<br><br>Emlékszel mikor gyermekek voltunk,<br>s együtt játszottunk minden délután?<br>Zsenge tengeriből babát készítettünk.<br>s ócska rongyokból varrtunk rá ruhát.<br><br>Emlékszel mikor mezítláb futkostunk,<br>fölkavarva a keskeny út porát?<br>Mályva levélből nyakláncot kötöttünk,<br>s szalmából fontál nekem koronát.<br><br>Emlékszel mikor eperfára másztunk,<br>s együtt varrosgattuk elszakadt ruhám?<br>Istenem,milyen boldogok is voltunk!<br>Az volt a legszebb emlékem talán.<br><br>Vajon hol vagy most,merre vitt a sorsod?<br>Eszedbe jutok még néha-néha tán?<br>Kívánom, legyél most is olyan boldog,<br>mint azon a nyáron,oly sok délután!<br><br>

<br><br>Ha szeretsz, nem számít semmi,<br>ha szeretsz,én melletted leszek,<br>hiába tesznek,vagy mondanak bármit,<br>én megtört szívvel is csak érted létezem.<br><br>Ha szeretsz, én megbocsájtok mindent,<br>felejtsük el a fájó tegnapot,<br>zúgó orkánként messzire söpörve<br>mielőtt végleg mindent itt hagyok.<br><br>Ha szeretsz ,most fogadj el engem,<br>amíg még melletted vagyok,<br>ne vívj harcot a száguldó idővel!<br>Ki tudja még, hogy lesz e holnapod?<br><br> <br><br>

<br>Hogy szeresselek ha nem engedsz szeretni?<br>Régen megfagyott jégbe zárt szíved,<br>hogy olvaszthatnám fel testem melegével,<br>hisz nem engedsz engem magadhoz közel.<br><br>Hogyan érezzem tested érintését,<br>ha megfagyott benned minden érzelem?<br>Hiába érzem csókod ,ölelésed,<br>azt ,hogy szeretlek ,észre sem veszed.<br><br>Hogy öntsek lelket, s új erőt szívedbe<br>ha fagyos kezeddel eltolsz hirtelen?<br>Bár te is szeretnél,titkon én is érzem,<br>hisz nekem már te vagy régen mindenem.<br><br>Hogy feledtessem, mi belülről éget,<br>s mit elfeledni vágyol szüntelen,<br>hagyjam magam is jéghegybe zárni?<br>Hiszen nélküled már én sem létezem.<br><br>Hogy olvasszalak fel testem melegével,<br>hogy újra érezzem jégbe zárt szíved?<br>Engedj szeretni!Hisz titkon te is érzed,<br>nélkülem már csak félig létezel!<br>

Itt még soha nem jártam én.<br>Kopott kavicsok kietlen tengerén.<br>Itt még soha nem jártam én,<br>bűzös utcák gőzölgő rejtekén.<br>Itt még nem járt ember soha,<br>rideg sodrás partja ez, hova<br>nem lépett még testbérlő lélek.<br>Suhanok, fal kövére kúszok,<br>némán lebegek, a sötét árral úszok.<br>Itt még soha nem jártam én.<br>Sárba süpped savas lábam<br>nyoma, s tartok egy helyre, hova<br>nem kísér el más, csak<br>e szunnyadó szellemvilág.

Álltam a tömegben,<br>kereszttel a kezemben,<br>hogyan is lehetne<br>így szörnyű képet felednem?<br>Csak bámultam némán<br>a kihűlt testet,<br>melyet a kegyetlen sors<br>ekkor elém festett.<br><br>Mámoros melankólia.<br><br>Bevallom, nem ismertem,<br>ki imént ment az égbe,<br>s onnan tekint vissza<br>a felhők közé érve.<br>Nem jött könny,<br>nem érkezett szememre,<br>s nem jött túlvilági<br>hidegrázás kezemre.<br>Csak álltam a tömegben,<br>kereszttel a kezemben,<br>s vissza-visszatérve<br>az járt a fejemben...<br>...eljön majd a pillanat,<br>mikor engem lesnek,<br>s miattam keserű<br>gyász verembe esnek.<br><br>Haldokló halk homage.