Apró levelein csillámzó holdfény<br>Cserben hagyva, drága, könnyet húllva<br> Szent éj<br>Kár - e, mi szótlan? <br>A hátrahagyott, szélbe kapott, <br>Csendben lévő szólam, <br>Ha már nincs más, mit mi múltuk hangot lopott szótlan <br>Bukkanó-szakadék, mi <br>Manipulatív,<br>S ártatlan <br>Áltat - e még ha egymás szemébe<br>Könnyesen nézett hajdan?<br>Fátyol hull az arcra<br>S szíve roppant, lehunyt szemmel<br>Nem szállt be e lélek maró harcba<br>Hisz várja Az út,bosszú, sors, fájdalom<br>S Nincs vége minélkül szánthatom <br>Fel <br>Én? <br>A nyomor szülte sorsot<br>Fáradhatatlan ifjak, idősek, szerettek<br>Holott szívünk egy, tiszta, becses <br>S mégis ingadozva, határozottan jeges <br>A gondolat, mi reánk hull, <br>Egyek vagyunk, határon át - határon túl.

Szeretlek, én Istenem<br><br>Szavam kevés, hogy elmondjam, <br>Mily csodálatos vagy, jó Uram.<br>Az életemet megtagadom, <br>És szívemet neked adom.<br><br>Szívemből szól új énekem, <br>Téged dicsér, én Istenem. <br>Közelséged, oly jó nekem, <br>Szentlelkeddel, tölts be engem.<br><br>Szeretlek én, ó Istenem, <br>Szent kenettel, kenj fel engem. <br>A felhőkön hozzád szállok, <br>Szent trónod elé, leborulok.

Első Ecloga<br><br>KÖLTŐ<br><br>Mikor születtem, <br>Az égen ezernyi csillag mosolygott. <br>Édesanyám szíve, nevetve dobogott. <br>S szemében öröm könny ragyogott.<br><br>A JÓ PÁSZTOR<br><br>Igen! A csillagok énekeltek, <br>S angyalok táncoltak a mennyben, <br>Születésed napján. <br>S úgy növekedtél, mint mezőn<br>Az árva kis virág.<br><br>KÖLTŐ<br><br>Kézen fogva vezettél, <br>mikor az első lépéseket tettem. <br>S mint a természet, tavasz idején, <br>Ajkadról gyönyörű mesék, <br>Hangzottak felém.<br><br>A JÓ PÁSZTOR<br><br>Emlékezzél kérlek, <br>A természet tavaszi meséire. <br>Zárd szívedbe, őrizd, <br>Mint féltett kincseket!<br><br>KÖLTŐ<br><br>Ó, milyen csodás ajándék, <br>Bár oly megfoghatatlan. <br>Langyos szellőként,<br>Fuvall át rajtam.<br><br>A JÓ PÁSZTOR<br><br>Szeretlek! <br>Írj hát, ifjú költő! <br>Írj tovább! <br>Vésd kőtáblákra, <br>az örök szeretet szavát!

Tavaszodik<br>hajnalban<br>kék nárcisz bont<br>virágot<br>arcomon hűvös<br>a harmat<br>forró öledbe<br>rejteném !<br>Hiányzol !<br><br>Ma éjjel újra<br>álmodtam rólad<br>csak ketten voltunk<br>te meg én <br>szemedben<br>vágyakozó tüzek<br>gyúltak<br>s összeolvadtunk<br>zihálva<br>mint <br>a föld s az ég.

S majd eljönnek érted ők<br>az égi segítők,<br>az égi szellemek<br>égő tűz lelkedet<br>szárnyukkal óvni meg.<br>*<br>Suhanásuk dal,tiszta forrás<br>csobogás,eljönnek ők a segítők<br>már csak egy szempillantás.<br> *<br>És pára leszel,harmat, hűsen<br>szelíden áradó,hogy érezze<br>tudja rólad a szomjas föld,<br>hogy te jó voltál,néha jó.<br>*<br>S eljönnek érted ők az<br>égi szellemek,hitükkel<br>Égő tűz fáradt lelkedet<br>a végső romlástól óvni meg.