Reszketve dobog szív, Jolanda. <br>Reszket, dobban, látlak még cica? <br>Enyém voltál, léptél, <br>Mégis, csak elmentél… <br>Reszketek érted, gyere vissza! <br> <br>Reszket a szíved? Ó, mily csoda! <br>Nem leszel az én bajom soha. <br>Csókoltál, s én hittem, <br>Aztán csak eltűntem. <br>Most nyávogsz, mint egy éhes macska. <br>* <br>Ah, ha még a szívem rád talál… <br>Lélek nyugvásom, csak Te volnál... <br>Enyém voltál, mentél, <br>Mégis, csak elmentél! <br>Ugyan, ha megjönnél, Te volnál? <br> <br>Léleknyugvás? Talán, de kinek? <br>Múltból él... álmot nem kergetnek. <br>Szíveddel hadakozz, <br>Másnál most udvarolsz. <br>Én meg más valakit keresek. <br>* <br>Minden ízemben csak reszketek, <br>Ízeimmel, csak rád figyelek! <br>Enyém voltál, mentél, <br>Mégis, csak megjönnél? <br>Kitudja mi lesz… én figyelek! <br> <br>Ízeid? Tán’ másnak elhiszem, <br>Neked már nem kell semmi ízem. <br>Hiányzott, hogy féljél, <br>Most meg csak reméljél. <br>Figyelj, de már nincs mit viselnem. <br> <br>Vecsés, 2023. május 1. – Siófok, 2025. június 24. Kustra Ferenc József – írtuk: 2 szerzős rom. LIMERIKBEN, a páratlanokat én írtam. A párosok: szerző-, és poétatársam Gránicz Éva műve. <br>

Hétköznapi pszichológiai eszmefuttatás, mert írni jó… meg kell! <br> <br>(leoninus duó) <br>Írunk igen könnyű műveket, vagy oly' jó vágyteli szerelmeseket, <br>Ha sokat írunk, ekkor eleget, ha nem sokat, akkor nem eleget! <br>Tudom, írás nélkül is értetted, hogy én megértsem a Te tettedet… <br>Ha szétszakadt a lelkem, fátyla tovább leng, az eszem meg még, csak eseng. <br> <br>Ha nem írok, akkor nekem ez világvége, az írás meg mindensége... <br>Ha nem írok, idő úgy is gyógyítja lelkemet, de meghagyja hegemet… <br> <br>(tíz szavas duó) <br>Vers a mindenem, dallam és szó, <br>Tömör igazság, lélekből folyó. <br> <br>Írás a hazám úgy érzem, <br>Otthonra talál benne a lelkem. <br>Vecsés, 2025. január 3. – Siófok, 2025. július 2. -Kustra Ferenc József -írtuk: 2 szerzősnek. Én írtam a leoninust, a tíz szavasokat Gránicz Éva írta, Ifj. Fehér Péter „Írjatok” c. ötletverse felhasználásával. <br>

Csókollak ölelve, ölellek csókolva<br><br>Hangod zenéje kísért minden álomba’,<br>Suttogó szavaid bársonyát kutatva.<br>Csókollak ölelve, ölellek csókolva.<br><br>Pillantásod fénye bennem lobog,<br>Mint csillag, mely csak nekem ragyog.<br>Csókollak ölelve, ölellek csókolva. <br><br>Illatod elringat, bódít, felemel,<br>Veled lélegeznék minden éjjel.<br>Csókollak ölelve, ölellek csókolva.<br><br>Érintésed ösvényét követném,<br>Bőröd melegében otthonom lelném.<br>Csókollak ölelve, ölellek csókolva. <br><br>Szívdobbanásod lüktet bennem,<br>Te vagy a végzetem, menedékem...<br>Csókollak ölelve, ölellek csókolva.<br><br>Siófok, 2025. április 26.

Magányom csak gyürködik, Nusok... <br>Lelkem hideg, mint hókupacok. <br>Pedig voltál csókban, <br>Meg még hasonlókban! <br>Misztikus a létem… csak vagyok! <br> <br>Hogy mindig csak várok, meguntam, <br>Szavaidból kifogyott a dallam. <br>Nem voltál már párom, <br>Csak egy régi árnyom. <br>Újra szabad lenni, ezt vágytam. <br>* <br>Vajh’ mért nem szerettél Nusika? <br>Nem a harc volt békénk záloga… <br>Szeretetlenül… el, <br>De miért mentél el? <br>Ha tudnám hol vagy, vágy nem mála… <br> <br>Szerettelek, hidd el, de félve, <br>Túl sok volt a könnyem estére. <br>Nem volt már ölelés, <br>Csak a vád és kevés <br>Remény, hogy még hiszünk a fénybe. <br>* <br>Mentél Te, de vajon jó úton? <br>Én innen, kapaszkodó… padon. <br>Ma még jöjjél vissza, <br>Holnap, nem… ez fura <br>Hideg szél átfúj lépcsőházon… <br> <br>Te maradtál, de fájt, én mentem, <br>A csönd nagy vihart keltett bennem. <br>Ha most visszahívnál, <br>S nem csak úgy rám írnál. <br>Lehet, hogy lenne új esélyem. <br> <br>Vecsés, 2025. május 28. – Siófok, 2025. május 30. -Kustra Ferenc József- írtuk: két szerzősként a szakításról. A páratlanokat én írtam LIMERIK- ben. A páros versszakok, szerző-, és poétatársam Gránicz Éva munkája! <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Halmazrímes) <br>Ebből csak egy és egyfajta van… mi maga a remény, <br>A baj, hogy a sorsa is egy… az embernek, mi kemény. <br>Még jó, hogy néha a meggyötört… már fáradó testem az enyém, <br>De jó lelkem lapáttal hányja ki… rímek sokaságát, mi biz’ enyém. <br>Fontos leszögezni, rímeim működnek… a lelkem és az esze együtt működnek. <br>Reményem nem elveszett, bennem van, segítve előre lökdös… mily’ helyesek. <br>* <br>Ne hidd, hogy csak múltad van… a jelened is tiéd, <br>S bár vihar marcangolt, még áll a hű remény, mi véd. <br>Lásd, minden ránc egy történet… nem a vég, csak jel, <br>Hogy éltél, küzdöttél, s a szíved még mindig figyel. <br>* <br>Remény nem kiált, de ott él egy mosolyban... versbe rejtőzik, s csendesen megcsillan. <br>** <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, duó) <br>Tény, hogy már elmúltam én hetvenhét… aszta reménységét. <br>Tény, hogy még írom szép rímek egységét… meg mennyiségét… <br>Tény, hogy már elmúltam én hetvenhét… aszta reménységét! <br> <br>Lágy, langymeleg szél, <br>Finomas nyárról mesél… <br>Lágy, langymeleg szél. <br>* <br>Tény, hogy a kor csak szám… de a lélek örök vándor, <br>S míg verset írsz, a szív még dalol, nem csupán páncél és por. <br>Tény, hogy rímek közt jársz… s még mindig tudsz vetni... lám! <br>Szavakat, melyek szirmot bontanak, nem is akárhogy, bíz’ ám! <br>* <br>Bölcs derű éltet, léted a fénybe hajlik, rím, ha zenél a remény sose múlik. <br>** <br> <br>(Bokorrímes trió) <br>Bennem én meg helyes… bennem rögzíti, <br>Érzem egy kicsit olyan… mint jövő életúti. <br>Nyárelőben a szelecske… csak lágyan, szeretettel simogat, <br>Nyáreleji ez a szelecske… arcom, nyakam, körbe simítgat. <br> <br>Olcsón és gyorsan robog velem az életvonat, <br>Érzem mindent megtesz, hogy nője haragomat. <br>Mintha fej felőli jégpáncél alatt lennék, <br>Egy kis szabadságért bármi megtennék. <br> <br>Még igazán boldog sem voltam, nem adta sors, <br>Még igazán boldog sem voltam, nem adta sors… <br>* <br>Simogat a szél, mint emlék, mit jó szívvel idézel, <br>Az út néha nehéz, benned a dallam még énekel. <br>Nem volt mindig könnyű, de lehet más, tudod már, <br>Tűz benned is él, nem csak kívül a napsugár. <br>* <br>Hív a derűs láng, széllel ébred az álmod, benne a holnap tiéd, s vezet a vágyad. <br>** <br> <br>(HIQ közös duó pár) <br>Én remény <br>Velem együtt él. <br>Bízzak… kér! <br>* <br>A remény, <br>Veled együtt él! <br>Mindig bízz! <br>** <br> <br>Vecsés, 2025. május 25. – Siófok, 2025. június 5. -Kustra Ferenc József- írtuk két szerzősnek alloiostrofikus versformában, Gránicz Éva poéta-, és szerzőtársammal. <br>