<br>Olyan hideg van. Borult az ég is.<br>Toccsanó cipőmet hallgatom.<br>Mikor elmerül a pocsolyában, <br>ahogy az esőben ballagok.<br><br>Dühöngő orkánként tombol a szél is.<br>Letépve ágat, gallyakat!<br>Lepusztult romként hátrahagyva <br>mindent mi utána megmarad.<br><br>Kegyetlen idő! Nem sajnál semmit!<br>Mindent mi szép volt, összetör!<br>Megtörve jajdul a barackvirág is,<br> amit magával elsöpör.<br><br>Utána hajol a gyönge ág is <br>halkan, aggódva elköszön,<br>lecsurgó könnyként elhullajtva<br> egy esőcseppet, mely rácsöpög.<br>

<br>Maradj még egy percet karjaim között!<br>Ne siess! Maradj itt velem!<br>Ne tűnj el még az álmaimból,<br>engedd, hogy melletted legyek!<br><br>Csak még egy múló, röpke órát,<br>hogy érezzem bőröd illatát<br>orromban, mint a tömjénfüstöt<br>mely belengi csöppnyi kis szobám.<br><br>Csak még egy forró ölelésre<br>hogy válladra hajthassam fejem,<br>hogy emlékezzem rá minden éjjel,<br>amikor nem vagy itt velem.<br><br>Még egyetlen gyöngéd érintésre<br>mely minden ízemig fölkavar!<br>Ölelj át! Kérlek! Oly szelíden,<br>ahogy a napfény a dombokat.<br><br>Azután hagylak megpihenni<br>olyan halkan és nesztelen.<br>Hogy halljam szívednek dobbanását<br>csitulni lassan, csendesen.<br><br>

<br><br>Tomboló vihar volt azon az estén <br>mely elsöprő erővel mindent felkavart,<br>s cikázó villámmal mindent összetépett <br>még a kis diófa is kettéhasadt.<br><br>Nem láttam akkor, de éreztem én is <br>dühöngő erejét, mellyel elrohant,<br>messziről hallottam őrült haragját is<br>melytől a kis fa is kettéhasadt.<br><br>Azóta régen elszálltak az évek<br>s meghasadt tövén csak gyógyult heg maradt<br>sűrű lombjával árnyékot terítve<br>mintha azt suttogná: ne add meg magad!<br><br>Azon az estén elvesztettem mindent!<br>Hisz az én szívem is kettéhasadt,<br> megtört szívvel, de újra kezdtem élni<br>bár a lelkemben örök heg maradt.<br> <br><br>

<br>Az utolsó könnycsepp mit érte hullatsz<br>most végigcsorog az arcodon,<br>lemosva mindent, mi fáj és éget<br>s végig gördül az ajkadon.<br><br>Egy utolsó könnycsepp s már nem érzel semmit,<br>már csak egy seb marad lelkeden,<br>néha még fáj, és néha tán vérzik<br>de már nem éget szüntelen.<br><br>Hisz annyi szép, és jó vár még rád is!<br>Ne add fel könnyen,ostobán!<br>Minden mi volt, okkal történik<br>s jön majd helyette annyi más!<br>

<br><br>Miattad küzdök szélben, hóban<br>érted aggódom szüntelen.<br>miattad élek,miattad vérzek,<br>s most is te érted könnyezem.<br><br>Miattad dobtam el minden álmom<br>nem tartott vissza semmi sem,<br>mért nem érzed hogy nincs már másom<br>hisz neked adtam már mindenem!<br><br>Mért nem érzed hogy nincs más senki<br>egyedül én vagyok neked!<br>Mért nem hiszed hogy én vagyok csak<br>aki még melletted lehet?<br><br>Ne higgy te másnak, reám hallgass!<br>Tedd félre büszkeségedet!<br>Most tedd meg, amíg itt vagyok még,<br>hisz ki tudja holnap hol leszek!<br>