Hirtelen jön váratlanul,<br>Szerelem, amely lángra gyúl!<br>Boldogság árnya átsuhan,<br>Ő az igazi valóban!<br><br>Tűztől csillogó szemekben,<br>Vágyától izzik lélekben,<br>Odaadó hű szerelem,<br>Maradandó az életben!<br><br>A szeretetnek hatalma,<br>Oly végtelenül hordozza,<br>Szívüknek fénysugarával,<br>Vannak összekapcsolódva!<br><br>Kik így egymásra találnak,<br>Rájuk angyalok vigyáznak!<br>Egység, erő áldást hozó,<br>Fény útján tiszta ragyogó!

Ebbe a fizikai létbe,<br>Küldött minden egyéniségnek,<br>Ott kell megállnia a helyét,<br>Ahová Urunk rendelte életét.<br><br>Ki felellős Istennel szemben,<br>Felelős a környezetével,<br>Ajándékba kapott élettel,<br>Felelős természettel szemben.<br><br>Parancsolatoknak sora,<br>Isten által úgy van megírva,<br>Ahogy a lélek öntudata,<br>Elkezd megvilágosodnia.<br><br>Senki sem tehet a világba,<br>Úgy, ne volna visszahatása,<br>Cselekedjék jót, avagy rosszat,<br>Visszaszáll rá érzésvilága.<br><br>Azért adja Isten a törvényt,<br>Hogy léleknek üdvére váljék,<br>Mutatja, hogyan cselekedjék,<br>Avagy, hogyan ne cselekedjék.<br><br>? Ne lopj! ? Így szól a parancsolat,<br>Szándékos és passzív formája,<br>Ne vegye el ember a másét,<br>Ne károsítsa meg lelkét.<br><br>Azzal is lop, ha rágalmazza,<br>Bizalmát, hitelét megrontja,<br>Az ígéret is hiányt okoz,<br>S a hazugság, csalódást hoz.<br><br>A lopás mozgató rugója,<br>Önzés minden felhalmozója,<br>Kapzsiság lesz mértékadója.<br>Itt por és hamu káprázatja.<br><br>Az örökélet őshazája,<br>Fényben fürdő Atya áldása,<br>Igazság, tisztaság pompája,<br>Így vár minket Isten országa.

? Tiszteld atyádat és anyádat! ?<br>A Legfontosabb parancsolat,<br>Mit Isten törvényben elrendelt,<br>Emberek közötti viszonyban.<br><br>Földi létben az első kihez,<br>Mint ember hozzákapcsolódik,<br>Életét adó párhoz születik,<br>Szülőkhöz lélekben kötődik.<br><br>Tisztelni kell az életet,<br>A forrást, amelyből ő is lett,<br>Istennek a rendelkezését,<br>Hogy épp ott kezdje el életét.<br><br>Ki vétkezik a szülei ellen,<br>Az vétkezik az élet ellen,<br>Ki vétkezik az élet ellen,<br>Nem lehet hosszú életű sem.<br><br>Nagy értékű a földi élet,<br>Felemel, javulásra késztet,<br>Mit Isten ajándékul adott,<br>A lélek fejlődésre kapott.<br><br>Az Úr országában nincs helye,<br>Tisztátalanságnak vagy bűnnek,<br>Eme földi létben a lelkek,<br>Emelkedésre kényszerülnek.<br><br>Így elérik a harmóniát,<br>A békesség, szeretet vágyát,<br>Betartva Úr parancsolatát,<br>Elnyerik majd Isten országát.

Az Isten hat nap teremtette<br>Tökéletesen szép világot,<br>A hetediket megszentelte,<br>És nem végzett semmilyen dolgot.<br><br>Hat napon mindig munkálkodjál,<br>Hetediket pihenni hagyjál.<br>Megemlékezzél, megszenteljed,<br>Újabb hat napra erőd gyűjtsed.<br><br>Ne csak majd pihenéssel töltsed,<br>Hanem szellemed is fejlesszed.<br>Olvassál, avagy imádkozzál,<br>Lelki fejlődésben haladjál.<br><br>Fizikai és lelki tested,<br>Harmóniában kell, hogy legyen.<br>Élő nyugalommal feltöltsed,<br>E napon örömmel pihenjen.<br><br>Ez a negyedik parancsolat,<br>A teremtő Isten személye,<br>És a földi ember személye,<br>Között, képez átjáró hidat.<br><br>Ha az Urat mindenek felett<br>Teljes lelkedből szereted,<br>Parancsolatait megteszed,<br>Fejlődésedben célhoz vezet.<br><br>Minden hétnek egyetlen napja,<br>Nyugalomé, megpihenésé,<br>A célhoz érés jelképéé,<br>Melyet átsző Isten áldása.<br><br>Hagyd a földi dolgot békében,<br>E helyett a lelked ébredjen.<br>Úrnak szentelt nap reggelére,<br>Ébredj szent, méltó szeretetre.<br><br>Ő óhaja az, hogy lebontsa,<br>A földi élet búját ? baját,<br>Keserűségét, fáradságát,<br>Lelkeinket felszabadítsa.<br><br>Megszentelve, szárnyat növesszen,<br>Szellemünk feljebb emelkedjen,<br>Majdan végcélunkhoz vezessen,<br>Az Ős hazában megöleljen.

Földi, avagy égi bálványok,<br>Faragott kép, kitalálmányok?.<br>Istennek helye van lelkedben,<br>Az egyedüli Úr szívedben.<br><br>Ki e helyet mással betölti,<br>Isteni vezetést elveszti.<br>Hamis érzés, tudat vezeti,<br>A tévelygése eltéríti.<br><br>Igaz útját meg nem találja,<br>Hamisság lesz lelke szolgája.<br>Kik idegen Istent faragnak,<br>Már tévelygő úton haladnak.<br><br>Lelkek így szerzik meg maguknak,<br>A nehéz szenvedéseiket,<br>Gyötrő nyomorúságaikat,<br>Könnyel áztatják fájdalmukat.<br><br>Jó és a rossz mindig ütközik,<br>Ám jó megtartja értékeit,<br>A rossz szétbomlik, feloldódik,<br>És szenvedésekben szét hullik.<br><br>Ki Isteni jót elfogadja,<br>A maga lelkéből, mint drága<br>Igazgyöngyöt, majd előhozza,<br>Élete áldásként hordozza!<br><br>A Te szívednek érzéseit,<br>Mely teremtődet megilleti,<br>Ne hagyd elhomályosítani,<br>Lelkedet csak Ő fényesíti!