Vers Erkel Ferenc Bánk Bánjára <br>1956 emlékére hivatkozva<br>HAZÁM,HAZÁM <br><br>A HAZA MINDENKIÉ ! A haza a NÉPÉ ! <br>nem párté.,nem uralkodóké, <br>nem gazdagoké , nem a szegényeké ! <br>a Haza a tiéd, az enyém, a te gyerekeidé , <br>az én unokáimé ,a hajléktalanoké <br>a becsukott gyárak munkásaié ,<br> a földnélküli parasztoké és a földet művelőké, <br>a tanyasiaké a városiaké, özvegyeké <br>és a fiatal asszonyoké <br>akik még szeretnek a jóké és a rosszaké is <br>a HAZA MINDENKIÉ ! , <br>s a jobb életért külföldivé lett testvéreinké<br>az itthon maradottaké , az orvosoké , <br>a nővéreké és az ápolóké <br>akik ápolnak minket ,a közmunkásoké, <br>akik leveleket söprögetnek , mert csak ennyi a dolguk <br>és éhbér a bérük, a tanároké akik a nemzet<br> örök napszámosaként nevelik gyermekeinket , <br>az ácsoké és kőműveseké akik építik otthonainkat<br> szóval a Népé a haza,de a HAZA MINDENKIÉ ! <br>a hazát nem lehet elvenni sem származás <br>sem világnézet miatt nem lehet kitagadni <br> belőle egyetlen fiat sem <br> se azért mert baloldali sem azért mert liberális <br>sem azért hogy szíve jobb oldalt dobog <br>a haza azé is aki szélhámos, aki csaló <br>és azé is aki farizeus a HAZA MINDENKIÉ <br>aki ide született, aki itt él, itt hal , aki<br>ha szenved bánatát megosztod ,<br> aki tudja mi a karikás ostor és<br>mi a futóhomok , a szél száraz homokverése <br>s tudja hogy este jó s milyen jó az otthon, <br> a HAZA MINDENKIÉ , a falusiaké akik köszönnek<br>mindenkinek akik velük szembejönnek ,<br> a fejkendős asszonyoké akik tavasszal <br>a házak elé gombocskát ültetnek , <br>a HAZA MINDENKIÉ az árulóké is , azoké is <br>akik hamis híreket adnak , a gonoszaké is <br>akik még köztünk vannak <br>A haza a NÉPÉ akik között aljasok is vannak<br>s vannak megtévesztettek és olyanok is <br>akik elvakultak , szelídek és gyűlölködők<br>az övék is mert a HAZA MINDENKIÉ<br>a fiataloké s barázdás arcú öregeké<br>akik a megtérés szekereire várnak<br>s a fiataloké akik még iskolába járnak<br>az Amerikába kitántorgott hárommillió<br>elődünké, ötvenhatos menekültjeinké<br>de nem a pártoké, nem az egyházaké nem a hivataloké <br>nem azoké akik épp hatalmon vannak<br>és az ellenzéké sem , akik hangja sokszor hallgat<br>A haza a NÉPÉ ! a HAZA MINDENKIÉ ! <br><br><br>(Facebook: Dr.Bajkai István video feltöltése 2016)

Ezen az őszi délutánon<br>amikor erjedő must szagát<br>hordja a szél<br>s a levelek sárgán,<br>vörösen<br>zölden<br>hullnak a fákról<br> még ragyog a nap<br>s hunyorgat az ég csoda-kékje<br>szobánk lázas bútorai<br>között<br>száz karral ölelnélek<br>térdelnék öledig<br>emelkedve<br>feszes csípődet<br>átkarolva<br>szép asszony tested<br>felajzott vágyakkal<br>magamhoz vonva<br>suttogva neked<br>halk imámat<br>hogy<br>szeress sokáig<br>hogy<br>tedd szét nekem a lábad <br>hogy <br>száz csókkal<br>csókolnám édes<br>szádat<br>s ha feltámadna benned is<br>a vágy <br>nem hallatszana más <br>csak a lüktetésünk<br>ahogy <br>egymásba verődik<br>testünk<br>lázas ziháló meztelenségünk

Lobbanó<br>őszutói fényben<br>búcsúzik a nyár<br><br>nem őrzi már<br>se szerelem<br>se fa se virág<br><br>Örömeit<br>nem őrzi már<br>semmi<br><br>Krizantémok<br>nyílnak<br>a kövezeten<br><br>nem akarok<br>senkit<br>elfeledni

Játszunk<br><br>Játsszuk azt,hogy szeretsz engem,<br>s megöleled majd a lelkem.<br>Játsszunk mesés boldogságot,<br>sok-sok valóra vált álmot. <br>Játsszuk át az életet,<br>s meglásd megtaláljuk ami elveszett!<br>Játsszuk azt,hogy szeretlek!<br> Ma eggyé olvad nappal,és éj.<br>Játsszuk azt,hogy fellegek közt szárnyalhat a szenvedély! <br>Játsszuk azt,ha meghalok,<br>könnyből lesznek angyalok! <br>Ígérjétek meg nekem,<br>játszotok majd nélkülem!

Hét órakor még hajnali a sötét <br>s hűvös az őszi a reggel<br>a nap nem süt egész nap <br>csak hideg eső esik ránk <br>a fákra a földre <br>a lehullott<br>rozsdás levelekre<br>s ahogy <br>csontkarúvá válnak<br>nélkülük az ágak<br>ahogy a<br>földre hull<br>velük az öröm <br>s nem marad más a fák tetején<br>csak a bánat<br>Verlain mondta hogy az ősz húrja zsong <br>búsong, jajong a tájon <br>és<br>én is érzem <br>hogy az ölelésed már hiába várom<br>hogy fogy az időnk<br>fogynak a menedékek<br> lassan kihűlnek <br>szívünkből a vágyak<br>és hiába égnek még a régi fények <br> és hiába hiszek<br> a feltámadásban<br> hogy van még<br>egy esély , hogy van még<br>egy másik élet<br>hogy szerethetnek majd azok is<br>akik még szeretnének<br>azok is <br>akiket sohasem feledtem<br>s akikkel hajnali<br>kakasok kiabáltak<br> a korán kelő<br>szerelemmel<br>de tudom<br>hogy majd egyszer<br>az októberi szél<br>az utcákon át <br>az erjedő must szagát<br>hozza <br>elindulok <br>s akik <br>még mindig szeretnek elkísérnek majd<br>táncoló fekete asszonyokkal<br>táncoló fekete kocsisokkal<br>táncoló fekete lovakkal<br>a<br>sirató dombra<br>ahol messzi tárogatókon<br>játssza végtelen szólóját a magány<br>ahol nem számít már<br>többé semmi<br>de ahol<br>nem fogok soha senkit sem<br>elfeledni