A múlt nem feledhető! <br> <br>Vágyom nagyon is, de vissza nem térnek… holtak. <br>Tán’ van elég bajuk a kriptában… morcosak… <br>Vágyom nagyon is, de vissza nem térnek… holtak. <br> <br>Talán nem kell mélyen a múltunkba tartózkodni <br>Inkább előre és a jövőt kell várni -nézni… <br>Talán nem kell mélyen a múltunkba tartózkodni… <br> <br>Ha halkan beülsz a sorokba, mert bánat ért, <br>Akkor persze csendben csak emlékezz tanácsért… <br>Ha halkan beülsz a sorokba, mert bánat ért. <br> <br>Ha rád vetül a sötétség feketés árnya, <br>Mond; túl leszek én rajta, a fene sem bánja… <br>Ha rád vetül a sötétség feketés árnya. <br> <br>A múltnak legyen csak halk emlékezése, <br>De embernek legyen fontosabb: jövője… <br>A múltnak legyen csak halk emlékezése. <br> <br>Vecsés, 2016. június 18. - Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárttükrösben. <br>

Szikrázó holdfény <br>Elvarázsolta tájat. <br>Mesésen ezüst. <br>* <br>Szikrázó holdfény <br>Félelmes árnyakat fest. <br>Árnyak, ezüstben. <br>* <br>Szikrázó holdfény <br>Uniformisban él táj. <br>Ezüst öltözet. <br> <br>Vecsés, 2016. október 2. – Kustra Ferenc József - íródott: fél haiku láncban, eredeti Basó féle haiku csokorban… <br>

Ezüst holdfényben <br>A magány is megszépül. <br>Éji fényesség! <br>* <br>A színezüst fényt, <br>Éjjel a Hold teríti. <br>Árny, fémes színű! <br>* <br>Bíbor éjvarázs, <br>Meghozza a Hold fényét. <br>Ezüstborítás. <br>* <br>Hegytetőn bíbor <br>Szórja különleges fényt. <br>Jő Hold… leváltja. <br>* <br>Hegyek ormai <br>Közt, járhatatlan völgyek. <br>Holdfény, mindenhol. <br>* <br>Árny, mint egy alak <br>Fekszik fa árnyékában. <br>Hold meg, keresi. <br>* <br>Lópokrócon ül, <br>Kiterített holdsugár. <br>Esték melegek. <br>* <br>Csillagok Holddal <br>Párzanak, ezüst fénnyel. <br>Ezüst és sötét. <br>* <br>Mámorvonat éj… <br>Kéjes álomszivárvány… <br>Ablakon, Hold néz! <br>* <br>Égbolt, csak ragyog! <br>Telihold ezüstben él. <br>Tó vízén, csillám. <br>* <br>Behajnalodik, <br>Sötét a Holddal elmegy. <br>Pirkadat zenél. <br>* <br>Hajnal feldereng, <br>Fénye elönti tájat. <br>Hold is hazamegy. <br> <br>Vecsés, 2016. augusztus 10. – Kustra Ferenc József– íródott: haiku csokorban <br>

Félelmetes hegyek és bérceik között, <br>Lankával szemben, juj, de nagy erdők között, <br>Csühögve halad a kicsiny, hegyi vasút. <br>Hegytetőre gyalog vagy vonat! Nincs más út. <br> <br>Az utasok talán el is vannak hűlve, e sok szépségtől, <br>A sin szál illesztésénél mindig kattogó –sok- keréktől, <br>Mik megnyugtatóan hatnak az utasok garmadájára, <br>Mert tudják, hogyha lassan is, de fölérnek a bércre máma. <br> <br>Itt az ülések már régiek, szépen simára kopottak, <br>De minek kellene első osztály? Oly szépek a látottak. <br>Látni hegyi kecskéket és ők megállva nézik vonatot, <br>Közelbe persze nem jönnek, de tán’ élvezik pillanatot! <br>Masiniszta nagy viccesen nagyon rájuk füttyent, hosszabban, <br>A kecskék, meg uzsgyi! Egy kicsi meg is botlott a futásban. <br> <br>(3 soros zárttükrös) <br>A gőzös fehér füstöt lihegett föl a légbe, <br>Tehát értő ember volt, ki a mozdony fűtője… <br>A gőzös fehér füstöt lihegett föl a légbe. <br> <br>Közben persze komótosan, csak fölértünk a fennsíkra, <br>Ahol a sok utast elöntötte az öröm mámora… <br>Közben persze komótosan, csak fölértünk a fennsíkra. <br>* <br>(Senrjon) <br>Alapélmény már rendben, <br>Utasok, gyorsan szétszéledtek. <br>Vajh’, ki miért jött? <br>* <br>Masiniszta jó hosszantit füttyentett, majd még kikiabált a mozdonyból, <br>Hogy senki ne feledje, mert lemarad, az ötkor visszamenő vonatról. <br> <br>(Bokorrímes) <br>Pihentünk, közbe nagyokat nézelődtünk, <br>Gyerekekkel levél-fajtákat gyűjtöttünk, <br>Iskolába kell, főleg ezért is jöttünk! <br>* <br>Igyekvést foglaltunk helyet a kocsiban, de most a másik oldalon, <br>Hogy a gyerekeknek mindent megmutathassunk, ama túlsó oldalon. <br>Este lefekvés előtt is még csak napi eseményekről beszéltünk, <br>És azt mondtuk, hogy de jó lesz, mert reggel az újabb álmokkal ébredünk! <br> <br>Vecsés, 2016. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott alloiostrofikus versformában. <br>

Természetnek a lágy öle, <br>Van oly’ jó, mint a tej föle. <br>Ehhez jöhet még a leterített kockás terítő <br>Rajta étek, finom óbor és ez már szívderítő. <br> <br>Ha viszünk magunkkal aprósüteményt, <br>Akkor megoldottuk a csemegézést. <br>A lovak lábára béklyót teszünk, <br>És mondjuk nekik, ma füvet eszünk. <br> <br>Folyócskában van gázló, ott fogunk fürdeni, <br>Ott a víz sekély, tíz lépést is lehet tenni. <br> <br>Használjuk ki a lehetőségeket, <br>Élvezzük ki kedvünkre... természetet. <br> <br>Vecsés, 2015. július 26. - Kustra Ferenc József <br>