A végzetemet sosem akartam úgy átírni,<br>Hogy végül ezen a nyirkos úton végig kelljen engem kísérni.<br>Gyakran nem tudtam megbékélni önmagammal,<br>És sokszor tele voltam sok sötét indulattal.<br><br>Kerestem én azt a megoldást, mely nem járt volna kudarccal,<br>Hol van a sok testvérem, kik egyetértettek a szavammal.<br>Nem szenvedek hiányt, hisz van elég társam bőven,<br>De tudom azt, hogy a többiek sincsenek olyan rossz bőrben.<br><br>Nem is érdekelne engemet az ő dolguk,<br>Ha nem érezném azok bánatát, akikkel az életet hajtjuk.<br>Amíg gondtalanul éltem a valós valótlanságot,<br>Elrepült felettem az idő, és felfedték előttem a boldog tudatlanságot.<br><br>Rájöttem, a vér olykor vízzé válik,<br>Nincsen másik oldal, melyből több kapu is nyílik.<br>Elhatároztam, hogy igyekszem cselekedni,<br>Becsvágyamat nem fojtom és nem fogom befejezni.<br><br>Nem félek a bajtól, mely utolér és megpróbál legyőzni,<br>Nekem szánt hazugságoknak én nem fogok úgysem bedőlni.<br>Bárki mutathassa magát álszentnek és hitványnak<br>A báránybőrbe bújt farkas akkor is poklot hoz a birkáknak.<br><br>Elkerülhetetlen volt a legsötétebb óra,<br>Annyi bűnt, amennyit elkövettem ezért, sosem lesz meggyónva.<br>Hiába, a sok elvesztegetett és csalódott ember,<br>A lehetetlent megkísérelni egy enervált toxikus rendszer.<br><br>Vannak számomra is megoldhatatlan problémák,<br>Rosszakaró ellenségeim a kultúrámat gyilkolják.<br>Nem titok az, hogy már késő cselekedni,<br>Ezt a hatalmas családi köteléket nem lehet helyrehozni.<br><br>Találkoztam egyszer szeretett nagyapámmal,<br>Szavait figyelemmel kísértem, hosszú hallgatással.<br>Egy tettre kész ember, nem mindenre tud felkészülni,<br>Majd elmondta nekem, a könnyű úton járó felek sosem fognak kibékülni.

A múló időben <br>Vigaszt is kéne nyújtani, <br>Nem csak posványban tartani. <br> <br>A múló időnek <br>Törölni kéne már rosszat, <br>Nem pedig nyújtani hosszat. <br> <br>A múló időnek <br>Gyógyírként kéne működni <br>És sikert kéne ömlengni. <br> <br>A múló idővel <br>Már meg kellene újulni, <br>A sikert előre tolni. <br> <br>Budapest, 2000. július 9. –Kustra Ferenc József– íródott: anaforásban. <br>

Születéskor az ember ajándékot kap, <br>Az élet és a halál közé ráadást, <br>Senyvedős, rövid-hosszú életet, mire pap <br>Azt mondja, ez nem az igazi, éld oldalvást. <br> <br>Ebből az egészből, csak egyetlen igaz; <br>Vissza kell adni, ha eljött már az idő, <br>És kinek rövid lett, annak az, nem vigasz, <br>Hogy mit letöltött, az nem elvetélt idő. <br> <br>Az enyém elvetélt, nem is kértem volna, <br>Apám, anyám azonban meg nem kérdezett. <br>Enyém; meglett ember rezignált mosolya, <br>Hogy apám, anyám fölöslegesnek nemzett. <br> <br>Budapest, 2000. augusztus 8. – Kustra Ferenc József <br>

A szerelemről… <br> <br>Édeském már régen megbeszéltük, <br>Hogy szeretjük egymást, eggyé leszünk... <br>Édeském már régen megbeszéltük. <br>* <br>Én főként vágyok birtoklásodra, <br>De, nem, mint gyermek homokozóra… <br>Én főként vágyok birtoklásodra. <br>* <br>Ó, ha mindig simogathatnálak, <br>Melléd lépnék és puszilgatnálak… <br>Ó, ha mindig simogathatnálak. <br>* <br>Úriember többet nem részletez, <br>De e helyzetben… nem-igen fékez… <br>Úriember többet nem részletez. <br>* <br>Gyere drágám már csókolnám kezed, <br>Titokban folyton lesném a kebled… <br>Gyere drágám már csókolnám kezed. <br>* <br>Ha kéznél lennél, elvenném szádat, <br>Mindennap boldoggá tenném… mádat... <br>Ha kéznél lennél, elvenném szádat. <br> <br>Édes, szerelemtől ne fossz minket, <br>Remélem, nem úgy ismersz, mint linket... <br>Édes, szerelemtől ne fossz minket. <br> <br>Budapest, 2020. augusztus 9. – Kustra Ferenc József – Íródott 3 soros-zárttükrös -ben és eme versformát én öntöttem szabályos versformába. Úgy kell olvasni, hogy az első 2 sort egyben, majd a 2. és 3. sort is egyben. Aztán értékelni a kétféle mondanivalót… <br>

Boldog homokszemcse oly' gyorsan görög a játszótéren, <br>Felismerte, már fújta erre a szél, nem olyan régen. <br>Fújta őt mindenfele, nem akad fel ily' semmiségen. <br> <br>Aztán csak jön egy nagy gép... összeszedi társaival, <br>Elviszik és felhasználják egy háznál, vályogfallal, <br>Hogy embereket melegítsen agyag-sár alappal. <br> <br>20 év múlva… <br>*** <br> <br>Lakónegyed épül, betonból. Buldózer jön, <br>Lebontja a homokszemcse otthonát, rögtön, <br>Majd, új élet perspektívát kap… felemelőn? <br> <br>Felajánlják neki új életet és kimossák az agyagot, <br>Viszik, társaival jól megtöltik a nagy szállító-szalagot, <br>Aztán meg sem állnak, ővelük töltik homokóra számlapot. <br> <br>Mily’ boldog, hogy megint az embert szolgálja, <br>De most egy kisgyerek lesz a kisgazdája, <br>Kinek még mit sem mond, az óra számlapja. <br> <br>Kisgyerek első nap már leverte a homokórát, <br>És társaival együtt, söpörték az óra morzsát. <br>De homokszem boldog, visszakapta mozgás-világát. <br> <br>Vecsés, 2015. július 6. - Kustra Ferenc József <br>