja arcomat.<br>Nincs száj, mely csókkal halmozza ajkamat.<br>Nincs szó, mely súgja, hogy szeretlek.<br>Csak könny van, áztatja párnámat és égeti<br> a szememet.<br><br>Szép álom volt Édesem, ameddig élek<br> Szeretlek Kedvesem!<br><br>

Vihar után nagy csend és romok<br>a szivembe nem hagyott mást csak nyomot<br>Holnapra újra épül minden amit leromboltál<br>Ez ami tönkrement és újraépült most már mindent kiáll<br><br>Látni a világot újra boldognak lenni <br>a pillanatok nem múlnak el soha mert nem csak ennyi<br>Valakiért mindig küzdeni kell ha még nem is vesz észre<br>Becsüld meg őt az igyekezetére és törekvésére<br><br>Holnap már új világ tárul szemünk elé<br>Ami volt elmúlt haladunk a jövő felé<br>Vársz egy pillanatot vagy egy évet vagy csak pár hónapot<br>Igazából csak ebből tanulod meg értékelni és ha megy a boldogságot megkapod!

<br>Előkerül néha pár gyerekkori képem,<br>összeszorul szívem,könnyes szemmel nézem!<br>Tudom,hogy hibáztam és okoztam sok gondot,<br>olyan ember nincs,ki semmit el nem rontott!<br><br>Végtelen űr tátong múltam s jövőm között,<br>úrrá lenni nem tudok,bús jelenem fölött!<br>Örök vihar tombol lelkem tüzes egén,<br>egy ismeretlen világ nyújtja kezét felém!<br><br>Arra vágyom mindíg,hogy újra boldog legyek,<br>ne állják el utamat sziklák,vízek,hegyek!<br>Repülni a magasban jobb életet várva,<br>távolodik múltam,de nem nézek már hátra!

Én Istenem fogd meg kezem,<br>Rád emelem tekintetem,<br>glóriáddal terítsd lelkem,<br>szereteted gyógyír nekem.<br><br>Én Istenem fogd meg kezem,<br>töröld le a könnyes szemem,<br>szavak nélkül imádkozom,<br>hálámat csak Neked adom.<br><br>Én Istenem fogd meg kezem,<br>érted dobog fájó szívem,<br>fájó szívem felajánlom,<br>áldásodat kérem, s kapom.<br><br>Én Istenem megköszönöm,<br>Te vagy nekem minden öröm,<br>minden szép, mi Hozzád emel,<br>kitárd karod hív, felemel.<br><br>Én Istenem látom arcod,<br>nyomot hagy bennem mosolyod,<br>érted élek, érted halok, <br>én Istenem Tiéd vagyok!