Az éj kárpát-táncából kikandikál sok-sok fényes csillag-gyerek, <br>De a tömegükkel nem háborúznak, fények… nem lézer fegyverek. <br>Nézik egész éjjel, Kárpát-medencében mit csinálnak emberek? <br> <br>Hová sietsz idő? Pergeted a percet, rohanva hozod előre holnapot? <br>Holnap is, úgyis felkel! Én majd akkor nagyokat ásítva köszöntőm a Napot. <br>Csillagok, várjatok, fogjátok vissza időt, lassan engedjétek a tegnapot… <br> <br>Gondolataimat, nem visszahangozza csillagos ég is… <br>A csend sem örül helyettem semminek recsegve, és mégis <br>Egyedül, kisemmizve jut eszembe használható tézis… <br> <br>Ahogy írtam, közben a falon táncot járt a kezem árnya, <br>Ölelgette lúdtoll árnyát, tangóst járt vele… ó, a fránya… <br>Oly’ halvány volt a mécsfény, mindezt a szemem már alig látta. <br> <br>Mikor eszembe jut következő gondolat, akkor az nekem, a zene! <br>Hogyha nap, mint nap írok újabbakat, teljesen tele, megtelek vele. <br>Írom is gyorsan, mert már alig látok… holnap, Ti tán’ megbirkóztok vele. <br> <br>Vecsés, 2015. július 19. - Kustra Ferenc József <br>

Bármit is teszel, <br>A célhoz előbb nem érsz. <br>Te bármit is kérsz. <br>* <br> <br>Bármit is akarsz, <br>Ha sosem élsz, küzdhetsz, így <br>Hiába remélsz. <br>* <br> <br>Bármit is hiszel, <br>Ha állsz, meredten nézel. <br>Több sebből vérzel. <br>* <br> <br>Bármit is megtudsz, <br>Sohase mond, hogy hallgass, <br>Emlék? Ne altasd! <br>* <br> <br>Bármit is gondolsz, <br>Magadról és hiszel is. <br>Terhed, nyomasztó. <br>* <br> <br>Bárhogy is remegsz, <br>Lelked, eszed nagyon fél. <br>Csak magadban ülsz… <br> <br>Vecsés, 2012. október 28. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, Senrjú csokorban <br>Gravest; Rosemary azonos c. verse alapján a szerző engedélyével. <br>

(Bapeva) <br>Lanyha <br>Telünk van, <br>Hó meg semmi! <br>Árva felhőcske <br>Sem kóvályog erre. <br>Elindultam orvoshoz, <br>Mínusz négy fok… gyalogosan. <br>Az úton fáztam, átkozódtam, <br>Télikabátom volt, sál, kesztyű nem! <br>Csak ücsörögtem maszkban, előtérben… <br> <br>(Apeva) <br>Én <br>Lüke, <br>Nem vagyok <br>Már legényke… <br>Hacukákat föl! <br> <br>(Senrjú) <br>Mit gondoltam én? <br>Körbevesznek, lehelnek? <br>Jól összefagytam. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Anyu! Nem kell ruha, majd futok, kimelegszek. <br>Nos, ez már csak emlék. Értelmetlen emlékek… <br>Anyu! Nem kell ruha, majd futok, kimelegszek. <br> <br>(Septolet) <br>Szikrázó napfény, <br>Hideg nagy-legény, <br>Kemény-legény. <br> <br>Orvosnál vacogtam, <br>Amit kaptam… <br>Hazafelé futottam, <br>Meg is izzadtam! <br> <br>Vecsés, 2021. január 9. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában. <br>

Uram térdre borult a világ,<br>Hallod, az összetört ember sikolyát?<br>Ne hagyj magunkra Istenünk,<br>Csak te vagy reménységünk!<br>Uram látod, szenved a néped,összetört egy nemzet!<br>Uram látod gyermeked,<br>Ki a porban rekedt?<br>Ne hagyd el Uram kérünk téged.<br>A föld megremeg,<br>eltünnek az épületek,<br>ezernyi szív dobban a romokban!<br>Uram mi jöhet még?<br>Háborúk és földcsuszamlások.<br>Mindent elsöprő áradások....<br>Uram kérlek, halld meg fohászuk,<br>Hozzád szól keserves hangjuk.<br>Uram látod,... térdre borult a világ,<br>egy emberként kérnek téged.<br>Segítsd meg Uram kérlek,<br>Az ártatlan emberiséget!

TÉLI ERDŐ<br><br>Eljött a tél vizitelni,<br>fehér fátylát szétterítni. <br>Hókristályon táncol a fény,<br>szemet vakít e tünemény.<br><br>Hallgat a csend a hó alatt,<br>kis pocok fur alagutat.<br>Bagoly néz rá méla lesben,<br>álmos szeme néha rebben.<br><br>Fenyő ágak hajladoznak<br>fehér ruhát próbálgatnak.<br>Nászra kelnek gondolatban,<br>sudár fenyő hódolatban.<br><br>Őz pár baktat a fák alatt,<br>halkan kaparják a friss havat.<br>Ellentétben vadkanokkal,<br>kik átcsörtetnek dirrel-durral.<br><br>Fakopács ad le sorozatot,<br>szút keresve kopogtat ott.<br>Visszhangzik az erdő tőle,<br>csendet törve kis időre.<br><br>Nagy pelyhekben esik a hó, <br>megvastagszik a takaró.<br>Megvédi az erdő alját,<br>talajlakók téli álmát.<br><br>Budapest, 2023.02.04.