Várárok vízét <br>Sűríti az eső hó! <br>Reggelre befagy. <br>* <br>Várárok vízén, <br>Ellenség korcsolyázik. <br>Hógolyót dobál… <br>* <br>Várárok vize <br>Fagyott, madártoll hull rá. <br>Korizós, bukik… <br>* <br>Hóvihar tombol, <br>Támadóknak, most merre? <br>Hóban korizni? <br>* <br>Havas forgószél <br>Sodorja fegyverzetet. <br>Már hógolyó sincs. <br>* <br>Ellen bekopog <br>Menedékért! Forralt bor… <br>Szebb és jobb jövőt! <br> <br>Vecsés, 2016. november 13. – Kustra Ferenc József – íródott. senrjú csokorban. <br>

Ragadd... a tollat, <br>Terítsd ki a papírost. <br>Dolgozik az agy. <br>* <br>Repülj valóságba, <br>Szárnyalj a fantáziával. <br>Ürítsd ki lelkedet. <br>* <br>Írj novellát és még írj vegyesen verseket. <br>Vess papírra sorokat, esszéket, vesszőket! <br> <br>Szólj a lelkednek, hogy küldjön ki muníciót, <br>Mártsd a tolladat a tentába, mint lefogyót. <br>Vigyázz, a papírra jó nagy paca, nehogy essen, <br>A mártott tollad, nagyon szép szóképeket fessen. <br>* <br>Ugyan, ki vagyok én? <br>Íráskor jó megfejteni! <br>Bölcs csend, engem oktat. <br>* <br>Lélek üressége nem segíti az írást, <br>Ekkor menj el inkább lakatosnak, keress mást! <br>Én hallgatom, éj csendes ketyegését, mi mást? <br> <br>Teremtő érzést <br>Hazudni, bűn! Főben jár. <br>Szerető élet… <br>* <br>Ihletedet soha ne hagyd elveszni, <br>Ami eljön, azt bizony le kell írni! <br>Ihleted, ha jő, ragadd meg a pillanatot, <br>Nehogy elfelejtsd, írd le mind a gondolatot! <br>* <br>Kezemben nem a lant <br>Szól, papíron a toll serceg. <br>Csöndem… karcolódik! <br>Egyszer majd, leteszem tollat, <br>És nem hallom, serc’ hangokat… <br> <br>Vecsés, 2016. február 13. – Kustra Ferenc József - Meditál a poéta… versben, haikuban, HIAQ –ban, TANQ –ban. <br>

Mit mondok, nem muris Juliska! <br>Isteni! Fenék, lágyan ringva. <br>Szemgyönyörködtető, <br>Mint madáretető. <br>Mily’ jó lenne... Kezem rajt’ csúszna. <br> <br>Csendesen halljuk, hogy nád susog, <br>A sötét folyóparton szuszog. <br>Mi is csak szuszognánk, <br>Levegőt kapkodnánk. <br>Lehet, hogy kezem rajtad csuszog? <br> <br>Enyém lehetnél, én meg benned! <br>Hullámozhatna a feneked... <br>Megkufircolnálak, <br>Benned… tartanálak. <br>Kezem, markolászná… engeded? <br> <br>Vecsés, 2019. április 25. – Kustra Ferenc – íródott: Erotikus jellegű LIMERIK csokorban. <br>

Hős katonáink, mint az ólomkatonák állnak a vártán, <br>A szemük is fagyott, nem rebben a harc vagy a muszka láttán. <br>Kit idehívtak a „Sas” behívóval… a „mélybe”, <br>Az tudja, hogy lehet, biz' itt van élete vége. <br> <br>Katona, magyar hős! Itt vagy a jégben, fagyban, nincsenek színek, <br>Itt a meleg tart életben, mit adnak neked a bajtárs szívek. <br>Idehoztak, hogy lőj, harcolj és ölj! <br>Ha muszkát látsz, úgy nehogy meghőkölj! <br> <br>Rettenetes ereje van itt a hóviharnak, <br>Itt muszáj, csukva kell lenni a szemnek és szájnak. <br>Itt szúr jégcsap és fáj a hóesés, <br>Meglásd, haza menni milyen mesés… <br> <br>Vigyázz, te ellenség! Az akna, bomba és golyók <br>Itt téged keresnek… ne legyen hozzád nekrológ! <br>Itt véres csata van, harc folyik, Te meg harcos vagy, <br>És ha jő a roham, akkor majd vezet főhadnagy. <br> <br>Lelkedbe legyél kemény, kérlek, éld túl az egészet! <br>Nem önként jöttél, ne engedd, hogy vigyen az enyészet… <br>Vigyázz magadra a csatában, otthon vár a család és haza, <br>Nem szeretnék, ha helyetted levél… értesítés menne haza. <br> <br>Orosz akna süvít, fütyül, lövedék zizeg, <br>Légy értünk jó magyar és, hogy hazamész, higgyed! <br>Ősszel jöttünk ide, mi dalolta a múlás dallamát, <br>Én kérlek, vigyázz! Ne énekeljenek rólad balladát. <br> <br>Itt ez a vad, tiszta hó és jégfagyos, fehér havas orosz táj. <br>Nagyon hideg és zord! Figyelj oda, mert a testedbe beleváj. <br>Ez a szépség kirándulókat elkápráztatná! Óh! Te harcos <br>Te nem a táj vad szépségéért jöttél, Te vagy itt a frontharcos. <br> <br>A vontató lovaknak a széna összefagyott, <br>Még ma zab kéne, ám az ötlet eleve halott. <br>Autók sem indulnak és állnak a „fél lánctalpas Botondok”, <br>Ilyen hidegben úgysem tudják beindítani a „bolondok”… <br> <br>Fázol, harcolsz, küzdesz, hogy hazamehess, <br>Hogy majd otthon jó családapa lehess. <br>Öltözz föl, ahogy tudsz, és lőj vissza, ha lőnek, <br>Ne képzeld magadat a „haza megmentőnek”. <br> <br>Itt a katona letérdel a jégre, céloz és lő muszkára, <br>Ha a rossz sorsa úgy hozza, rátapos a halottra, bajtársra. <br>Itt még fák is vannak, mik nem érik meg a következő telet, <br>Ha muszka úgy akarja, akkor repeszek szétszaggatják teret. <br> <br>Ha támad az orosz, közétek lő páncéltörő ágyúval, <br>Jönnek a tankjaikkal, letaposnak mindent a lánctalppal. <br>Most csend van, élvezd a vad táj csendjének a zúgását, <br>De! Vigyázd a muszkát, a háború ámokfutását. <br> <br>Parancs van, hogy Te innen nem mehetsz hátra… <br>Emlékszel, hogy milyen szép ősszel a Mátra? <br>Itt ki kell tartanod, jó vagy nem… a halálig! <br>Emlékezz, mikor otthon nyarad nyargalászik… <br> <br>Most ne szólj, ne beszélj, talán bizony hallgatni a jó… <br>Ne add fel, készülj, bízz, hogy hazamész! Kezd esni a hó… <br> <br>Vecsés, 2012. december 10. – Kustra Ferenc József – íródott: történelmi visszaemlékezésként és a Hőseink tiszteletére! <br>

Hol vannak a katonák? <br>Mért nincsenek katonák? <br>Meghaltak a katonák! <br>Holtak már a katonák… <br> <br>Elment ő a hazát védeni, <br>De „katyusa” válaszolt neki… <br>Nem volt… ideje sem élni, <br>Nem tudott megöregedni. <br> <br>Hol van a sok hős katonánk? <br>Tényleg ott védték a hazánk? <br>Helytálltak Oroszországban, <br>De haltak jégben és sárban… <br> <br>Hazavárta őt a családja, <br>Rövid élte… már nem sajátja. <br> <br>Vecsés, 2012. október 23. – Kustra Ferenc József – íródott történelmi visszaemlékezésként és a hőseink emlékére! <br>