<br>Mit számít az hogy hányan állnak sorba<br>tőled remélve lopott csókokat?<br>Talán jut néked néhány boldog óra,<br>De lesz e ki holnap melletted marad?<br><br>Mit számít az hogy hányan várják tőled<br>az elmúlt szenvedélyt,s lopott örömet?<br>Bár téged csókolnak mégis mást szeretnek,<br>s holnapra talán egyedül leszel.<br><br>Mit számít az hogy mennyi bókot kaptál?<br>Hányan gondolják vajon komolyan?<br>Hányan maradnak vajon majd melled,<br>amikor eljő a hűvös alkonyat?<br><br>Mit számít az, hogy mit gondolsz most rólam?<br>Ne gondold azt hogy játékod leszek!<br>Inkább eltűnök a zúgó téli széllel,<br>mintsem elviseljem minden gőgödet!

<br>Miért hiszed hogy egyetlen szóra<br>feledni tudom mit tettél velem?<br>Miért hiszed hogy néhány kedves szóval<br>rabul ejtheted meggyötört szívem?<br><br>Miért hiszed hogy nem süt rám a napfény<br>ha nem áramlik rám arcod mosolya?<br>Miért hiszed hogy nem jöhet már senki,<br>s csak te tudod oltani forró szomjamat?<br><br>Miért hiszed hogy te vagy csak a földön<br>az egyetlen akit szeretni lehet?<br>Miért hiszed hogy megbocsájtok mindent<br>ha felszárítod hulló könnyemet?<br><br>Miért hiszed hogy nem tudlak feledni,<br>s hogy megbocsájtom minden bűnödet?<br>Miért hiszed hogy néhány ölelésért<br>el tudnám viselni minden gőgödet?<br><br>Mért nem hiszed hogy nem várok rád többé,<br>s nem jelentesz már semmit sem nekem?<br>Mért nem hiszed hogy végleg elvesztettél?<br>Nem akarlak már többé látni sem!<br>

<br>Ujra elmúlt egy születésnap,<br>Búcsút mondtam egy újabb évnek.<br>Hirtelen megüt a valóság...<br>Lassan elmúlik már az élet?<br><br>Uram, szeretnék még pár évet,<br>Erőt, hogy hordozzam a terhem.<br>Még nem végeztem el a dolgom, <br>Nem vált valóra minden tervem.<br><br>Ahogy futva szálltak az évek, <br>Az élet útja nem ment könnyen.<br>Még nem mondtam ki minden jó szót,<br>Még nem sirtam el minden könnyem.<br><br>Uram, még egy kis időt kérnék, <br>Pótolni minden mulasztásom.<br>Szeretni azt is aki bántott,<br>Panaszszónak tartani vállam.<br><br>Jó lenne még napfényben járni,<br>A mosolyt mosollyal fizetni.<br>Oszinte visszhangra találni,<br>S végre aratni, nem csak vetni.<br><br>Uram, mikor elmúlik minden,<br>És visszanézve rájövök csendben,<br>Hogy délibáb volt bánat és öröm,<br>A szívárványhídon hozzád érve<br>Csak annyit mondok majd: köszönöm.<br><br>

<br><br>Bolond világ ez amelyben élünk,<br>minden gonosz,és oly reménytelen,<br>sötét ármánnyal elrabolják tőlünk<br>ami miénk volt, s észre sem veszed!<br><br>Bolond világ ez hol oly nehéz élni,<br>s messze menni vágyom szüntelen,<br>oly messze ahol zöld még a fű is,<br>s talán néhol még virág is terem.<br><br>Bolond világ ez, hol az ember élet<br>kevesebb, mint egy kóbor kutya!<br>Bolond világ , hol elvehetnek mindent,<br>hiába van zárva bárki otthona!<br><br>Bolond világ , hol dőzsöl a gazdag,<br>s fillérekért reszket a szegény,<br>a tisztes munkából nem jut már kenyérre,<br>s biztos holnap csak emlékedben él.<br><br>Bolond világ, hol bezárul az ajtó,<br>hiába döngetik beteg gyermekek,<br>a gazdag sunyít ,kincseit számlálva,<br>míg a szegények egymásnak gyűjtenek.<br><br>Bolond világ ez! Térjetek már észhez!<br>És ne egymásra irigykedjetek!<br>Hiába jut most több egy-két falattal,<br>holnap egyformán lesz üres zsebetek!<br><br>Bolond világ ez !Fogjatok hát össze!<br>Hisz egyformán nyúznak titeket!<br>Űzzétek el, ki koldusbotra juttat,<br>cseléddé téve gyermekeitek!<br>

<br><br>Némán ballagok a lombtalan fák közt,<br>lábaim alatt elsárgult avar,<br>lágyan betakarva vastagon a földet<br>hogy a lábaimmal ne érintsem azt.<br><br>Úgy öleli és takarja a földet,<br>mint ahogy egy anya védi gyermekét,<br>szelíden szeretve,karjaiba zárva<br>hogy álmait semmi ne téphesse szét.<br><br>Némán ballagok a levetkőzött fák közt,<br>s lábaim nyomán a zizzenő avar<br>mintha azt suttogná,menj messzire innen,<br>s temesd el végleg, ami itt marad.<br> <br>