Növényzet kikel, <br>Ez természet csodája. <br>Vad illatmámor. <br>* <br>Pattannak rügyek, <br>Szép szirmuk már bomlik. <br>Ez a kikelet. <br>* <br>Már zöld a bokor… <br>Lassan, kizöldül a fa. <br>Kikelet zöldes. <br>* <br>Az árokparton <br>Nő család, terjeszkedik. <br>Vándor tapossa. <br>* <br>Élet hírnöke, <br>Régen várt virágeső. <br>Illat fergeteg. <br>* <br>Még alszik a fa, <br>Hold vigyázza az álmát. <br>Idő melegszik. <br>* <br>Hóvirággal jő… <br>Már várva-várt új élet. <br>Szél már langyosas. <br>* <br>Fagyok már múlnak, <br>Didergés lassan szűnik. <br>Rügyek pattannak… <br>* <br>Friss szellő suttog, <br>Kelni kell, új élet van. <br>Lélek is vidul. <br>* <br>Langyos szellő jő, <br>Virágillattal tele. <br>Allergiások. <br>* <br>Sziromeső van… <br>Mindenhol a fák alatt. <br>Virágzás árad… <br>* <br>Rügy bontattatik, <br>Elhatalmasodik, lét. <br>Nem satnya termés. <br>* <br>Nyíló falevél <br>Élet új üzenete. <br>Kikelet közelg. <br>* <br>Kertben fűszőnyeg, <br>Közte, kutyatejfüvek. <br>Sziklakert éled! <br>* <br>Kövek között nő <br>Piciny virág. Bokor lesz. <br>Kezdődő élet. <br>* <br>Fűszőnyeg zöldül. <br>Sziklakertben kaktuszok. <br>Szellő víg tánca. <br>* <br>Ajtó csikordult, <br>Bejött langymeleg eső. <br>Öntözött bimbók. <br>* <br>Huncut napsugár, <br>Ficánkolgat rét felett. <br>Zöld fű sarjadás. <br>* <br>Tobzódik öröm… <br>Ki él, mozog, élvezi. <br>Újuló lélek. <br>* <br>Hiába felhő, <br>Meleg idő közelít. <br>Csörgő kis patak. <br>* <br>Ébredező táj… <br>Már minden életre kel. <br>Lehet napozni. <br>* <br>Madárnótázás… <br>Cicák is hemperegnek. <br>Nap, már nevető. <br>* <br>Már jó egynéhány <br>Névtelen napsugár fut. <br>Verseny a réten. <br>* <br>Cseresznyevirág <br>A csend harmóniája… <br>Szamuráj lélek. <br> <br>Vecsés, 2015. április 23. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Basho féle stílusban… <br>5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!

A saját kék madaraim az én saját lelkemben laknak, <br>De ha a sors úgy hozza, kell-muszáj, akkor megmutatkoznak… <br>A saját kék madaraim az én saját lelkemben laknak. <br> <br>Ahogy fogynak a napjaim, eltűnnek a vágyak, <br>És úgy látom, hogy felettem csak nőnek az árnyak… <br>Ahogy fogynak a napjaim, eltűnnek a vágyak, <br> <br>Minden más fogyóban, <br>Halál dagadóban… <br>Minden más fogyóban. <br> <br>Érdekes, kiket szeretnem lehetne, <br>Fogyóban vannak… halál lehelete… <br>Érdekes, kiket szeretnem lehetne. <br> <br>Ha majd végleg és teljesen elfogy a levegőm, <br>Lelkem is megszűnik, már nem lesz ő az epedőm… <br>Ha majd végleg és teljesen elfogy a levegőm. <br> <br>Arra azért sokat gondolok, hogy öregen majd elfogyok, <br>Lélekpolcomra már úgy, bizony semmit pakolni nem fogok… <br>Arra azért sokat gondolok, hogy öregen majd elfogyok. <br> <br>Még most az én kék madaraim, de, ha lehet nekik, akkor mutatkoznak, <br>Hősiesen mosolyokat és kellemes szeretetet is fakasztanak... <br>Még most az én kék madaraim, de, ha lehet nekik, akkor mutatkoznak. <br> <br>Vecsés, 2016. december 1. - Kustra Ferenc József – íródott: önéletrajzi írásként és 3 soros-zárttükrösben az élet végének a közeledtéről… <br>

Az öregség kerítése… <br> <br>Mindig is a saját várfalam-voltam és nem… szabad! <br>Kellemetlen volt ez nekem, mind egy gyalulatlan pad. <br> <br>Várfalamat egyben tartotta a gravitáció! <br>De, én azt nem tudom, hogy ez annyira tömegvonzó? <br>Én is ellipszis pályámon csak megyek körbe-körbe? <br>Jó öreg Hold meg megtart és vissza is húz a körbe? <br> <br>Tudom, hogy a búzamezők is kisebb tagokból állnak, <br>Lehet, hogy falamon csukott szemmel megyek egy téglának? <br> <br>Honnan kéne tudnom, hogy ki voltam, főleg, hogy öreg… talán leszek? <br>Bizony ezek a nagy kérdések, meditálok, mert nem hagynak… ezek. <br>Aktív szonárom sincsen, nem vagyok mélységjáró… így most elveszek? <br> <br>Sorsom, tőlem függetlenül, miért tette életem kilátástalanná? <br>Mivel érdemeltem, hogy sors könyvébe legyek megírva bizonytalanná? <br>Öregen a rossz sorsom addig tapos, amíg nem válok teljesen porrá? <br> <br>Látom, vannak szomszédban újabb várfalak, mi frissen vakolt, <br>Az udvaron meg a személyzet, a tulajdonossal táncolt. <br> <br>Falaim közben már csak romok, így tengek benn, egyedül, <br>Csak egy luknyi a szobám, az ablaka is, kitört belül… <br>Sötét és áporodott levegőjű szobámban pipafüst nem vegyül, <br>Fázok, aludni is alig tudok, álmom sikolt, „áporban” elvegyül… <br> <br>Száz szónak is csak egy a vége, <br>Életemnek ideér... vége. <br>Ki tudhatná, milyen lesz az utolsó nap, <br>Fényem sincs már… szerencsétlen, még árnyat kap? <br> <br>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád… <br>Szerpentinemen még gátat tákolnak, utolsó barikád? <br>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád. <br> <br>Vecsés, 2018. január 28. –Kustra Ferenc József– íródott: önéletrajzi írásként, versben és 3 soros-zárttükrös versszakokban, amit úgy kell olvasni, hogy az első két sor egyben, majd a 2. és 3. sort egyben. <br>

Az öregség kerítése… <br> <br>Mindig is a saját várfalam-voltam és nem… szabad! <br>Kellemetlen volt ez nekem, mind egy gyalulatlan pad. <br> <br>Várfalamat egyben tartotta a gravitáció! <br>De, én azt nem tudom, hogy ez annyira tömegvonzó? <br>Én is ellipszis pályámon csak megyek körbe-körbe? <br>Jó öreg Hold meg megtart és vissza is húz a körbe? <br> <br>Tudom, hogy a búzamezők is kisebb tagokból állnak, <br>Lehet, hogy falamon csukott szemmel megyek egy téglának? <br> <br>Honnan kéne tudnom, hogy ki voltam, főleg, hogy öreg… talán leszek? <br>Bizony ezek a nagy kérdések, meditálok, mert nem hagynak… ezek. <br>Aktív szonárom sincsen, nem vagyok mélységjáró… így most elveszek? <br> <br>Sorsom, tőlem függetlenül, miért tette életem kilátástalanná? <br>Mivel érdemeltem, hogy sors könyvébe legyek megírva bizonytalanná? <br>Öregen a rossz sorsom addig tapos, amíg nem válok teljesen porrá? <br> <br>Látom, vannak szomszédban újabb várfalak, mi frissen vakolt, <br>Az udvaron meg a személyzet, a tulajdonossal táncolt. <br> <br>Falaim közben már csak romok, így tengek benn, egyedül, <br>Csak egy luknyi a szobám, az ablaka is, kitört belül… <br>Sötét és áporodott levegőjű szobámban pipafüst nem vegyül, <br>Fázok, aludni is alig tudok, álmom sikolt, „áporban” elvegyül… <br> <br>Száz szónak is csak egy a vége, <br>Életemnek ideér... vége. <br>Ki tudhatná, milyen lesz az utolsó nap, <br>Fényem sincs már… szerencsétlen, még árnyat kap? <br> <br>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád… <br>Szerpentinemen még gátat tákolnak, utolsó barikád? <br>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád. <br> <br>Vecsés, 2018. január 28. –Kustra Ferenc József– íródott: önéletrajzi írásként, versben és 3 soros-zárttükrös versszakokban, amit úgy kell olvasni, hogy az első két sor egyben, majd a 2. és 3. sort egyben. <br>

Ki akart itt öregedni, megöregedni? <br>Jó lenne csak, vidám napokra emlékezni. <br>Kérdem én, a rosszakat muszáj őrizgetni? <br> <br>A tengerben is csak, addig lehetünk, míg megérkezik a cunami, <br>Az élet teraszán ki kéne sétálni, de, akadályoz valami… <br>Vannak még emlékeim, de, más, már nem tudja, úgy tűnik, mind ókori. <br> <br>Végre-valahára, némi jólétem van még hátra? <br>Vagy lecsúszok, és majd végig égek az örök lángba? <br>Jól gondolom, majd szembe jön és rúg ördög patája? <br> <br>Vecsés, 2017. február 1. – Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben és önéletrajzi írásként. <br>