Március van. Zsúfolt a tér, és <br>egyre jönnek az emberek,<br>virágokkal és koszorúkkal, <br>így éltetve az ünnepet.<br>Szózatok szállnak messze a szélben, <br>így éltetve a hősöket,<br>akik egykoron miattunk haltak, kiontva drága vérüket.<br><br>Istenem! Add, hogy egyszer végre megadja azt az ég nekem,<br>hogy a sok vér, mit kiontottak, <br>végre már békét hozzon el.<br>Ne legyen könny. És szenvedés sem! <br>Ne forrjon többé gyűlölet!<br>Lobbanjon fel a szeretet lángja, <br>s melegítse a szíveket.<br><br>Legyen béke! És legyen jólét. <br>Add, hogy munkát és kenyeret<br>kapjon végre az is, ki eddig, <br>sovány kenyéren létezett.<br>Add, hogy az eszme valóra váljon <br>végre, s oly idő jöjjön el,<br>hogy érdemes legyen élni a földön, <br>Uram! Engedd, hogy így legyen!

Tudom mami, hogy messze vagy tőlem,<br>de azért most is gondolok reád,<br>amikor este a meséket nézve, <br>látom a helyed, <br>s oly üres az ágy.<br><br>Tudom, mami, hogy amikor megjössz,<br>mindig van nálad<br>egy kis finomság, <br>bár anyu is megvesz mindent, mit kérünk,<br>de tőled kapni, az mindig olyan más.<br><br>Tudom mami, hogy nem jöhetsz mindig,<br>hisz hosszú az út, míg ideérsz hozzánk,<br>de csöppnyi kis szívünk boldogan dobban,<br>amikor végre karjaidba zársz.<br><br>Tudom mami, hogy úgy szeretsz minket,<br>ahogyan minket az édesanyám,<br>hiszen látom a szemeid tükrében,<br>ha átölelsz minket, milyen boldogság.<br><br>Éppen úgy aggódsz, ha valami baj van,<br>s szemedben ott a könnyes ragyogás,<br>bánt, ha nem lehetsz közöttünk mindig,<br>s nincs drágább néked, mint az unokák.<br><br>Igen kicsim. Hisz ti vagytok nékem<br>a legdrágább kincs, mit adhat a világ,<br>s amíg a szívem egyet is dobban,<br>tihozzátok száll minden dobbanás.

Talán a sok fény volt a végzeted,<br>Kezdve mikor szobádban <br>a napraforgókat festetted.<br>Ez volt a te varázslatos vágyad,<br>olyan szemekkel nézve, <br>amelyek túl fényesnek látták a világot,<br>s megvonta a józan érzéseid,<br>melyek ellen senki s semmi sem segít.<br><br>Kóborló különc voltál, <br>aki átölelte a mindenséget.<br>Pazar álmaid lettek a véged.<br>A föld már nem volt elég – <br>szíved csillagok után vágyott.<br>Nem engedtél magadnak egyetlen korlátot, <br>s nem ismertél el bármi gátló rácsot,<br>mintha azok a csodás napraforgók <br>az apró, bérelt szobádban<br>soha el nem hervadtak, <br>de örökké eszmédben virultak,<br><br>és megtalálták magasztosabb helyük <br>egy ragyogó és csillagos éjszakán,<br>s vakító sárga fénnyel töltötték be az eget.<br>Alatta a falu álomba burkolódzott,<br>de a templomtorony és a karcsú ciprus<br>a varázslatos magasságok felé ágaskodtak<br>mintha részesei lennének a csodás csillagoknak.<br><br>Borzongok amint sóvárgó szívedbe nézek –<br>ott található szenvedélyed és a fények.

Ó, ti nők! Kell-e nektek vigasz, amiért megjön már az idei tavasz? <br>Ó, ti nők! Bízok, hogy mindannyiunk lelkébe holnap bizony lesz új tavasz… <br>Ó, ti nők! Kell-e nektek vigasz, amiért megjön már az idei tavasz? <br> <br>Bízok abban is, hogy holnap remek lesz a nőnapon, <br>Majd leülünk és merengve szippantunk virágokon… <br>Bízok abban is, hogy holnap remek lesz a nőnapon. <br> <br>Már azt is elhatároztam, hogy reggel kapsz egy pazar ébresztőt, <br>De előbb adok neked friss kávét, meg is kell innod mindkettőt… <br>Délután felé elmegyünk le ellenőrizzük, erdőt, mezőt, <br>Majd napfényt és tavaszi illatot legelünk, jó sokat… kellőt. <br> <br>Majd ketten közben erősítjük a pozitív gondolatok seregét, <br>Meg eme tavasszal felújítjuk az az otthonunk örök melegét. <br>Majd ketten közben erősítjük a pozitív gondolatok seregét. <br> <br>Holnap, rólad szól minden, <br>Szeretet(!), más gondunk úgy sincsen… <br>Üdv! Minden nőnek! <br> <br>Vecsés, 2023. március 7. Kustra Ferenc József <br>

(Leoninus) <br>Én ennek nagyon örülök, ez elől nem menekülök. <br>Ünnepelnünk kell a nőket, a nem is menekülőket! <br> <br>(3 soros-zárttükrös trió) <br>Ilyenkor már kezdődik a természet virágba borulása, <br>Nekem a lelkem is, mert holnap van drágáink... mi nőink napja… <br>Ilyenkor már kezdődik a természet virágba borulása. <br> <br>Hozok haza virágot a nőimnek, <br>Ez jót tesz a lelkemnek, a szívüknek… <br>Hozok haza virágot a nőimnek. <br> <br>Éljen a nők napja, éljenek a nők! <br>Lelkünk felkentjei, szerettei ők… <br>Éljen a nők napja, éljenek a nők. <br> <br>Vecsés, 2023. március 5. – Kustra Ferenc József <br>