Pengés a drót tekeredik<br>Olyan mintha élne<br>Felkúszik a kifeszített<br>Acél kerítésre<br><br>Kirekesztve ki van éppen<br>Attól függ <br>Hogy honnan nézem<br> A túloldalon<br>Mindig más <br> A lét-érzés<br>És mint szög a zsákból<br> Kibújik<br>Ezernyi kardos kérdés <br> Döfésre kész<br> Határtalanul<br><br>Pengés a drót tekeredik<br>Olyan mintha élne<br>Felkúszik a kifeszített<br>Acél kerítésre

Fúj a szél, lobogva csattog a zászló, <br>Tartja magát a rúdon, belevaló. <br>A szép színek ráncosan keverednek, <br>A fuvallatok meg... csak jönnek, mennek… <br> <br>Vecsés, 1999. október 31. - Kustra Ferenc József <br>

Hazánkat eső veri, vihar dúlja. <br>Hazafi arcunkat a könny áztatja… <br>Magyar! Harcolj a szép kis hazánkért, <br>Istenért, hazáért, a családért! <br> <br>Óh, hazám, köszönöm, hogy szerethetlek, <br>Ez tán’ elűzi sötét fellegeket… <br>Köszönöm, hogy a fiad lehetek, <br>Jó gyermekedként, mindent megteszek… <br> <br>Magyar vagyok én ide születtem, <br>Magyar vagyok, ide köt életem, <br>Magyar vagyok itt élek, itt lakok, <br>Magyar vagyok és az is maradok! <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 17. - Kustra Ferenc József <br>

Senrjú csokorban… <br> <br>Hol kard vagdosta, <br>Hol lánctalpak taposták! <br>Elbukott csaták! <br>* <br>Modern korban is, <br>Kicsik le-igázottak! <br>Örökös küzdés! <br>* <br>Tartós szolgaság! <br>Nép évezredes sorsa! <br>Szabadságra vár! <br> <br>Vecsés, 2017. március 14. - Kustra Ferenc József <br>

8 éves voltam… <br> <br>Apámmal álltunk az udvaron, néztük a kék eget, <br>És amit láttunk az is sok volt, repülőgépeket. <br>Kelet felől bombázók szálltak felettünk, Budapest volt, útirányuk... <br>Nem szálltak magasan, motorok bőgtek, pilótáknak ez volt... munkájuk. <br> <br>Apám mondta, várjunk itt kicsit... lebombáznak. <br>Megmutatja, hogy milyen a hang, ha bombáznak, <br>És hallottam a hangját a sok robbanásnak! <br> <br>Hallottam a robbanás-robajt, <br>Apámtól meg a csendes sóhajt. <br>Apám kezét fogtam és vérzett a szívünk… <br>Apám mondta ha, elmennek, jó ha, élünk… <br> <br>Apám három nap múlva borotválkozott, hogy ő is megy nyugatra, <br>Engemet hívott, én nem akartam… zokogásom visszatartotta. <br>Ma már megöregedve sajnálom... hogy gyerekként így döntöttem, <br>Ennél messze… biztosan, jobban alakult volna az életem… <br> <br>November negyedikén úgy délelőtt-tájt, én a nagypapámhoz indultam <br>A Zrínyi utcába, át kell mennem a vasúti sorompón... kitisztultam... <br>Voltak ott felnőttek több mint tízen, de mindenki megállt, mert Gyál felől <br>Tankok jöttek és mentek a négyes út és Pest felé... zászlós ment elől... <br> <br>Százötvenhárom tank ment el előttünk és kiásták a lánctalpnyomot. <br>Én aztán belementem, majdnem derékig ért.… Akkor kaptunk zsarnokot. <br>Több felnőtt is számolta hangosan <br>De, már én is tudtam, nem pajkosan... <br> <br>Nyolc éves voltam, kitűnő tanuló és eszes gyerek, <br>Honnan tudhattam volna, hogy mit hoznak az évtizedek? <br> <br>Vecsés, 2017. február 14. – Kustra Ferenc József <br>