(leoninus) <br>Ha mikor remeg a föld és reszket a levegő… hej bizony, szikrafény is esendő… <br>Ha már gondolat is fáj, tán’ elfeledett szóra… miért hallgatnál súlytalan jóra? <br>* <br>(tíz szavas) <br>Föld remeg, reszket a szó, <br>Szikrák között hallgat a jó. <br> <br>(senrjú) <br>Fáj a gondolat <br>némán, súlytalan a jó. <br>Szikra elrebben. <br>** <br> <br>(leoninus) <br>Ha már elmúlt a vágy és már semmi a remény… ordító a fájdalom, ami kemény… <br>Ha majd elcsituló, béna némaságban nekem visszhangzik csend… múlt, újra sorend. <br>* <br>(tíz szavas) <br>Elmúlt a vágy, kemény a fájdalom, <br>Némaságban visszhang a sorsom. <br> <br>(senrjú) <br>Remény már semmi... <br>ordít bennem a csend is. <br>Múlt újra rám lép. <br>** <br> <br>(leoninus) <br>Ha könnytelen szembe, port hint a szél… végtelenbe veszve, hull összes levél. <br>Ha szív mán magányos és várja halált… lemerült test biz’, nem leli többé hazát. <br>* <br>(tízszavas) <br>Szél port hint a szemre, <br>Levél hull, szív várja csendbe. <br> <br>(senrjú) <br>Könnytelen szem áll, <br>szél viszi, mi még maradt. <br>Szív, hazát se lel. <br>** <br> <br>(leoninus) <br>Ha rendetlenséget ember rendezni képtelen… elintézi… lesz a Föld néptelen. <br>* <br>(tízszavas) <br>Rendet sehol nem lelünk, <br>Föld elnémul, az ember volt velünk. <br> <br>(senrjú) <br>Képtelen a rend, <br>Rendetlenség nő... rend kell! <br>Csend lesz örök úr. <br> <br>Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. május 29. -Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzősként. Én anaforás leoninusban, Darók Eszter: „Ha” c., mint ötletadó verse alapján. A tízszavasokat és a senrjúkat szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta. <br>

Magácska árnyékom… ó, Jolán! <br>Megyek, magácska követ, flegmán. <br>Sohse jön közelebb, <br>Sohse megy el messzebb. <br>Igy mindig emlékeztet, Jolán. <br> <br>Hát jövök, mert unatkoztam épp, <br>De én nem leszek árny, se bús kép. <br>Nem követlek flegmán, <br>Csak nézlek, hogy lám – lám... <br>Ez lenne a férfi? Hát, hogy... épp! <br> <br>De én nem tudom Önt feledni, <br>Viszont, nagyon tudnám szeretni… <br>Testi valójában, <br>Lelki magasságban! <br>Ha tudhatnám… ismét ölelni! <br> <br>Testestől, lelkestől szeretne? <br>Tudja, ki ilyet mond, elcseszte. <br>A lelki magasban? <br>Ne röhögtessen, van <br>Már tíz nője – s mára keresne! <br> <br>Árnyéka, tartja a vágyamat, <br>Megmutatnám Önnek… házamat. <br>Kettőnknek szerelem <br>Fészkeként kedvelem. <br>Váljon már el, bírja házamat! <br> <br>A házát? Hát mutassa bátran! <br>Ne számítson nőre hálátlan! <br>Fészek? Talán kalitka! <br>Szállok, mint pacsirta! <br>Nem bújok az ágyába, sálban...! <br> <br>Vecsés, 2023. július 15. – Siófok, 2025. április 11. Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat romantikus LIMERIK -ben. A párosok: poéta-, és szerzőtársam, Gránicz Éva munkája. Az <br>„Árnyékhatás magácska kedves Jolán… 1.-3.” c. közösünk, közös átirata. <br>

Magácska árnyékom… ó, Jolán! <br>Megyek, magácska követ, flegmán. <br>Sohse jön közelebb, <br>Sohse megy el messzebb. <br>Igy mindig emlékeztet, Jolán. <br>* <br>Kedves uram! Követem önt tán? <br>Árnyéka vagyok? Ez nem szép, tán? <br>De ha jönne közel, <br>Nem mennék, higgye el! <br>Ez csak játék, némi árny-jogán. <br>* <br>De én nem tudom Önt feledni, <br>Viszont, nagyon tudnám szeretni… <br>Testi valójában, <br>Lelki magasságban! <br>Ha tudhatnám… ismét ölelni! <br>* <br>Szeretne? Ó, ez micsoda szó! <br>De hol volt e vágy, míg ment… hajó? <br>Lelki magasság hah, <br>Tudom én mit szeret… hah: <br>Testi csodát s egy csipet pornó! <br>* <br>Árnyéka, tartja a vágyamat, <br>Megmutatnám Önnek… házamat. <br>Kettőnknek szerelem, <br>Fészkeként kedvelem. <br>Váljon már el, bírja házamat! <br>* <br>De ha ma este, csak úgy lazán, <br>Táncol velem s nem bámul bután, <br>Meglehet, megdobban, <br>A szívem egy dobban. <br>Aztán... majd alszom egyet, talán. <br> <br>Vecsés, 2023. július 15. – Siófok, 2025. április 11. Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat romantikus LIMERIK -ben. A párosok: poéta-, és szerzőtársam Gránicz Éva munkája. Az „Árnyékhatás magácska kedves Jolán… 1.-3.” c. versünk: közös átirata. <br>

Magácska árnyékom… ó, Jolán…! <br>Megyek, magácska követ, flegmán. <br>Sohse jön közelebb, <br>Sohse megy el messzebb. <br>Igy mindig emlékeztet, Jolán. <br>* <br>Tegnap is nézett a sarkon át, <br>Mintha kereste volna magát. <br>Álltam mögötte én, <br>Árnyékként, csöndben én. <br>És nem vett észre! Lásson csodát! <br>* <br>De én nem tudom Önt feledni, <br>Viszont, nagyon tudnám szeretni… <br>Testi valójában, <br>Lelki magasságban! <br>Ha tudhatnám… ismét ölelni! <br>* <br>Mondja csak, az úr mit is akar? <br>Szívecském kulcsát? Azt nem hamar! <br>Nem nyílik csak úgy ám, <br>Kell hozzá tánc, azám! <br>Meg bók… pezsgő is mi megzavar! <br>* <br>Árnyéka, tartja a vágyamat, <br>Megmutatnám Önnek… házamat. <br>Kettőnknek szerelem, <br>Fészkeként kedvelem. <br>Váljon már el, bírja házamat! <br>* <br>Házába? Hát... mit főz vacsorán? <br>Azt' be nem lépek csak úgy, okán! <br>Legyen bor, sütemény, <br>Férfi – nem pite lény! <br>Aztán meglátjuk, mi lesz, talán... <br> <br>Vecsés, 2023. július 15. – Siófok, 2025. április 11.-Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat romantikus KIMERIK -ben. A párosok: poéta-, és szerzőtársam társam Gránicz Éva munkája. <br>

Az életről filozofálva… mert az sorsszerű! <br> <br>(Bokorrímes csokor) <br>Emlékeimben ott van minden, kicsit megélt álmom, <br>Szép gondolataimban kiütközik a fájdalom, <br>Mindig is úgy volt, hogy kemények a sötétes éjek, <br>Az álmok meg harsogóan csendesek, mozgók, mélyek. <br> <br>Amikor a harcok dúlnak, <br>Ott a könnyek igen hullnak, <br>Az ész erők lekonyulnak! <br> <br>Már jól berozsdásodott: nyikorgó a kis kapu, nem nyílik némán, <br>Lehetőség adott, de erővel kell betörni a lét ajtaján <br>És lehet, hogy odabent: csak sok kiszáradt, szálkás parketta vár mán. <br> <br>Azt mondják, hogy ne sirassam a tavaszt, <br>Meg, hogy ne sirassam a meleg nyarat? <br>Hát, hogyne mikor ez mind életfalat! <br> <br>Én, egy szobában élek, de összezsúfolódva a sűrű magánnyal, <br>Sorsom, erre a címre jelentett be, együtt, az egykori vagánnyal! <br>Lelépni nem lehet, bár mozdony van, nem rendelkezünk képes' vágánnyal… <br> <br>Megéltem én, korok jöttek, eszmék elmennek, <br>Becsületért mindig, mindenhol arcul köpnek. <br>Ember fejlesztette ők megvetendő szörnyek. <br> <br>Nekem néha sem fájt… sosem simogatott élvezettel élet, <br>Sok álmom volt, mind-mind kudarcba fulladt és mind-mind semmisé lett. <br>Nemcsak a gondolatom, az életem is a vak végzeté lett… <br> <br>Egyedül lakok a sors 'Péntek nélküli' apró szigetén, <br>Nem is ismerem ki magam, a lélekfájdalom tengerén, <br>Sivár ez a hely, az én belső gyarmatbirodalmam, <br>Még itt vagyok, így a kiutat biztos nem találtam… <br> <br>Keresem vadul a magányom ördögi ügyintézőjét, <br>Közben nem keresem-találom, boldogság ügyintézőjét… <br> <br>(3 soros-zárttükrös trió) <br>Szoktam néha a dzsungelben ücsörögni, nem padon, de csak kidőlt fán, <br>Nem bántanak, de itt van velem egy óriási birtokos, 'hangya' klán... <br>Szoktam néha a dzsungelben ücsörögni, nem padon, de csak kidőlt fán. <br> <br>Ez az én padom, lelkem erőtlen... ezt bizony senki dönti ki. <br>A hangyák nem rám másznak, nincs bennünk harag, így veszélyem csöppnyi... <br>Ez az én padom, lelkem erőtlen... ezt bizony senki dönti ki. <br> <br>Jobb híján keresem én a beste magányt, <br>Meg, ha van a boldogság védelmi kardját... <br>Jobb híján keresem én a beste magányt. <br> <br>Vecsés, 2016. május 1. - Kustra Ferenc József- írtam: alloiostrofikus versformában. <br>