Locsolom a virágokat, <br>Megöntözőm szép-lányokat. <br>Ha nincs tojás, ha nincs puszi, <br>Locsoláshoz hol egy nyuszi? <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Csillogó szemek <br>Várják a nagy öntözést. <br>Nincs is kímélet! <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Előkapom locsolóm, <br>Szép-lányt karolom, <br>Fúvóm haját feszt, <br>Mama tésztát keleszt! <br> <br>Élvezem helyzetet, <br>Alaphelyzetet, <br>Testhelyzetet! <br>* <br> <br>Ölelve vággyal locsolom a szép-lányt, közben megkérdezem, <br>Húsvét van, kedvességedet engeded, hogy jól-meg öntözzem? <br>Egy tincs az arcába hullott és mondta, jó, hogy megélhetem! <br> <br>Míg a tészta megkelt és megsült, jót beszélgettünk, meg jól be rumos kávéztunk, <br>Meg, hogy ne feledjem, mama is helyeske, így vele is nagyot locsolkodtunk… <br>Volt ott terített asztal, csemegékkel, tormaféleséggel... befalatoztunk. <br>* <br> <br>(Apeva) <br>Volt <br>Bőven <br>Főtt tojás, <br>Meg áldomás… <br>És jó hangulat. <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Aztán tántorogva hazamentem, <br>Leheveredtem, <br>Várt engem, kerevetem. <br> <br>Rosszul voltam, <br>Viaskodtam, <br>Káromkodtam. <br>Magamat betegnek nyilvánítottam... <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Így jártam, majd jövőre <br>Így öregen, óvatos leszek! <br>Önkiütés volt… <br> <br>Vecsés, 2019. május 26. – Kustra Ferenc József <br>

betonfalakba zárt csendem<br>meg nem osztom senkivel<br>néha mégis szólok a falhoz<br>bár tudom hogy úgysem felel<br>magányom magam választottam<br>ahhoz senkinek sincs köze<br>miként mikor és hogyan szállt rám<br>a világ rettenetes összes közönye<br>voltam forró vérű ifjú én is<br>dacoltam a hétfejűekkel<br>azt hittem dicső a harcom<br>s a nap csak miattam kel fel<br>szerencsétlen faltörő kos én<br>nyitott volt előttem minden kapu<br>hiába intettek a felnőttek<br>és sírt miattam szegény anyu<br>konokságom lett a vesztem<br>a sok pofára esés fájt<br>meg nem hajoltam eltörtem<br>s most alig cipelem a mát<br>azt hiszem egy lesz a sorsom<br>a tehetetlenné vált vénekkel<br>feketében templomba járok<br>s fohászkodom gajdoló énekkel<br>már mindegy miként miért<br>utam vége közeleg<br>annak is ez lesz a sorsa<br>aki lelkében sosem volt beteg

Tavasszal <br> <br>A híd, csak ott áll, <br>Átnézek, ott tavasz van. <br>Itt szívem az úr! <br>* <br>A híd följáró <br>Elfalazott, ajtó nincs. <br>Szívem megbékélt. <br>* <br>A híd láthatón <br>Korhadt, vasa mér rozsdás. <br>Szívem csak ketyeg. <br>* <br>A híd nem fogad, <br>Önző! Én nem számítok. <br>Szívem bim-bamoz. <br>* <br>A híd megremeg, <br>Hídlábnál a víz pezseg… <br>Szívem csak úgy ver! <br>* <br>A híd, dülöngél. <br>Látom, tavasz már zöldül. <br>Szívem oly’ heves. <br>* <br>A híd már lerogy! <br>Tavaszban rügyfakadás… <br>Szívem sír! Maradt. <br>* <br>A híd víz alatt! <br>Mindig is az enyém volt… <br>Szívem félős lett. <br>* <br>A híd, vízen nincs… <br>Tavasz már nem az enyém. <br>Szívem mégis küzd… <br> <br>Vecsés, 2020. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjú csokorban. <br>

Egész életemben hógolyóznom kellett tavaszi virágnyílásban, <br>Ám csak virtuálisan, mert hógolyóm, sem más nem volt a tavaszságban. <br>Mindig, jól át is éltem, hogy na -kesztyű nélkül- a kezem most lefagyott, <br>Aztán a semmiből a semmibe, de a testem csak alkalmazkodott. <br>Lelkemben azonban... örökösek maradtak a fagynyomok. <br>Kertészhez sem járok, de megmaradtak éjjel kínzó álmok… <br> <br>Vecsés, 2021. november 17. – Kustra Ferenc József <br>

Évszakváltás… <br> <br>Nem kétségtelen, hogy jön-e a tavasz. És vajh' mikor érkezik? <br>Vagy fáradt még a tél, mi kétségtelen! Jó idők már fékezik. <br>Látom a kutya bundája sem nő már, minek is.. annyira, <br>Szamarunk is sokat iázik, csak telne már egy pacira… <br> <br>Még a télen nem hógolyóztam, és ez nagyon hiányzik, <br>Ami nem csoda, ha a tél olyan, hogy a hó hiánycikk. <br>Ehelyett, majd kimegyek a zöld rétre, és szedek vadvirágot, <br>Csokorral, kedvesemmel bejárom... tanyám körüli világot. <br> <br>Vecsés, 2015. február 26. – Kustra Ferenc József <br>