(anaforás, 3 soros-zárttükrös trió) <br>A Nap sugara, mint egy rám esett selymes tüllfüggöny, simogatja a bőröm, <br>A nap sugarát szívből élvezem, fölöttébb jólesik… simogatja bőröm… <br>A Nap sugara, mint egy rám esett selymes tüllfüggöny, simogatja a bőröm. <br> <br>Megérkezett a késői vénasszonyok nyara, kiknek ez éltető faktora, <br>Megérkezett újra az innen számolt életév… egy, már megélt igy letelt újra… <br>Megérkezett a késői vénasszonyok nyara, kiknek ez éltető faktora. <br> <br>Lehet, hogy a hölgyek, mától folyvást vágyakozva imát mormolnak, <br>Lehet is majd, hogy ez segít, jövőre újra egy évet ugranak… <br>Lehet, hogy a hölgyek, mától folyvást vágyakozva imát mormolnak. <br> <br>Vecsés, 2018. november 24. – Kustra Ferenc József- A 3 soros-zárttükrös versformát és szer-kesztettem véglegessé, használhatóvá. Olvasni úgy kell, hogy az első és a 2. el kell olvasni egy-ben. Utána a 2. és 3. sort kell olvasni egyben és a különbség, ekkor nyilvánul meg és adja ki a mondanivalót. <br>

Előttem tán’ egy hegy, min át kéne kelni? <br>Ehhez persze, felszerelést kéne venni. <br>Nincsen olyan, ki ilyet eladna nekem, <br>Így felszerelés nélkül, van saját hegyem. <br> <br>Nincsen gurum, vagy serpám, ki segítene, <br>Akit megcsapna a bennem levő eszme. <br>No, itt és most ez van, ilyennek születtem, <br>Vegetálva élem, nyomorult életem. <br> <br>Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József <br>

Mától már csípős a hideg, megérkezik a tél… <br>Télikabát dukál, három nap és megéljük… tél. <br>Mától már csípős a hideg, megérkezik a tél… <br> <br>Konvektorok már <br>Fűtenek… jó meleget! <br>Kinézni, fázós! <br> <br>Vasárnap megvolt <br>És Advent első napja. <br>Volt lila gyertya… <br> <br>Ilyenkor Advent <br>Idején kell… gyertyafény. <br>Jó, a szeretet. <br> <br>Hit és a remény <br>Ami kell, az is meglesz! <br>Karácsony itt lesz! <br> <br>Vecsés, 2023. november 28. –Kustra Ferenc József íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Nagyon szép! Ég a lila adventi gyertya, <br>Ez, az idén… igazi örömöm mára. <br> <br>Múlt két nap... Meggyújtottuk, égett első adventi gyertya, <br>Kint nem volt hófehér takaró, bent álomgyertya... lángja. <br> <br>Most már, közeleg a vége ennek az évnek, a végének, <br>Az adventi koszorún a gyertyák mind bizony még nem égtek… <br>Most már, közeleg a vége ennek az évnek, a végének. <br> <br>Nemsokára megjön a Jézuska <br>Ő majd mutatja, mi a hit útja… <br>Mindenkinél biztos meg is jött már az adventi álom, <br>Mi rózsaszín gyertya lángjában majd látjuk lobbanáson... <br> <br>Vecsés, 2023. november 28. – Kustra Ferenc József– íródott: a már publikált „Advent idején” c. versem átirataként. <br>

Szavakkal festett<br> Elme-képek<br>Akár színes fotók<br> Is lehetnének <br><br>Emlékek között<br>A valóság ideje<br>Mögött<br>Ha keresek<br>Ezt-azt meglelek<br><br>Egy sétát<br>A hegyoldalon<br>Az erdő leheletében.<br><br>Egy mosolyt<br>Fenn<br>Az ősi-szenthelyen.<br><br>Egy ölelést<br>Mikor<br>Elvesztem a lelkedben.<br><br>Egy utazást<br>Mikor ketten<br>Repültünk a végtelenben.<br><br>Biztató szót<br>Hogy könnyebb legyen<br>Emelnem a keresztem.<br><br>Ezt azt meglelek<br>Ha keresek<br>A valóság ideje<br>Mögött<br>Az emlékek között<br><br>...a többit <br>most nem <br>Esetleg<br>Majd máskor <br>Mondom el.