Keresd a Napot <br>Amikor fehér nyírfák <br>Zöld fenyvesek <br>Tavak ezüstje <br>Fölé kúszik a <br>Látóhatár szélén <br>És csillogásával <br>Ragyog a tájra. <br> <br>Keresd a Holdat <br>A zuhanó vízcseppek <br>Esti csillogásában <br>A sötéten légies tájon <br>Az áttetsző ólomfehérben <br>A zöld árnyalatok nyálkásságában <br>Amint ezüst utat épít <br>A tó vizében. <br> <br>Vecsés, 1998. december 28. – Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Jó lenne, az idő pillanatába belelépni, <br>Hátha ott lehet, az időnkről sok mindent megtudni… <br>Jó lenne, az idő pillanatába belelépni, <br>* <br>Most- időszemcse- <br>Tócsába folyik lassan. <br>Belelépek, megállok. <br> <br>Pillanat félszeg. <br>Fény-másodperc lepereg, <br>Mint eső bőrömhöz ér. <br>* <br> <br>(bokorrímes) <br>Hétrét görnyedve talán beleléphetnénk? <br>Hah! Hová, az időbe? És ott mit tennénk? <br>Mi lenne, ha tudnánk, jövőben mik lennénk? <br>* <br>Jövőm látom itt. <br>Megtörve csepp egészén. <br>Lassan darabokra hull. <br> <br>Létcsepp ujjamon. <br>Jövőbe nézek éppen. <br>Megtört egész - darabos. <br>* <br> <br>Az idő, mint mongol nyílvessző elsuhant a fejem fölött. <br>Hetven év alatt is, csak egyenletesen és nem körözött… <br>Az idő, mint mongol nyílvessző elsuhant a fejem fölött. <br>* <br>Gyorsan múlik már... <br>Idő időtlen vággyal. <br>Visszanézek rá: emlék. <br> <br>Emlékem múló. <br>Nem lassít az idő sem. <br>Sok mindenre vágyik még. <br>* <br> <br>Látom, zeng a csend, ahogy az idő suhan… <br>Ez akkor sem olyan, mint a vonat pullman… <br>Látom, zeng a csend, ahogy az idő suhan… <br>* <br>Kicsit hangos csend. <br>Szinte robog a holnap, <br>Tegnappal összefolyva. <br> <br>Tegnap folydogál. <br>Hangokká törik a csend, <br>Holnappal tapad össze. <br>* <br>Sokszor –esténként, de még fényben is- sompolygott már felém a sötét… <br>Fényben szuggeráló szemmel, bíráid lesik fényidőd üstökét! <br>Irreális időpillanatban vádemelések kísérik életedet <br>És tapossák el a saját időtényeződet, a saját időfényedet! <br>* <br>Fény <br>Itt-ott <br>Csillan csak. <br>Óhaj marad... <br>Tőlem elfedik. <br> <br>Tőlem elfedik. <br>Óhaj marad... <br>Csillan csak <br>Itt-ott <br>Fény. <br> <br>Már <br>Nincsen <br>Időfény. <br>Fényt nyel sötét. <br>Vádak... rossz bírák. <br> <br>Vádak...rossz bírák. <br>Fényt nyel sötét. <br>Időfény <br>Nincsen <br>Már. <br>* <br> <br>Karommal visszahúznám a jó tempósan rohanó időt <br>Lét árnyékába telepítenék… állandó-idő erdőt <br>És ezzel fedném az üres, szikes, múltbéli időmezőt. <br>* <br>Egyszer csak elfogy. <br>Az én Időm is véges, <br>De addig lépek párat. <br> <br>Elfogy. - Pár lépés. <br>Időm nem végtelen már. <br>De addig még szeretek. <br>* <br> <br>Az időtényezőbe belefordult a világ, <br>És akik ezt tagadják, azok a haramiák. <br>A csend folyvást lefagyik, <br>Az idő meg csak múlik. <br>Sodródnék én az idővel, de azzal csak a régmúltba lehet, <br>Keresnék én hosszabb jelen időt, de valami vehemenset… <br>* <br>Pang <br>A csend. <br>Haladnék <br>Az idővel... <br>Most kell még élnem! <br> <br>Most kell még élnem! <br>Az idővel <br>Haladnék... <br>A csend <br>Pang. <br>* <br> <br>Eltévelygésben megfogant gondolat, maga a rettenet valósága? <br>A nemes és nemtelen gondolat a mindennapi lét fennhatósága? <br>Az időtényező befolyásolja a gondolkozást, <br>Múlt, jelen, jövő várja, kéri egységbe összerakást. <br>* <br>Múlt... <br>Emlék... <br>Jövőt...várd! <br>Jelent, most éld! <br>Gondold át... tégy így! <br> <br>Gondold át... tégy így! <br>Jelent, most éld! <br>Jövőt...várd! <br>Emlék... <br>Múlt... <br>* <br> <br>Az idő, nagy hegyeket is mind magába olvasztotta, <br>Nem lenne nélküle, csak nagy semmi... csak síkosult puszta. <br>Az idő, nagy mindent tudó! Mindent lát, mindent hall! <br>Az életzenét is ő játssza, minket így ural! <br>Tudom, a jövő évi idő is úton van és rendben, majd megérkezik, <br>Azt meg remélem, hogy akkor még a lábam, nem a föld alatt gyökerezik… <br>* <br>Csak <br>Halad <br>Az idő... <br>Még remélek... <br>Sok boldog évet. <br> <br>Sok boldog évet <br>Még remélek... <br>Az idő <br>Halad <br>Csak... <br>* <br> <br>Ahogy az est, elfoglalja a tájat, tudom, elmúlt a mai nap, <br>Esti misére, meg hallom, olyan pontosan harangozik a pap. <br>Idilli jövőképünk addig van, míg az időt be nem folyásoljuk, <br>Amíg az időnknek a pillanatát érdekből, meg nem változtatjuk! <br> <br>Vecsés, 2018. aug. 9. – Mórahalom, 2018. aug. 23. - Szabadka, 2018. aug. 28.- Kustra Ferenc József - a verset én írtam. A sedoka –kat írta Farkas Tekla, míg a tükör apevák, Jurisin (Szőke) Margit munkája. <br>

Jó az írás, azé’ kén’ hozzá, vissza-vissza folyamodni, <br>Jó az írás, gondolatiság elszá’ s jobb azt köbe vésni… <br>Jó az írás, azé’ kén’ hozzá, vissza-vissza folyamodni. <br> <br>Jó az írás, mert megtart, ha a szellem elfut, elillant. <br>* <br> <br>De írás is járhat úgy, ’egyedül nem akarnák maradni’, <br>Még a vendég szomszéd mégis elmarkolja és máris viszi… <br>De írás is járhat úgy, ’egyedül nem akarnák maradni’. <br> <br>Írásod elviheti más, ha magányra szorulna a társ. <br>* <br>A részeges szomszéd mindent letagadott, <br>Maj’ egy pofon után, mindent visszaadott… <br>A részeges szomszéd mindent letagadott. <br> <br>Tettét szóval takarta, de ütésre rögtön visszaadta. <br> <br>Vecsés, 2025. július 11. – Siófok, 2025. július 18. Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősnek. A leoninusokat Gránicz Éva írta. <br>

Magamban hordom a csendet,<br>mint a szerelmet vagy a halottjaim,<br>egy imát, mely nem is hangzik,<br>csak létezik. Mint a rend.

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Bokorrímes duó) <br>Hiába ír szűzi kéz, hiába lágy a gondolat-melódia, <br>Sunyin oson, lopakodva tép, minden átrág… idő paródia… <br>Remény sokszor olyasmi, hogy bizony, csak kétesen csillan, <br>Forrását ennek kitapasztalni? Akkor honnan villan? <br> <br>Lágynak tűnő melódiák, üresen konganak, <br>Vadóc futamok, szerencsétlenül csak bénáznak… <br>Ha olvasás közben veszel egy mély levegőt, <br>Közben érzed, ártatlan a lelked, meggyötört. <br>* <br> <br>(Leoninus trió) <br>Persze lopakodva is lehetne verset írni... minek? Egy torzszüleményt, pl. kinek? <br>Éreztél Te írás közben lelki fájdalmat? Kaptál Te mocskolódó rágalmat? <br>Kívánkoztál te már messzi fölre? Volt e benned érzés, hogy ezt akkor örökre? <br>Mikor egy újabb sort leírtál, mert alkotsz… érezted: nem jó, mert ezzel hivalkodsz? <br> <br>Poéta sorokat írjon és ne rágódjon! <br>Poéta verseljen és szavakkal csencseljen. <br>Poéta vezesd népet, utat mutass, szépet. <br> <br>Állítják a nem javítható ’hívők’, nem gonosz világ... csak teret nyert a másság. <br>Én meg üzenem ’hívőknek’: káosz a világ, pusztítja emberiséget, kórság… <br>Az emberi társadalmaknak van rendje. Így nem elintézhető: egye-fene! <br>* <br> <br>(senrjon trió) <br>Bármily’ a helyzet nekem <br>Írnom kell! Folyvást és állandón! <br>Lélekfenntartó! <br> <br>Lopakodva irhatok, <br>De azért írok, megjelenjen! <br>Lélekfenntartó! <br> <br>Kevés a jó világban… <br>Alkalmazkodva jeleskedek… <br>Lélekfenntartó! <br> <br>Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József- írtam; avagy részletek a versírás lélektanából… <br>