Emlékezni, arra sétáltam… <br> <br>Egyet gondoltam, kettő lett belőle, elindultam, az erdőnkbe vagyok… megérkeztem. <br>Még egyet gondoltam, meg sem álltam a szálkás öreg padig, öreg, törött, mállik… pechem. <br> <br>Emlékek padján ültünk Julcsi! <br>Neked, nem volt kedved beszélni… <br>Egyedül álmodtam, <br>Hozzád, csak vonzódtam… <br>Betegségem érdekel téged? <br> <br>Csak úgy eltűntél az életemből, lehet, hogy nem is szerettél? <br>Csak szótlanul leléptél, netán van, mit ellenem elkövettél? <br> <br>Most nem vagy itt, de emlékezek, <br>Szerető szíved add, még kérlek… <br>Tovább is vágyok rád, <br>Ó, lelked, ha adnád… <br>Körülmények hidegen hagynak? <br> <br>Felállok és sétálok egy kör, eme kis tisztáson <br>Közben csak rád gondolok, szeretve, kicsit sem bántón… <br> <br>Posványba lett szeretet, Julcsi! <br>Sárba lett a múltunk taposva. <br>Szeretnélek akár, <br>De nem akarod már… <br>Sártócsába veszett szeretet… <br> <br>Visszaértem és elméláztam a padot hosszasan nézve, <br>Ő az élő tanunk, hogy itt, szerettük is egymást… Mivégre! <br> <br>Vecsés, 2021. december 21. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus trió LIMERIK csokorban és versben… <br>

Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz, <br>Napsugarak hiányában -az őszünk gyors-rossz időt alkalmaz… <br>Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz. <br> <br>Néma, egyenes sorok, <br>A színkavalkád meg vigyázban! <br>Léleknek szépség. <br> <br>Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset, <br>De a válasz: mit akarsz Te, ott a nyár, akkor láthatod eleget… <br>Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset. <br> <br>Megálljt nem ismeri az <br>Enyészet, oly’ rengeteg dolga… <br>Szép az enyészet? <br> <br>Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen, <br>Csak azt nem értem én, hogyan tűrik meg egymást egészen… <br>Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen. <br> <br>Jégcsapok nem enyésznek, <br>Mint főúr, hasat növesztenek. <br>Lesz enyészetük… <br> <br>A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva, <br>Mert, ha itt volna, még a sok jégcsap sorban -röptében- elolvadna… <br>A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva. <br> <br>Köd óvatos… sompolyog! <br>Mint egy lidércfény zárózóna! <br>Júj és őszinte! <br> <br>Vecsés, 2021. december 1. –Kustra Ferenc József- íródott: 3 soros-zárttükrösben és senrjonban <br>

Koszorúba rendeződik<br>Időnként a hangulat<br>Búsul az ébredés ásító percétől<br>Amíg kalapot emel az alkonyat.<br><br>Reggel a hajnal szilánkjai<br>Megsebzett felhők kíséretében<br>Nyirkos hűvösséggel telepednek<br>Az induló nap hiányosságaira<br>Az érzékelések látószögére.<br>A bal láb elsősége<br>Mende-mondák árnyékából<br>Olykor ugyan kikandikál,<br>De csak az összefüggések <br>Mítosza marad.<br>A rosszul indított nap<br>Bélyegzőjének tintafoltja<br>Megfesti a léptek múló pillanatát.<br><br>Megesik -<br>A pecsét nyoma<br>El nem tűnik soha<br>Szemnyugtáig virít<br>Sorskönyvünkben<br>Kézjegyét ott hagyja.

Élni hagyni s nem ártani-<br>A parancsolatok Élenjárója<br>Minden más csak <br>Ez után következik.<br><br>Hit s elvek<br>csupán magánügyek.<br><br>Felmagasztalt illúziók<br>Tömeghisztériájának zavaros <br>Kábult varázsa <br>Nem lehet a lét iránya!<br><br>Az egyetemes természetrend <br>Kell hogy legyen a trend<br>Mert minden egyéb <br>Okoskodás feleslegessé<br>Válik<br>Idővel<br>Az értelem<br>Önmagát pusztítja el.?!

Egyre duzzadó űr tátong<br>A lélek dimenziójában<br>Az észlelt téridő<br>Hályogos szem-üvegen<br>Keresztül tárulkozik felületesen<br>Megkövül a mozdulat ereje<br>Szótlan hívogat<br>Adj Uram irgalmat.<br><br>A hang elszállt<br>Barázdát szánt<br>A szegycsont mögöt<br>És a sípoló csöndben<br>Tágul a légszomj<br>A hypoxiás hörgőkben<br>Darabokban az akarat<br>Adj Uram irgalmat.<br><br>Keserű forrás buggyan a mélyből<br>A kacaj bíborarca már irónia sértőn<br>És az ölelés vacogva dermeszt <br>Sóhajtva <br>Áldást békét óhajtva<br>Gyorsan fogyjon<br>Múljon minden pillanat<br>Adj Uram irgalmat.<br><br>A holnap hajnalhasadást nem remél<br>Tegnapi lesz a hideg fény.<br>Térdenállva feltekint parányi remény<br>Alázattal az óhaj oly szerény<br>Szeretetet csendet békét oltalmat<br>Adj uram irgalmat.<br><br>Fogy a lélegzet<br>az idő űz végtelen magányba<br>A csönd birodalma előtt megállva<br>Markolni egy szalmaszálba.<br>Embernek súlyos feladat.<br>Adj uram irgalmat.<br><br>Hittel félni<br>Kérni esdekelni<br>Erőtlenül nincs mit tenni<br>Csak imátkozva <br>Hálát adni<br>A tegnapokért<br>Elviselni a kínokat<br>Adj Uram irgalmat.<br><br>Súlytalan és sápadt <br>A holnap<br>Mára<br>Elveszti a bizalmat<br>Adj uram irgalmat.