Iramfutó bárányfelhők alatt <br>Az erdőben oly' sok ág lehasadt. <br>Az országúton egy kocsi fölborult, <br>De jaj! A sofőr feje jól lekonyult. <br> <br>A szél nemcsak égi báránykákat űzi, <br>De a békés háztetőket is üldözi. <br>Tónak a partján szokatlanul nagyok... tavi hullámok <br>És vannak halak, amik íramfutó márna-családok! <br> <br>Erdei ősvényen a sok-sok letört gally, már több rőtvadat leütött, <br>Borús hallani a sírásukat, de az is biztos, hogy e szél lökött. <br> <br>Vecsés, 2023. november 3. –Kustra Ferenc József- íródott: az őszi viharos szélről… <br>

Szolid napsütés. <br>Ágak között sugara. <br>Szökkenő fények. <br>Este terül a tájra. <br>De szűnik hajnaltájra. <br> <br>* <br> <br>Avar borítja, <br>az ütött-kopott földet. <br>Roppanó szőnyeg. <br>Élet nagy szőnyegébe <br>Süllyed láb… puhán lépve. <br> <br>* <br> <br>Élelmes állat, <br>gyűjti az ennivalót. <br>Gyors készülődés. <br>Van pofazacskó raktár, <br>Van, mi télre ásott már! <br> <br>* <br> <br>Sok eső esik, <br>Megpuhítja a földet. <br>Pocsolya tenger. <br>Sár gátolja haladást, <br>Okoz, bíz’ fennakadást. <br> <br>* <br> <br>Szép naplemente, <br>hamarabb sötétedik. <br>Időváltozás. <br>Bíborvörös ég alja, <br>Fény, az eget uralja. <br> <br>* <br> <br>Kopasz fák csúcsa, <br>madarak ülnek rajta. <br>Elmúlás jelző! <br>Mindennek vége egyszer! <br>Vég, oly’ mint gonosz vegyszer… <br> <br>* <br> <br>Elszáradt kórók. <br>Kiürült kertek s mezők. <br>Betakarítás. <br>Mezőn virágok léte, <br>Aratásig tart. Vége… <br> <br>* <br> <br>Nagyon hideg van. <br>Lassan fagyás közeleg. <br>Növény-gyilkolás. <br>Növények fagyoskodnak… <br>Lét? Egy nyári virágnak… <br> <br>* <br> <br>Szőlő lugason, <br>Fogyóban van a gyümölcs. <br>Szüret, nincs szünet. <br>Szőlőfürt aratása, <br>Sok városinak vágya. <br> <br>* <br> <br>Reggel hűvös van, <br>Szél suhan a fák között. <br>Megfoghatatlan. <br>Reggel jó puha ágyban… <br>Benne van választásban… <br> <br>Vecsés-Beregszász. 2015. november 7. – Kustra Ferenc József - A haikukat Bihari Kitti beregszászi szerző- és poéta társam írta, alá a verset, szerzőtársként én. A tanka csokor, eredeti Baso féle stílusban készült! <br>

Feslik már a fű, <br>Lassan, teljesen száraz. <br>Fűzöld múlóban. <br>Kárpátoknak hegysége, <br>a vidékünk szépsége. <br> <br>* <br> <br>Leszánkáznak a <br>Levelek. Vastag avar. <br>Recsegő lépés… <br>Körbe vesznek nagy hegyek, <br>Dombok, rétek és terek. <br> <br>* <br> <br>Az őstermészet, <br>Hosszú szunyókába kezd. <br>Fenyő büszkén áll! <br>Kis falukban csönd honol, <br>Messze innen a pokol. <br> <br>* <br> <br>Kósza szélvihar <br>Mezőn, réten, hegyeken. <br>Száraz fűcsomók… <br>Kertben tulipán nyílik, <br>Gyönyöre messze hírlik. <br> <br>* <br> <br>Rétek ideje <br>Lassan lejár. Kopárság. <br>Elszáradt virág. <br>Finomság itt az alma, <br>Termesztők diadalma. <br> <br>* <br> <br>A melengető <br>Napsugár, erőtlen már. <br>Fonnyad, hidegül. <br>Minden gyümölcs zamatos, <br>Nem ritka a libafos. <br> <br>* <br> <br>Naplemente, már <br>Felhősen márványosos. <br>Égi akkord, nincs. <br>Csöndes folyó a Tisza, <br>De a legszebb, az biza. <br> <br>* <br> <br>Vörös és sárga <br>Szín örvénylik a földre. <br>Tompított élet. <br>Szép haza a magyarnak, <br>Innen el, nem zavarnak. <br> <br>* <br> <br>Fény, még cikázgat, <br>Bokrok között, meg fűben. <br>Avarba, nem megy! <br>A Kárpátok ölelnek, <br>Hegyek, völgyek nevelnek. <br> <br>* <br> <br>A hűvös évszak, <br>Hideg léptekkel közelg. <br>Nyirkos párát hint… <br>Csodás vidék, jutalom. <br>Természet a hatalom. <br> <br>Vecsés - Beregszász, 2015. október 22. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam: beregszászi Bihari Kitty. A tanka csokor eredeti Basho féle stílusban készült. <br>

A végzetemet sosem akartam úgy átírni,<br>Hogy végül ezen a nyirkos úton végig kelljen engem kísérni.<br>Gyakran nem tudtam megbékélni önmagammal,<br>És sokszor tele voltam sok sötét indulattal.<br><br>Kerestem én azt a megoldást, mely nem járt volna kudarccal,<br>Hol van a sok testvérem, kik egyetértettek a szavammal.<br>Nem szenvedek hiányt, hisz van elég társam bőven,<br>De tudom azt, hogy a többiek sincsenek olyan rossz bőrben.<br><br>Nem is érdekelne engemet az ő dolguk,<br>Ha nem érezném azok bánatát, akikkel az életet hajtjuk.<br>Amíg gondtalanul éltem a valós valótlanságot,<br>Elrepült felettem az idő, és felfedték előttem a boldog tudatlanságot.<br><br>Rájöttem, a vér olykor vízzé válik,<br>Nincsen másik oldal, melyből több kapu is nyílik.<br>Elhatároztam, hogy igyekszem cselekedni,<br>Becsvágyamat nem fojtom és nem fogom befejezni.<br><br>Nem félek a bajtól, mely utolér és megpróbál legyőzni,<br>Nekem szánt hazugságoknak én nem fogok úgysem bedőlni.<br>Bárki mutathassa magát álszentnek és hitványnak<br>A báránybőrbe bújt farkas akkor is poklot hoz a birkáknak.<br><br>Elkerülhetetlen volt a legsötétebb óra,<br>Annyi bűnt, amennyit elkövettem ezért, sosem lesz meggyónva.<br>Hiába, a sok elvesztegetett és csalódott ember,<br>A lehetetlent megkísérelni egy enervált toxikus rendszer.<br><br>Vannak számomra is megoldhatatlan problémák,<br>Rosszakaró ellenségeim a kultúrámat gyilkolják.<br>Nem titok az, hogy már késő cselekedni,<br>Ezt a hatalmas családi köteléket nem lehet helyrehozni.<br><br>Találkoztam egyszer szeretett nagyapámmal,<br>Szavait figyelemmel kísértem, hosszú hallgatással.<br>Egy tettre kész ember, nem mindenre tud felkészülni,<br>Majd elmondta nekem, a könnyű úton járó felek sosem fognak kibékülni.

A múló időben <br>Vigaszt is kéne nyújtani, <br>Nem csak posványban tartani. <br> <br>A múló időnek <br>Törölni kéne már rosszat, <br>Nem pedig nyújtani hosszat. <br> <br>A múló időnek <br>Gyógyírként kéne működni <br>És sikert kéne ömlengni. <br> <br>A múló idővel <br>Már meg kellene újulni, <br>A sikert előre tolni. <br> <br>Budapest, 2000. július 9. –Kustra Ferenc József– íródott: anaforásban. <br>