Van egy közeli-szomszéd háborút, és fölütötte a fejét a -majdnem élő- világháborús világhely-zet… <br> <br>(senrjú csokor, félhaiku láncban) <br>Bőszen bombáznak. <br>Emberélet még adott? <br>Gőgös pojácák! <br> <br>Emberhalál, még <br>Csak föl sem rémlik nekik! <br>Gőgös pojácák! <br>* <br>(gőg: leírása) <br>1/. <br>Elbizakodott önhittség; mások megvetésében megnyilatkozó erős önteltség. <br>Elbizakodott önhittség; más bántó lenézésében mutatkozó erős önteltség. <br>Saját, eltúlzott kiválósága feltételezése, minthogy ő egy különlegesség… <br>Valójában szánalomra méltó alak, aki gőgöt mutat, <br>Lenéző gőg nem is igaz-kiváló tulajdonságot mutat… <br>2/. <br>Önérzet, büszkeség; ez maga az önmagunkba vetett hit, bizonyosság. <br>A gőggel, ha az ember eredményei támasztják alá… nincsen bajság. <br>Költő büszke gőgje is -lehet- megjelenik verseiben. <br>Olvasó meg átérezheti olvasói szeretetben… <br>* <br> <br>(anaforás, bokorrímes, kétszeres belsőrímes) <br>Fogadok, hogy kosoknak műmájer a mosolyuk, <br>Fogadok, hogy nekik megengedi a vagyonuk… <br>Fogadok, hogy a gazdag fekete kosok, nagyon-túlzón szívtelenek, <br>Fogadok, hogy ezek a kosok -háború mutatja- lélektelenek… <br>* <br> <br>(anaforás leoninus) <br>Egy fekete kos, maga a bársony bőrű vasököl, ő úr és nem kérdezi mi köll… <br>Egy fekete kos, maga a gödröcskés vasököl, ő az úr és legott üt is, ha köll… <br>Ez fekete kos teste, amit pénz tölt ki, nem üres, de az agya, lelke ah, üres. <br>* <br> <br>Zúgva és bőgve <br>Nyilatkoznak tarackok. <br>Gőgös pojácák. <br>* <br>Nyugdíjasokat <br>Is már, elviszik frontra. <br>Gőgös pojácák. <br>* <br> <br>(anaforás leoninus, tizenkétszeres belsőrímes, önrímes) <br>Veszett kosoknak még kell a háborús pénz, ez a kérdés? Vagy éppen ez nem kérdés? <br>Veszett kosok döntnökök, még háborús pénz, ez a kérdés? Vagy éppen ez nem kérdés? <br>Veszett kosok csak ilyenek! Háborús pénz, ez a kérdés? Vagy éppen ez nem kérdés? <br>* <br>(leoninus duó) <br>Emberek! Társadalmi szintű divat, a férfi és nő átformálása! Legyen divat! <br>Manapság! Menő a fekete kosok önteltsége, önimádata, szellem tiprása. <br> <br>Halló fiúk! Közben a sorozatvetők vehemensek, hogy hullnak katonaemberek... <br>Halló lányok! Közben robbannak kazettás -betiltott- bombák, kipusztulnak a családfák. <br>Manapság! Ijesztő fekete kosok nézete, míg pénzdúsak... háború éledése. <br>Rémisztő! Közeleg, frontra viszik az orvosnőket is, meg persze gyógyszerésznőket is… <br>* <br> <br>Fekete kosok <br>Találták ki háborút! <br>Gőgös pojácák. <br> <br>Fekete kosok <br>Gyártják a fegyvereket! <br>Gőgös pojácák. <br> <br>Fekete kosok <br>Bezsebelik pénzeket! <br>Gőgös pojácák. <br> <br>Fekete kosok! <br>Sok százezer a halott! <br>Gőgös pojácák. <br> <br>Fekete kosok <br>Mér’ csak a fegyvergyártás? <br>Gőgös pojácák. <br> <br> <br>Micsoda embert és jóérzést megsemmisülésbe tipró, <br>A csak folyvást gazdagodó kosok uralma… nagy népírtó! <br>Nem ismernek sem embert, sem istent, ördög… ők maguk! <br>Nem akarnak semmit, csak minél jobban gazdagodjunk… <br> <br>Vecsés, 2023. október 5. – Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és élő háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… kendőzetlenül! <br>

Van egy közeli-szomszéd háborút, és fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet… <br> <br>Ez a háború <br>A hiúság vására! <br>Kos hiúságok. <br>* <br>Magukra túlzón, <br>Pénzre nagyon figyelnek. <br>Kosék túl hiúk! <br>* <br>Mély hiúságból <br>Háborújukat őrzik! <br>Kosok népírtók! <br>* <br> <br>Segítsetek Emberek! Veletek… Hol vagytok, mikor még vannak gyerekek? <br>Ó, ti rosszak, ’kedves rosszak’, már nem barátkozunk csak jóbbakkal… ti rosszak! <br>Rosszak! Én már nem akarom magátokat, utálom a lábnyomotokat. <br> <br>Ti rosszak a háború közepén álltok… Mi meg várjuk, hogy Ti már mikor málltok… <br>Rosszak! Ti egy gyilkos-véres háborút csináltok, ettől nem sül le a pofátok? <br>Fekete kosok! Ti körben mire vártok, hogy élet-gyertyák lengve karcosodók? <br> <br>Fekete kosok, Ti kiskatona irtók! Ti vagytok a legnagyobb mímelést mutatók… <br>Lőnek, hallani is egész nap, igy ez nem leány nap… bár pap prédikál még mindennap. <br> <br>[Reggel mondták a Tv -ben, tegnap hatszázöt katona halt meg egyhelyben…] <br> <br>Fölöttünk süvítenek a vadászgépek, földön meg immár kihalnak a legények. <br>Egy bombázás után hevenyek az érzések és torkon ragadnak a rettegések. <br>Hallom, munkában az amerikai harckocsi, pedig lőszerátmérő nem kicsik. <br> <br>[Ma már bemondták a TV -ben, a művelt nyugat érdekelt a háború kiterjesztésben…] <br> <br>Családok otthon félnek, sőt rettegnek, sokuk apa nélkül maradnak, szegények. <br>Én, ha ezt hallom eleve émelygek, kezeket föl: kin maradnak majd bélyegek? <br>Nők egyedül, lakás nélkül nevelik gyereket? Élik háborúban lehetetlent? <br> <br>Mára mér se család, se lakás, se polgári norma… lehet lesz még? Vagy már soha? <br>Csoda, ha menekülnek az emberek nyugatra? Bár tudjuk, a helyzetük ott is gyatra. <br>Fekete kosok küldik az új vadászgépeket… hadd élvezzék halált, légőrvényeket. <br> <br>Fekete kos biztos nem dicsekszik gyerekének… immár hány százezrek éltek a végnek. <br>Retteghetünk! Ezeket nyereség érdekli! Itt vannak, kiknek ebédre nincs puszedli. <br>Tetves fekete kosok, Ti rosszak! Miattatok sok népek haldoklóak… <br> <br>Vecsés, 2023. október 4. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… kendőzetlenül! <br>

Látunk egy közeli-szomszéd háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhely-zet… <br> <br>(senrjú csokor) <br>Gőgös, zuhanó <br>Naplemente. Vaksötét. <br>Száradt kóró sor. <br>* <br>Gőgös pirkadat. <br>Délelőtt csendes eső. <br>Korai alkony. <br>* <br>Hideg fényt áraszt, <br>Gőgös ezüstös csillag. <br>Hideg szél támad. <br>* <br>Késő-hajnal fény <br>Múlt éjszaka gőgjével… <br>Ködfoltos reggel. <br>* <br>Összehúzta már <br>Magát a gőgös hőség. <br>Jön hajnali dér. <br>* <br>Ködálarcban jő <br>Reggel… gőgös pirkadat. <br>Didergős idő. <br>* <br>Réten gőgös köd <br>Dagonyázik. Vakítón. <br>Hallgat… csendesség. <br>* <br> <br>(Bokorrímes csokor) <br>Ma is úgy van, mint régen... emlékszem, „királyok gőgje” vezette bajba hazát és népem. <br>Ha a „király” elindul, még nem adta föl, csak szövetségeseit keresi föl. <br>A gonosz „királyok” állítják, hogy a nép alázta őket, ezért vegzálják őket. <br> <br>Hú-hú, ez a jeges szélvihar, csak úgy süvít a villany-madzagok között, <br>Onnan, lantok hangja hallatszik! Valami megváltozik a drót-lét között? <br>Ez a „torz lelkű” gondolja, hogy sikere lesz, ha parodizál mező fölött? <br> <br>Duruzsol a fanfárok nyekergése, <br>Sikít a dróthegedű remegése… <br> <br>Gyökerestől kitépett, lebombázott fák körben mindenütt, <br>Bánatos ember szívében fájdalom örökre befészkült… <br>A háborúban bomba ereje tarol! Majd’ beteljesült… <br> <br>Ez a szélvihar, a halál angyalának a lova, <br>Ami úgy tud vágtatni, hogy nincs is vasalt patkója? <br>Vagy ez a sok széllökés, támadó ordasok sora? <br> <br>Engemet ez a rettenetes, háborús vihar inzultál! <br>Ha komolyabban, sokkal jobban ráfigyelek… rondán szekál. <br>Sőt; úgy látom és úgy érzem, nem tévedek, hevenyen vegzál... <br> <br>Vecsés, 2023. október 5. - Kustra Ferenc József - íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és valódi háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradó-ban a videókat is… meg a szakértőket is, kendőzetlenül! <br>Inzultál: sérteget, becsmérel – Vegzál: nyaggat, ostromol – Szekál: piszkál, ingerel <br>

A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjóslón veszélyes- háború és világháborús világhelyzet… <br> <br>(leoninus csokor) <br>Már csak szellemfalvak, a már csak teljesen romfalvak… <br>Kietlen és csak sitt-törmelék őrző az egykor szép tájék… most már csak halom-törmelék… <br>Tégla, betontörmelék fedi bombáktól kialakult pusztaságot… vagyis lefedi… <br>Őrjítő ez a ’szívfacsaróan ronda’ látvány, ez magában már élet-zárvány… <br>Letarolt az itten volt lét, kik itt laktak kigyermeknek már nem fognak mondani mesét… <br> <br>Odébb menve hatalmas törmelékhegyek… Ezt intézik népnek fekete-kos egyedek. <br>Lakótelep volt, emeletes házakkal… ki életben maradt, csak küszködik sírással. <br>Nyakunkon a tél, Ukrajnában kőkemény hideg… Kosok szíve meg üvegkemény-rideg. <br>Az Óperenciás-tengeren túliak, nem tudják hol van… elég, ha küldött fegyver van. <br>Letarolt országon, a bevételeik mámorítók… pénzük tapad rájuk, mint nyákok. <br> <br>Csak tárgyaknak folyton fegyverszállítókkal… De itt ki, miként tárgyal hullaszállítókkal? <br>Kazettás bomba, gránát, rakéták, van bőven… pénzmágnás többet akar eladni, bőven? <br> <br>Tartsa be, ki mond ígéretet… de fekete kos? Nem olyan, hogy végre tesz ígéretet. <br>Biztos vagyok benne, hogy egy gazdag bele se gondol… pénzmágnás nagy csendben: mit is mondol? <br>Gazdagék! Ki építi föl a falvakat? Kik lesznek, kik segítik lélek újítókat? <br> <br>Folyvást' ágyúdörgésben ki segít új nemzedéknek, hogy ne roncsolja magát a lélek? <br>Naponta híradók tán' kéjben mutatják, e részleteket… de nem, mint ész veszejtőket… <br>Vannak TV -k amik a háborút bulvárosra veszik… és vannak nézők, akik ezt ’megeszik’? <br> <br>Letarolt az életszemlélet a béke-nézet… ez bizony gyengíti emberiséget… <br> <br>Vecsés, 2023. szeptember 19. – Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről az eszkalálódás félelmétől. „Nyugaton a helyzet változatlan”, a nagy, ’művelt’ nyugatnak, csak a pénz számít! <br>

Jaj! Te szép, szerelmetes Veca! <br>Hulló erdőm, betakarna ma. <br>Hasadon nyomnálak, <br>Másoktól óvnálak. <br>Erdődbe járnék, mint harcosa… <br> <br>Jaj! Nap már, hágva-égve, végre, <br>Hulló bánattal, mi is végre… <br>Fennkölt lenne hágás, <br>Nem volna kifogás. <br>Lámpanyél heve, heves végre. <br> <br>Jaj! Napnak lehet… nekem Veca? <br>Hulló erőm… ez felturbózza. <br>Hevítené vérünk, <br>Jó kutadba férünk… <br>Kacér húsod, finoman nyalva! <br> <br>Vecsés, 2019. április 26. –Kustra Ferenc József– Anaforás, erotikus LIMERIK csokor <br>