A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros. <br> <br>Őzek vadréten, <br>Ebédre gyülekeznek… <br>Aratás megvolt. <br>Tüzes sugara barnít, <br>Forró karja felhevít. <br> * <br>Őzek kutatnak, <br>Élelem keresése… <br>Az éhség, nagyúr! <br>Intenzív fénye vakít, <br>Sárgás-pirosan virít. <br> * <br>Vadvirágos rét, <br>Őzeket táncra csábít. <br>Bármerre mehet. <br>Lénye mindig melegít, <br>Barna hajtincset szőkít. <br> * <br>Őz, szelíd szemű, <br>Kedves állat, barangol. <br>Lába, csak viszi. <br>Babát jókedvre derít, <br>Nem kér cserébe semmit. <br> * <br>Őzek szabadon <br>És csendesen lépkednek. <br>Panasz vadászra! <br>Kedves szeme megérint, <br>Itt van az égen megint. <br> * <br>Őzek szabadon! <br>Dörren vadász fegyvere. <br>Vadgazdálkodás! <br>Vidáman felénk tekint, <br>Földre boldogságot hint. <br> <br>Vecsés- Budapest, 2016. május 8. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Napkorong”. <br>

Jeges szellő havas csúcsról<br>a ködös levegőt tisztítja.<br>A kórházban valaki meghal,<br>és a betegek számát ritkítja.<br><br>Komor, hosszú pillanatok<br>sűrítik a hideg és híg levegőt.<br>Ez komoly önismeretet kíván, <br>szándékos türelmet és erőt.<br><br> Valaki becsapja az étterem ajtóját,<br>mely figyelmetlen, csúnya dolog.<br>A tettes viszont közömbös,<br>és kirgiz szemmel hunyorog.<br><br>E világ egy mikrokozmosz,<br>ápolt és intézményesített,<br>globális nyugtalanságot tükröz<br>az ősi viaskodás újra felkerekedett.<br><br>Felhők gyülekeznek a hegy körül,<br>csúcsa már nem látható.<br>Az ideológiák hangoskodnak,<br>most ár nagyobb baj elvárható.<br><br>Szarajevóban lövések dördülnek:<br>végre meggyulladt gyújtózsinór.<br>Ez a háború névjegye, <br>s az ég és föld fellángol.

Kacsázni a tó felszínén, <br>Vadkacsázni nádas szélén, <br>Horgászni a Balatonba, <br>Belenézni a Vezúvba, <br>Célba lőni a vurstliba, <br>Beülni a körhintába. <br>Ezek jók és kedvtelések. <br>Kinek ez… lehetségesek? <br> <br>Vecsés, 1999. szeptember 26. – Kustra Ferenc József <br>

Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár? <br>Messze vagy, de veled lennék, most rögtön immár… <br>Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár? <br> <br>Most még jólesőn dagonyázhatnánk a Balatonba, <br>Lefröcskölnélek, tán' így játszanánk a Balatonba. <br>Jövő héten, már ősz jön, hűl a víz a Balatonba. <br> <br>Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost, <br>Kipróbálhatnád velem, a lekváros lángost… <br>Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost. <br> <br>Közben persze figyelnénk… van-e tán' viharvészjelzés? <br>Mert az, egy komoly dolog… a Balatoni vészjelzés. <br>Mi ne mulasszuk el… a vízből való gyors kiérés. <br> <br>Föl is vehetnéd még a szép tavalyi fürdőruhádat, <br>Bent a vízben nem látszik… jövőre fölveszed... újadat! <br>Pihenésképpen, ha volna szabad árnyék, lepihennénk, <br>Aztán amikor gondolnád, bármikor visszamehetnénk! <br> <br>Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk, <br>Bent a nyakig erőben, hogy ne félj, egymást átölelnénk! <br>Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk. <br> <br>A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is, <br>Meleg nyárban havonta… legalább két hetet eltölthetnénk is… <br>A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is. <br> <br>Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy, <br>De talán jövőre újra gondolkozhatnánk, ha itt vagy… <br>Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy. <br> <br>Vecsés, 2023. augusztus 25. -Kustra Ferenc József- írtam: 3 soros-zárttükrös versformában. Ol-vasni úgy kell, hogy az 1 és 2 -sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, igy meglesz a versszak gondolatisága! <br>

Észre sem vettem;<br>Az idő malmában <br>Rozsdás emlékek <br>Őrlődnek porrá <br>Minden pillanatban,<br>És oly kevés az<br>Mi megmenthető.<br>Ami megmarad, <br>... Azt<br>Fényesre csiszolgatjuk,<br>Hogy valami <br>Tükröződjön csillogva <br> A múltból, <br>Hogy valami <br>Ragyogjon bennünk.<br> A szemünkben <br> Fénylő csillagok<br>Várnak reánk;<br>Ahol ott van a múlt, <br> S a jövő;<br>Ami folyvást közeledő-<br>És<br>Csak mások szeretetével<br> Oda Fel<br>A lelkünk felemelhető.<br>Ott<br>A végtelen jelenben<br>... Most még minden hihetetlen.<br>Elvegyül a szellem<br>... Talán az Istennel.