Kárpátok aranyló lábánál<br>A nap lemenőben<br>Érces harangszó rezdül<br>A páradús levegőben<br>Aztán...<br>Szétcsorgott szürke csöndbe<br>Olvadnak a fények<br>Duruzsolva mormolgatnak<br>Imát a bölcs vének. <br>Pillanatra...<br>Rezdületlen levelek közt<br>Még átsiklik a fény<br>Megfesti az eget<br>A kárpátok tövén<br>Halkan...<br>Szuszog a föld lassan<br>Nyirkos lehelletét ontja <br>Az elnyúló árnyék meglapul<br>Az est halkuló varázsát oltja<br>A sötétben...<br>Még a szél is ásít<br>Elcsendesül mára<br>Letelepszik ott távol<br>A kárpátok csúcsára.<br>Az éj közeleg ciripelve<br>Lábnyoma a fűben<br>Sorra gyúlnak a csillagok<br>Fenn távol az űrben<br>Kárpátok lábánál<br>Már álmodik a hajnal fénye<br>Reménybe kapaszkodott<br>A bizakodók esélye<br>Majd a holnap...<br>Küszöbén a reggel <br>Ismét felkel<br>....s a kárpátok csúcsa<br>Olyan lesz mint egyszer!

Úgy megy ez az autó<br>Mint egy kehes póniló<br>Füstöl prüszköl sokat köhög<br>Éppen hogy csak el-el döcög<br><br>Ahány kerék annyi féle<br>Inog billeg a hátsó vége<br>Földig lóg az eleje<br>olykor olykor túr vele<br><br>Megkopott a festék rajta<br>Hiányzik az ablaka<br>Boci szerű tarka barka<br>Mind az összes oldala<br><br>Kórmányát csak fél szög tartja<br>Csupa lyuk az alja<br>Rég letörött négy ajtaja<br>De ott fityeg a zárja<br><br>A lámpája hunyorgatva <br>Elpislákol néha<br>De a duda rezes hangja <br>Bizony sajnos néma<br><br>Paripa mód nem száguld <br>Ez az ósdi járgány<br>De veled együtt roboghat <br>A képzelet szárnyán<br><br>Fasámli az üllés helyén<br>Egész pompás holmi<br>Hogyha megáll gyere pajtás<br>Az autót tolni

Híreket olvasva<br>Látom<br>A sorok között<br>Naponta<br>Veszettül üvölt<br>A téboly ordasa !

Csak a tiszta szeretet<br>Ablaka<br>Oly átlátszó <br>Itt a földön<br>Általa<br>Betekinthetsz <br>A menyországba<br>Egy - egy pillanatra.

1917. –ben vitték a fogságba a magyar katonákat… <br> <br>A vonat, akárha kísértetvilágban haladna, <br>Csak haladt, havat tolt, de nagyon zötyögve, fújtatva. <br>A Hold, mint valami szemlélő fenség, elárasztotta a tájat <br>Remegő fényével és közben meg, terítette ezüst sugarat... <br>Voltak részek, ahol csigalassúságú döcögés volt az út, <br>Ott a foglyokat kevésbé ellenőrizték, itt volt kis kiút. <br>* <br>(Senrjú) <br>Viharfelhőket <br>Láttunk szembe haladni... <br>Angyalok tolták? <br>* <br>A vonatot számtalanszor mellékvágányra irányították, <br>Ott sokszor órákig álltunk, valamiért hosszan parkoltatták. <br>Éhesek, szomjasak és mocskosak voltunk, <br>És bizony megtetvesedés volt a sorsunk. <br>Volt, ahogy a havazás elállt, a mozdony is nekibátorodott, <br>Gyorsította a marhavagonokat, néha kicsit hosszan sípolt. <br> <br>Krasznojarszk határában óriási temetőt látni, <br>A terepen mindenhol szinte... fakereszteket látni... <br>A vonatunk lassan begördült a krasznojarszki pályaudvarra, <br>A friss, hideg levegő, megkönnyebbülést hozott a bezártságra. <br>Süvített a szél, elvakított a hó, és nagyon átjárt a hideg... <br>Gonosz felhangú volt a csend... Körben némaság is fagyosan rideg... <br>* <br>Mint hónap árja <br>A tájra hullott... fehér. <br>Sok fehér pehely. <br>* <br>Hó-vidék, olyan szépség, hogy lopva gyönyörködök benne, <br>De, e környezetben, a lelkem szólt, hogy maradjak csendbe. <br>Az állomástól, gyalog, komoran folytattuk az utunkat, <br>Kín volt minden lépés, és heves hóvihar fedte utakat. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A szél őrjöngve kavargott, vitte havat, csípve mart a fagy, <br>Lépésenként küzdöttük magunkat előre... ha a szél hagy... <br>Örvénylett körülöttünk a hó, a hókristály arcunkra fagy. <br> <br>Így vergődtünk át egy délutánt, elcsúsztunk a vastag, fagyott hóba, <br>Végig zuhantunk jeges hótorlaszba... kinek, ahogy bírta lába... <br>Végül a táborba értünk és úgy néztünk ki, mint vert ármádia. <br>* <br> <br>Lélek kiszakad. <br>Lélek beszakad. Lékek. <br>Lelket menteni! <br>* <br>Idő hidegül, <br>Jégcsapok összeérnek. <br>Száj is elkékül. <br>* <br>Idő hidegül, <br>Nem működik gondolat. <br>Bennük önmagad. <br>* <br>Idő hidegül, <br>Meleg és étel nincsen. <br>Hűtő barakkok. <br>* <br>A barakkokat <br>Öleli a jéghideg. <br>Jeges-hideg csönd. <br>* <br>Emberek hűtve <br>Élnek, deszka barakkban. <br>Még penészfolt sincs. <br>* <br>Őszinte szavak, <br>Fagyhalál pillantások. <br>Kihűlő arcok. <br>* <br>Skorbutos fogak! <br>Szájban, folyvást fájdalom. <br>Száj széle elfagy. <br>* <br>A száraz kenyér, <br>Fekete, fagyott, kemény. <br>Enni fogtörő. <br>* <br>Száraz morzsa is <br>Aranyat ér. Keresés. <br>Az éhség az úr! <br>* <br>Száraz kenyeret <br>Jól puhítják a könnyek. <br>Sírás se segít. <br>* <br>Szél, süvítve hoz <br>Dermesztő, nagy hideget. <br>Tél támad, tombol. <br>* <br>Termek betelve <br>A mahorka füstjével. <br>Egészségóvás! <br>* <br>Mahorka, ritka <br>Nagy boldogságot szerez. <br>Egyetlen öröm. <br>* <br>Hűlt fejed rázod! <br>Nyakadat tetvek marják. <br>Nekik jó meleg. <br>* <br>(tanka) <br>Barakk tele van <br>Titkos gondolatokkal... <br>Vágy, hazamenni! <br>Otthon emléke ölel, <br>Mennék én haza fénnyel... <br>* <br>Rózsaszín hajnal, <br>Otthon még hazavárnak. <br>Álmaikban... vagy. <br>* <br>Napot csodálni <br>És várni a holnapot. <br>Menekülés-vágy! <br>* <br>Kézujjak között <br>Nem folyhat el a remény. <br>Imára kulcsolt. <br>* <br>Eltűnt időben <br>Van tán'... beragadt lélek. <br>Élni! Lélek nincs. <br>* <br>Halhatatlanság. <br>Élet, sudár jegenye. <br>Ez törpefenyő. <br>* <br>Örökzöld pázsit... <br>Örök álmodozásban. <br>Jeges, csúszós hó! <br>* <br>Halhatatlanság <br>Csak mesében. Győz, hideg! <br>Mesék felejtve. <br>* <br>Krasznojarszki tél! <br>Itt, halál mesél, kaszál. <br>Szibéria arc... <br>* <br>Tébolyult élet, <br>Fel sem ismerhető: lét. <br>Határ: őrület. <br>* <br>Hideg közelít! <br>Mindenfelől átölel. <br>Virraszt felettünk. <br>* <br>Reggel. Ébredés. <br>Hideg. Mit hoz az új nap? <br>Még, egy nap élet? <br>* <br>(tanka) <br>Múlandóságban <br>Őrizem a szemedet. <br>Emlék is megfagy... <br>Szinte hallom hangodat, <br>Látom angyal arcodat... <br> <br>Vecsés, 2017. december 1. – Kustra Ferenc József – íródott: megtörtént esetről, amit az egyik elszenvedő írt meg könyvben. <br>