Te lettél életem értelme<br>Szerelem gyúlt a szívemben.<br>Te vagy minden óhajom, <br>Hozzád száll minden sóhajom.<br> <br> Szemedben millió csillag fénye ragyog,<br> Ha velem vagy én boldog vagyok. <br> Nem vágytam én semmi másra,<br> Csak sírig tartó boldogságra.<br><br> Te vagy a lombok susogása, <br> A lehullott avar halk nesze.<br> Te vagy a patak csobogása,<br> Fodrozó habok hűs vize.<br><br>Te vagy minden sóhajomban,<br>Ott vagy minden gondolatban. <br>Benne vagy a gyertya fényben,<br>Csillagok közt sötét éjben.<br><br>Bús a szívem, fáj a lelkem,<br>Tenélküled miért éljek? <br>Te vagy lelkem kívánsága,<br>Te vagy testem forrósága.<br><br>Ez a világ már nem kell nékem,<br>Nélküled én nem élek!<br>Te álltál énmellettem,<br>Két kezem el miért engedted?<br><br>Sírod mellett csendben állok, <br>Kezemben kedvenc virágod. <br>Emlékek járnak a fejemben,<br>Mondd Kedvesem! - Nélküled most mihez kezdjek?<br><br>Út mentén a büszke platán, <br>Mely minden vihart kiállt,<br>Úgy álltál Te is mellettem,<br>A bajban fogtad a két kezem.<br><br>Hálát adok az égnek,<br>Hogy megismerhettelek Téged.<br>Ezerszer köszönöm a szépet és a jót,<br>Minden igaz és őszinte szót.<br><br>Boldog voltam, hogy Veled lehettem,<br>Boldogságom immáron odalett.<br>Nélküled az élet már nem menne,<br>Mert Te voltál életem nagy szerelme!<br>

Érezd meg a boldogság rezgését,<br>tartsd meg, hogy el nem illanjon,<br>éld át, élvezd ölelő melegét,<br>ne küld el, hogy elhervadjon.<br><br>Megmutatja bódító illatát,<br>szemedben vibráló képek,<br>engedd el tiszta szíved sóhaját,<br>öleled és mondd: Érted élek.<br><br>Anyaként megölel, megsimogat,<br>hajtsd vállára a fejedet,<br>vigyázza mindig az álmaidat,<br>simogatja a lelkedet.<br><br>Éltető erejét Neked adja,<br>élj Vele, soha el ne hagyd,<br>vérré váljon Benned minden vágya,<br>hogy Te igaz testvére vagy.

Kopár Hold, irigy csillagok,<br>Legyetek most boldogok,<br>Örvendjetek, hisz elértétek célotok,<br>Látni akarom a mosolyotok,<br>Mert az én mosolyom már nem igazi,<br>A könnyek rabja lettem,<br>Az élet hazudni megtanított,<br>De felejteni Őt nem!<br>Keresem a kiútat<br>Álmaimba menekülve,<br>Míg ő fekszik koporsóban<br>A lelkembe temetve...<br><br><br>

Langyos este borult csendben a tóparti tájra,<br>a Nap is elköltözött már egy nyugodt világra.<br>Álomvilág elragadta, meleg ágyba bújik,<br>sötétségtől takarót kér, azzal takarózik.<br><br>A fénye már nem törik meg a tónak hűs vizén,<br>ketten maradtunk a parton, a Hold fénye, meg én.<br>Ébrednek a csillagok is, fényük erősödik,<br>csillagszóró ruhájukat most magukra öltik.<br><br>Varázslatos látvány mindez, a szemem káprázik,<br>a sötétbe borult tájra Holdfényeső hullik.<br>Az arcomat halkan, csendben, feléje fordítom,<br>Holdfényeső mossa könnyem, magamat kisírom.<br><br>Tisztára mosott könnyeim lassan leperegnek,<br>lelkem fehérbe öltözik, tiszta ruhát veszek.<br>Holdfényeső alá bújok, Vele megtisztulok,<br>s angyalszárnnyal repülnek a megtisztult mosolyok.

Drága Földem, én világom,<br>Te vagy nekem igaz álmom.<br>Édes álom, mely valóság,<br>Isten teremtette világ.<br><br>Megölellek, szeretgetlek,<br>mindenedben társad leszek.<br>Leszek eső, ha Te föld vagy,<br>langyos esőm szomjan nem hagy.<br><br>Leszek testvér, kezed fogom,<br>csókodat érzem arcomon.<br>Leszek virág, én díszítlek,<br>illatommal Neked élek.<br><br>Leszek hó az alvó tájon,<br>hegyet, völgyet betakarom.<br>Leszek mosoly az arcodon,<br>ha kell viszlek, a hátamon.<br><br>Leszek Hozzád az, ki igaz,<br>hűn szerető, lelki támasz.<br>Éljél soká egészségben,<br>embert éltess békességben.