A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjóslón veszélyes- háború és világháborús világhelyzet… <br> <br>(leoninus csokor) <br>Már csak szellemfalvak, a már csak teljesen romfalvak… <br>Kietlen és csak sitt-törmelék őrző az egykor szép tájék… most már csak halom-törmelék… <br>Tégla, betontörmelék fedi bombáktól kialakult pusztaságot… vagyis lefedi… <br>Őrjítő ez a ’szívfacsaróan ronda’ látvány, ez magában már élet-zárvány… <br>Letarolt az itten volt lét, kik itt laktak kigyermeknek már nem fognak mondani mesét… <br> <br>Odébb menve hatalmas törmelékhegyek… Ezt intézik népnek fekete-kos egyedek. <br>Lakótelep volt, emeletes házakkal… ki életben maradt, csak küszködik sírással. <br>Nyakunkon a tél, Ukrajnában kőkemény hideg… Kosok szíve meg üvegkemény-rideg. <br>Az Óperenciás-tengeren túliak, nem tudják hol van… elég, ha küldött fegyver van. <br>Letarolt országon, a bevételeik mámorítók… pénzük tapad rájuk, mint nyákok. <br> <br>Csak tárgyaknak folyton fegyverszállítókkal… De itt ki, miként tárgyal hullaszállítókkal? <br>Kazettás bomba, gránát, rakéták, van bőven… pénzmágnás többet akar eladni, bőven? <br> <br>Tartsa be, ki mond ígéretet… de fekete kos? Nem olyan, hogy végre tesz ígéretet. <br>Biztos vagyok benne, hogy egy gazdag bele se gondol… pénzmágnás nagy csendben: mit is mondol? <br>Gazdagék! Ki építi föl a falvakat? Kik lesznek, kik segítik lélek újítókat? <br> <br>Folyvást' ágyúdörgésben ki segít új nemzedéknek, hogy ne roncsolja magát a lélek? <br>Naponta híradók tán' kéjben mutatják, e részleteket… de nem, mint ész veszejtőket… <br>Vannak TV -k amik a háborút bulvárosra veszik… és vannak nézők, akik ezt ’megeszik’? <br> <br>Letarolt az életszemlélet a béke-nézet… ez bizony gyengíti emberiséget… <br> <br>Vecsés, 2023. szeptember 19. – Kustra Ferenc József- íródott: íródott a világ, az emberiség jelen történelmi, háborús és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről az eszkalálódás félelmétől. „Nyugaton a helyzet változatlan”, a nagy, ’művelt’ nyugatnak, csak a pénz számít! <br>

Jaj! Te szép, szerelmetes Veca! <br>Hulló erdőm, betakarna ma. <br>Hasadon nyomnálak, <br>Másoktól óvnálak. <br>Erdődbe járnék, mint harcosa… <br> <br>Jaj! Nap már, hágva-égve, végre, <br>Hulló bánattal, mi is végre… <br>Fennkölt lenne hágás, <br>Nem volna kifogás. <br>Lámpanyél heve, heves végre. <br> <br>Jaj! Napnak lehet… nekem Veca? <br>Hulló erőm… ez felturbózza. <br>Hevítené vérünk, <br>Jó kutadba férünk… <br>Kacér húsod, finoman nyalva! <br> <br>Vecsés, 2019. április 26. –Kustra Ferenc József– Anaforás, erotikus LIMERIK csokor <br>

Történelmünk egy szelete… <br> <br>Október huszonharmadika, <br>Az újkori szabadság napja. <br>Fegyvert fogott és harcolt a nép, <br>Két hét után, biz' eljött a vég. <br> <br>Mi, bizony igen jól emlékszünk, <br>Hogy jött a sok-sok tank ellenünk! <br>Gyerekek és nők, kint az utcán, <br>Molotov koktél repült is mán’. <br> <br>Nem hiányzott hazaszeretet, <br>A szabadságvágy hívta népet. <br>Ment, akit érdekelt a haza, <br>Sokan bizony nem tértek haza. <br> <br>Az idegen hatalom tankjai, <br>Tapostak, mint óriás lábai, <br>Nem kímélték a nőt és gyermeket, <br>Irtották a hazafi fejeket. <br> <br>Elbukott a dicső szabadságharc, <br>Őrködjünk, ne legyen már itt több harc! <br>Népünknek ez olyan szép emlékkép… <br>Becsülettel őrizzük emlékét! <br> <br>Budapest, 1997. augusztus 30. - Kustra Ferenc József – íródott; az 1956 -s Forradalom és szabadságharcunk emlékére… <br>

Szívem ritmusa a haza jajszavát visszhangozza. <br>Sok jó és igaz magyar elhullt a véres harcokba! <br>Vörös lett a vértje és fű-zöldje. <br>Győzött harc... az élet fejedelme. <br> <br>El, ne- veszítsd tenmagadat magyar! <br>Onnantól neked, az élet fanyar <br>És nem egyenesíthető kanyar! <br> <br>Szíveink ritmusa visszhangozza, a haza jajszavát! <br>Senki ne feledje jó és igaz, elhullt honfitársát… <br> <br>Vörös lett a kardja és fű-zöldjébe törölte! <br>Hőstetteket... akarta, de biz' el nem törölte... <br>Pedig de, mindent megtett, hogy árokba döfködje... <br> <br>Vecsés, 2014. október 23. – Kustra Ferenc József <br>

A mi zászlónk: piros, fehér és zöld! <br>Magyarnak lenni az érzés: fennkölt! <br> <br>Ide születtünk, miért kellene ezt szégyellni? <br>„Másoknak”, "máshol" miért lehet büszkének lenni? <br>Amikor forradalom volt kifolyatták apáink a vérüket, <br>Ezzel megmutatták az igazi, főleg, igaz-magyar lényüket. <br> <br>Túléltük a mongolok kegyetlen támadását, <br>Török sem állította meg a szív dobogását. <br>Folyt bizony a magyar vér, ezernyolcszáz közepén. <br>Sőt, ezerkilencszázban is majdnem a közepén! <br> <br>A magyarnak fontos, hogy a magyar szívek dobogjanak, <br>Meg, hogy mindig megfeleljenek a nagy kihívásoknak! <br>Egy évezrede eleget teszünk... élethullámoknak. <br> <br>Itt élnünk és halnunk is kell! <br>Érdemes légy… az élettel! <br> <br>A mi zászlónk: piros, fehér és zöld! <br>Magyarnak lenni az érzés: fennkölt! <br> <br>Vecsés, 2013. november 7. - Kustra Ferenc József <br>