Phöpö, fufú, sihuhu<br>Mit látott egy kis uhu?<br>Ásított az alagút,<br>S az orrából füstöt fújt.<br><br>Ahogy felszállott a felhő<br>Egy gőzmozdony bújt elő.<br>Hosszú füttyel köszönt egyet,<br>Hogy megremegtek a zöld hegyek.<br><br>Fújtatva jött dübörgéssel<br>Kattogtak a kerekek,<br>S a vagonban nevetgélve<br>Ugráltak a gyerekek.<br><br>Acél sínek párosával<br>Kanyarogtak előtte<br>Mindenféle sok rakomány <br>Hosszan elnyúlt mögötte.<br><br>Pöfékelt és szuszogott<br>Ebben a nagy iramban,<br>Csak tüzelője legyen elég<br>A mindig éhes kazánban.<br><br>Erős ez a derék mozdony<br>Nem fárad el sohasem,<br>Ha beér egy állomásra<br>Egy kicsit csak ott pihen.<br><br>Gyorsan szaladt a völgy alján<br>Vajon miért siet ennyire?<br>Gondolkodik nagy szemekkel<br>A kis bagoly csemete.<br><br>Időben kell megérkezni<br>A vasút állomásra<br>Mert ,ha késik elterelik<br>Egy mellék vágányra.

Hideg a tél süvít a szél<br>Reszketnek a verebek<br>Kék ujjakkal lyukat ásnak<br>A didergő egerek<br><br>Mezei nyúl jól meglapul<br>Szalma közé ha lehet<br>Így könnyebben átvészeli<br>A vicsorgó zord telet<br><br>A csiga is házába bújt<br>Alszik mint a medve<br>Süni koma a tüskéin<br>Álmod hanyatt fekve<br><br>Egy szikla üreg legmélyén<br>A mormota is horkol<br>Tó vizében jéggé dermedt<br>Zöld béka kuruttyol<br><br>A vakond is csak lustálkodik<br>Nem túrja a földet<br>Füles bagoly az odvából<br>Ki-ki könyökölget<br><br>Csak a varjú kárörvendez<br>Puhány ez a banda<br>Fittyet hány a zord időre<br>Táncot jár a lába

Pengés a drót tekeredik<br>Olyan mintha élne<br>Felkúszik a kifeszített<br>Acél kerítésre<br><br>Kirekesztve ki van éppen<br>Attól függ <br>Hogy honnan nézem<br> A túloldalon<br>Mindig más <br> A lét-érzés<br>És mint szög a zsákból<br> Kibújik<br>Ezernyi kardos kérdés <br> Döfésre kész<br> Határtalanul<br><br>Pengés a drót tekeredik<br>Olyan mintha élne<br>Felkúszik a kifeszített<br>Acél kerítésre

Fúj a szél, lobogva csattog a zászló, <br>Tartja magát a rúdon, belevaló. <br>A szép színek ráncosan keverednek, <br>A fuvallatok meg... csak jönnek, mennek… <br> <br>Vecsés, 1999. október 31. - Kustra Ferenc József <br>

Hazánkat eső veri, vihar dúlja. <br>Hazafi arcunkat a könny áztatja… <br>Magyar! Harcolj a szép kis hazánkért, <br>Istenért, hazáért, a családért! <br> <br>Óh, hazám, köszönöm, hogy szerethetlek, <br>Ez tán’ elűzi sötét fellegeket… <br>Köszönöm, hogy a fiad lehetek, <br>Jó gyermekedként, mindent megteszek… <br> <br>Magyar vagyok én ide születtem, <br>Magyar vagyok, ide köt életem, <br>Magyar vagyok itt élek, itt lakok, <br>Magyar vagyok és az is maradok! <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 17. - Kustra Ferenc József <br>