1.<br><br>Párczen Pistának<br>Perczel Gyurinak<br>Balás Lacinak<br>Funták Robinak<br><br> Vonásaid<br>víg kamaszkövek őrzik<br>S koravén jelek a fákon<br><br>Ne játssz bújócskát velem<br>Úgysem hiszem a halálod<br><br><br><br>2.<br>Horizont<br><br><br>Ablakomból temetőre látok<br>Alattam sírnak,harangot vernek<br>Fekete asszonyok kántálnak,<br>s énekelnek<br><br>Ablakomból messzire látok<br>szemgödreimben angyalok ülnek<br>s citeráznak<br><br><br><br><br>3.<br>ZÁPOR<br><br>Zápor. zápor, zuhogó<br>Villámok között állok<br>Ökölnyi cseppek esnek<br>Tisztára mosnak<br>Összevernek

Gyönyörű melleidre<br>vágyom <br><br>s megölelni téged<br>egy forró nyáréjszakán<br>vagy őszbe hajló meleg<br>délutánon<br><br>érezni tested illatát<br>bőröd mámorító ízét<br>s a csókjaidat<br>telhetetlen <br>számon <br><br>érezni téged !<br>jöjj hát !<br>fuss hát ! fuss hozzám !<br>mielőbb ! vesd le ruhádat<br><br>karolj át <br>és szorosan ölelj<br>szoríts<br>forró tenyeredbe<br>kifulladásig<br><br>Ó, én már nagyon várom<br>hogy <br>gyönyörű buja testedet <br>csókjaimmal <br>bejárjam<br><br>Csupa paráznaság<br>lennénk mi ketten<br>s te megsemmisülnél<br>és én is <br>lüktető szerelmi<br>gyönyörünkben

Szórom virágaim<br> mennek mellette<br> százan<br> szótalan.<br> Tán lehajol egy,<br> tenyerébe veszi<br> nyugtalan<br> lépteim<br> keresi.<br> Még egy pillanat,<br> s egy tétova<br> kéz<br> emlékei közé<br> préseli

Árnyékba burkolt arcod<br> nem láthatom<br> még sohase láttalak<br> képzeletem<br> fénnyel vesz körül.<br> Verseid láttatják lelkedet,<br> szíved érző férfi - szív<br> fáradhatatlan,<br> de néha<br> megremeg.<br> Utadat járva<br> mindenki kedvét keresed<br> hogy téged mi bánt,<br> oly kevesen értik meg.<br> Magányod<br> takarja mosolyod<br> vagy,<br> mint kedvüket vesztett utcalányok<br> hangod hol esdeklő<br> hol kemény.<br> Banális, de igaz:<br> utoljára hal meg a remény

Oly távol vagy most tőlem <br>s oly elérhetetlen mint életem <br>messzi csillagai csak a képzelet<br>vetít ki falaim négyszögére<br>hol szabályosan s józanul fut <br>a festékcsík a mennyezet alatt <br>s hiányod keserű ízeit nem oldja fel<br>az alkohol íze, sem a vágy forró<br>márványharangja , konduló <br>óraütése az éjben ! Íme virrasztalak<br>mindig megújulva s kifulladásig<br>a dolgok néma önkívületében<br>s őrizlek mint hajnalok a törékeny <br>csendet Kutattalak már százszor is<br>asszonyokban akik szembejöttek<br>s újra hasztalan kereslek <br>Ólom súlyával görnyeszt az időnk<br>hiába kiáltok , halk szókkal<br>hiába kérlek már nem vagy itt ! <br>Nincsen menedékem kívüled !<br>Térj vissza ! Kinyújtott kezemmel <br>könyörgöm érted?