Senrjú csokorban… <br> <br>Hol kard vagdosta, <br>Hol lánctalpak taposták! <br>Elbukott csaták! <br>* <br>Modern korban is, <br>Kicsik le-igázottak! <br>Örökös küzdés! <br>* <br>Tartós szolgaság! <br>Nép évezredes sorsa! <br>Szabadságra vár! <br> <br>Vecsés, 2017. március 14. - Kustra Ferenc József <br>

8 éves voltam… <br> <br>Apámmal álltunk az udvaron, néztük a kék eget, <br>És amit láttunk az is sok volt, repülőgépeket. <br>Kelet felől bombázók szálltak felettünk, Budapest volt, útirányuk... <br>Nem szálltak magasan, motorok bőgtek, pilótáknak ez volt... munkájuk. <br> <br>Apám mondta, várjunk itt kicsit... lebombáznak. <br>Megmutatja, hogy milyen a hang, ha bombáznak, <br>És hallottam a hangját a sok robbanásnak! <br> <br>Hallottam a robbanás-robajt, <br>Apámtól meg a csendes sóhajt. <br>Apám kezét fogtam és vérzett a szívünk… <br>Apám mondta ha, elmennek, jó ha, élünk… <br> <br>Apám három nap múlva borotválkozott, hogy ő is megy nyugatra, <br>Engemet hívott, én nem akartam… zokogásom visszatartotta. <br>Ma már megöregedve sajnálom... hogy gyerekként így döntöttem, <br>Ennél messze… biztosan, jobban alakult volna az életem… <br> <br>November negyedikén úgy délelőtt-tájt, én a nagypapámhoz indultam <br>A Zrínyi utcába, át kell mennem a vasúti sorompón... kitisztultam... <br>Voltak ott felnőttek több mint tízen, de mindenki megállt, mert Gyál felől <br>Tankok jöttek és mentek a négyes út és Pest felé... zászlós ment elől... <br> <br>Százötvenhárom tank ment el előttünk és kiásták a lánctalpnyomot. <br>Én aztán belementem, majdnem derékig ért.… Akkor kaptunk zsarnokot. <br>Több felnőtt is számolta hangosan <br>De, már én is tudtam, nem pajkosan... <br> <br>Nyolc éves voltam, kitűnő tanuló és eszes gyerek, <br>Honnan tudhattam volna, hogy mit hoznak az évtizedek? <br> <br>Vecsés, 2017. február 14. – Kustra Ferenc József <br>

Én szeretem a hazámat… <br> <br>Ott fogok végig élni, ahol nekem tenni kell, <br>Vegye mindenki tudomásra, én nem megyek el! <br>Messzi földekről is a régi időkben, ős őseim korában, <br>Egyszerűbb volt az, az élet, de segített az emberek sorsában… <br>* <br>(Septolet duó) <br>Beszélek magyarul, <br>Élek magyarul, <br>Halálom majd magyarul! <br> <br>Hazugok, <br>Árulók… <br>Megbüntet majd magyarok Istene, <br>Mindene! <br>* <br>Magyar vagyok, szeretem… <br>Hazát is szeretem… <br>Itt lélegzem! <br> <br>Csak létezzem, <br>élvezzem. <br>Nem vétek, <br>Tévedek? <br>* <br>(Senrjon duó) <br>Bántanak itt ezerek, <br>Dőlhetnek bár, magas hegyek rám… <br>Én itthon vagyok! <br> <br>Nem népmese… maradok, <br>Én is egy vagyok magyarok közt! <br>Én magyar vagyok! <br>* <br>(15 szavas-6 sorban) <br>Föld anyám! <br>Úgy <br>Szeretlek Hazám! <br>Magyarok közt idegenek <br>Itthon le pökhetnek, <br>Szállnak belőlem hazafias énekek… <br>* <br>(Anaforás senrjú) <br>Hazám el ne vessz! <br>Hazám itt vagyok veled! <br>Hazám: egy vagyunk… <br> <br>Vecsés, 2019. október 23. – íródott: 1956 történelmi emlékére… [Én átéltem… Apám disszidálni akart, de addig zokogtam, amig maradt!] Alloiostrofikus versformában. <br>

Aznap reggel mi magyarok nagy napra ébredtünk, <br>De még senki nem tudta, hogy ez lesz az ünnepünk. <br>Szívünkben az október huszonharmadika <br>Nagy nap volt és marad is, mint jelkép; rabiga. <br> <br>Uram! Add, hogy konzervatívok maradjunk, <br>Liberalizmus elkerülje udvarunk. <br>Uram! Add, hogy keresztény szellem maradjon, <br>Ezer éves államunk, állam maradjon. <br> <br>Ó Uram! Fényes tekinteted, vesd le ránk, <br>Bízunk, hogy akkor sikeres jövő vár ránk. <br>Ó Uram! Világítsd meg a gondolatunk, <br>Tudjuk meg azt, hogy mi jó és mit akarunk. <br> <br>Én Uram! Adj valami jelet, hogy tudjuk, <br>Most melyik irányba folytatódhat harcunk. <br>Én Uram! Kérlek, támogasd a harcunkat, <br>Hogy később ne kelljen takarni arcunkat. <br> <br>Vecsés, 2009. október 12. – Kustra Ferenc József – íródott; 1956 emlékére. <br>

A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború… <br> <br>Én már mondtam ezt, amikor a ’mienk’ kezdődött! Az a létünkbe belelökődött… <br>De ahogy ez most hat napja létünkbe lökődött… a józan ész úgy félre lökődött… <br>Köztük a videókat a híradókban, Fekete kosok, csendeskednek akolban. <br>Már első hajnalban ezrek meg ezrek haltak meg, kik ennek végét már nem élik meg. <br> <br>Az ellencsapásról közben kiderült, még meg sem kezdődött, de megfog, mint kiderült! <br>A kosok meg osztanak és szoroznak, fenik a nyelvüket, hogy gazdagodhassanak. <br>Tengeren már meg jelent egy repülőgép hordozó, fölvonult, naná... így alakult. <br>A másik úton van, kilencven vadászgéppel, ellenzők szava föl ér semmiséggel… <br> <br>A kettes borzalmat senki nem sejtette, tervezőknek bizony volt lélekjelenléte. <br>Vasárnap hajnalban isten csapása... már rögtön ezrek vonultak át a túlvilágra. <br>Végül is világot ugyan az, az kos-kör irányítja, ők küldik népeket halálba. <br>Végül is a fekete kosok köre gazdagszik, így nem lehet csoda, hogy harcoskodik. <br> <br>Mi a köznép éreztük, hogy ez lesz és a második már messze nem kontármunka lesz. <br>Amit tudunk hat nap alatt, nem is sok, de ha ez is kitejed, akkor az lesz a sokk. <br>Az államok mentik az ott élő, dolgozó honfiakat... döntenek rekordokat… <br>Még bemutatom, hogy milyen lesz az ősz… de ezereknek már élete sincs, nem lesz ősz... <br> <br>* <br>(Senrjú) <br>Mi kirándulunk, <br>Ősz zizzen talpunk alatt. <br>Közben színes csend… <br>* <br> <br>(senrjon) <br>Még sejlik őszi nyárvég, <br>Színes ruhát vett föl az erdő… <br>Közben színes csend… <br>* <br> <br>(septolet) <br>Természetben béke honol, <br>Háborút nem kohol. <br> <br>Néha van vihar <br>Mi múlik hamar. <br>Álomvalóság, <br>Rakoncátlanság… <br> <br>A földön negyvenöt' óta nem volt világégés, ennek nyolcban éve… pótolják késés? <br>Megölnek kisbabákat, felnőtteket, mindennemű embereket… már most! Öregeket... <br>Hat napja mutatják a TV adók a videókat! De, nem mutatnak békefaragókat… <br>Sajnálatos ez, az emberiségre nézve! Kit érdekel a világsors, jobb', ha nézve… <br>A két háború borzalom! De néznünk kell, mert legyen tájékozott minden sokadalom! <br> <br>Vecsés, 2023. október 13. – Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban folyvást mutatják a valóságot… <br>