Óvatosan szórja színeit maszatolva<br>A horizonton szunnyadozó nap<br>Rongyos felhőket nem kerget a szél<br>Az ég búrája álmokról regél<br>A fákon fakuló levél sem rebben<br>Csak a pára gőzölög rejtelmesen.<br>Elfojtott néma csendben<br>Settenkedik a magány<br>Aztán hirtelen<br>Csörtetve közeleg szikkadt avaron<br>A táguló homály<br>S mint Krisztus a kenyeret<br>Harangszó töri ketté az estet<br><br>Fennhangon hirdeti a népnek<br>A múló nap egy imát megérhet

Anyagtalanná vált szellemi lét<br>Hitre alapozott misztériuma<br>Hullámzik <br>Borzoló melankólikus fuvallattal<br>Az üres szoba<br>Áporodott falai között<br>Miután az öreg elköltözött.<br><br>A tegnapi szuszogás ritmusa<br>Csupán dobhártya-illúzió<br>Ahogy az eleven lépések alatt<br>Felszisszen a megkopott parketta .<br><br>Az örökkévalóság dimenziójába<br>Betekintett az utolsó pillanat<br>S a falakba ivódott múlt<br>Párologva szivárog <br>Az emlékek fakuló fényével.<br><br>Olykor szembesülünk<br>Viszolygó tiltakozás ellenére<br>A végtelenbe nyíló ajtó<br>Köszöbéről derengő ismeretlen<br>Titkokat rejtő félelem fagyos<br>Szívszorító leheletével.

Hol van már a régi világ<br>Óvatosan hajlott virulóba<br>Mint illatos mesés virág<br>Kedves házak ablakába.<br><br>Pozsgás arcú gyerekek<br>A mindenki földjén<br>Kergették a kereket.<br>A megfakult képre <br>Felraktam egy keretet.<br><br>Idősúlytott vályogházban<br>Ajtó felett fakereszt<br>Ki jó lélekkel tévedt ide<br>Kérdés nélkül beereszt.<br><br>Hol van már merre jár<br>Legurult a lejtő oldalán<br>Elsodorta a féktelen ár<br>Hiába kapaszkodott <br>A szalma-szálán.?!

Bozontos felhők közt<br>Átszűrődik pár foton<br> Vissza verődik az ablakon<br>Integető fák lágy sziluettje<br><br>Zümmögö szélbe hasít a csend<br>Egy pillanatra<br>S az árnyék megnyúlt alakja<br>Elidőz körülöttem.<br><br>Ringva száll a pára<br>A távoli ismerős tájra<br>Aztán lassan belemosódik az est <br>A holnap hajnalába<br><br>Dagadó aranyló sarló<br>Ékköve az égnek<br>Ciripelve ébred<br>A hold<br>Megannyi régi képet kiold<br>Lelkemben

Sötét felhők gyülekeznek<br>Odafenn az égen<br>Libben, táncol pár hópehely<br>Ezüstös fehérben<br>Ez varázs idő az esőcseppnek<br>Mert tündérekké cseperedtek<br>Fel és alá kavarognak<br>Szél szárnyába kapaszkodnak<br>És mint a császár új ruhája<br>Eltűnik ha nap süt rája