Pár szóban az őszről… <br> <br>Hűvös lett az idő, megjött az ősz, <br>Hűvös, északi szél lett a dizőz. <br>Ma is szomorkás az idő, borult, <br>Úgy tűnik, minden az őszbe szorult. <br> <br>Szomorúan lógnak a levelek, <br>Tán hívők és jobb világba mennek. <br>Már a kutyusunk is bundát növeszt, <br>És a változásra, szemet mereszt. <br> <br>Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia <br> <br>Az élet engem, mint titkos kokottot, folyton kompromittált, <br>Aztán meg, hogy tegyek, ne tegyek, vagy eltűrjek, még asszisztált. <br>Így sokat voltam, oly' lélektani helyzetben, <br>Hogy kintet a saját sorosomból nem leltem. <br> <br>Élet keményen haladt, csattogott, katona csizma lehet rajta, <br>Testem, meg csak ment utána, behúzott nyakkal, mintha húzná pányva… <br>Bizony, hogy, hogy nem volt jó, azt tudom, de nem majd holnap, hanem már ma. <br> <br>Lélek nélkülinek lenni tán' jobb, mint lelketlennek, <br>Mert ők csak elfáradt, nemtörődöm, felületesek… <br>Míg a lelketlenek teljes érzelem nélküliek. <br> <br>Amerre szögesdrótom szegélyezte utamat, nem mehettem, <br>Ahol meg nem volt ilyen semmi, arra meg én balga, nem mentem… <br>Lábam, térdig lejártam, hogy felszálljak… de azt meg nem tehettem. <br> <br>Ma már a lélektani helyzet biz', sokkal rosszabb, mint valaha, <br>Életvizem kiapadt, életem, a sors, megfeneklett, hala… <br>Gyermekkoromban, magamnak jobb sorsot szántam, mások is, vala. <br> <br>A legfőbb, mai lélektani helyzet, <br>Egy elfuserált, tárgyi élethelyzet… <br>Ki ezt előre tudja… kinek kellett? <br> <br>Lelkem, benne van teljesen a tudatalattimba, <br>Így én vagyok lelkem sajátos, igavonó barma… <br>Nyakamra erősítve, lélek, alakított járma. <br> <br>A jó és rossz egyvelege dallamként zakatol a fülembe, <br>Ebből a rossz a domináns, ő a földesúr az életembe… <br>Sőt, az a kis jó is olyan, hogy besodorhat a végveszélybe. <br> <br>A lélekben, lágyas hullámokat vet, az érzelmek kavalkádja, <br>Meg jól kileng a tudatalatti, mint meglökött hajóhintája… <br> <br>A kecskepásztor is kedveli az ürühúst, <br>Szüret után van, hogy elkészül az édes must… <br>Lélek meg nem nyugszik, csak gyötri a mustos-húst. <br> <br>Nekem, mindig katonás, sarkos, kemény, a lélektani helyzet, <br>És ha kell, levágja a sorsot, mint egy disznót… az élethelyzet… <br>Hmm… nem csak a régi magyaroknak! Nekem is, jó nagy Mohács kellett?! <br> <br>Vecsés, 2015. szeptember 15. – Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>A folytonos sok beszédnek alja, semmit el nem mond, <br>Csak az igazságot fedi, rejtőzködést leplez. <br>A hanyag szó meg, felületességről mindent elmond <br>És <br>Félszóból sem derül ki igazság... út jellemhez. <br> <br>Sok beszéd és édes szó, igaztalant igazzá mond. <br> <br>Vecsés, 2016. július 21. – Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Septolet) <br>Jó lenne… <br>Nem-csak munka lenne! <br>Mindenki dolgos lehetne… <br>Lehetne. <br> <br>Munka érdekli… kicsit? <br>Fikarcnyit? <br>Jottányit? <br>* <br>Normális, szokott élet kell neki? <br>Semmittevő léhaság élteti? <br> <br>Tehetne hangyányit, <br>Akármit! <br>Gyűszűnyit, <br>Mákszemnyit… <br>Valódit! <br>* <br> <br>(3 soros-zártükrös duó) <br>Vajon milyen azoknak élete –egyenként-, akik élnek? <br>Akik csak létszámnövelői az egész emberiségnek… <br>Vajon milyen azoknak élete –egyenként-, akik élnek? <br> <br>Már lassan –mindenkinek(!)-csak emlék az ifjúság, <br>Az élet a vége felé, nem egy nagy mulatság... <br>Már lassan –mindenkinek(!)-csak emlék az ifjúság. <br>* <br> <br>(Bokorrímes) <br>Vajon milyen emlékek azok, melyek csak úgy a könnyedségről szólnak, <br>Ha nem volt az ólban disznó, akkor nem is kellett adni a disznónak! <br>És a munka sem volt szempont, nem is volt meszelése a disznóólnak. <br>* <br> <br>(Senrjonix trió) <br>Mulatság, gondtalanság, <br>Szórakozás, ingyen vendégség! <br>Buli meg buli! <br>Vajh’ biz’ szórakozás az élet? <br>Van kinek! Normál élet lehet? <br>* <br>Ember, nem fáradhat el… <br>Mutatni; mulat egy magyar úr! <br>Ráerősítés! <br>Állandón szórakozó: buta! <br>Annyira, hogy nem maga ura… <br>* <br>Vannak; eszem-iszomok, <br>Fogy a kávé és a vadkender. <br>Ez modern élet? <br>Ez egy nagyon egyirányú lét! <br>Másra, Te nem hallgatsz biz’ ismét... <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Ha majd végül sok lesz, az eszem- iszom, lesz majd hadd-el hadd, <br>Bíznod kell abban, hogy egy jövendő életre még marad… <br>Ha majd végül sok lesz, az eszem- iszom, lesz majd hadd-el hadd. <br> <br>Vecsés. 2016. március 21. – Kustra Ferenc József - A vers alloiostrofikus versformában íródott. <br>

Hétköznapi pszichológia - Filozófáció… <br> <br>Optimista vagy pesszimista? <br>Pesszimista vagy optimista? <br>Optimistán legyek pesszimista <br>Vagy tán' pesszimistán optimista? <br> <br>Mind a kettő az élet része, <br>Elhagyni lehetne? Mi végre? <br> <br>A kérdés az előre adott, <br>Ki az, ki már szelet kifogott? <br>Ki az, aki már szelet fogott? <br>Van-e, ki már szelet megfogott? <br> <br>A filozófiát már oly' régen kitalálták, <br>És a logikát is elég régen alkalmazzák. <br> <br>A helyes útra a tanítónak van magyarázata, <br>Légy Te reális és legyél optimistán pesszimista. <br>Az optimizmus, főként a vágyak, a remény, áltatás, <br>Egy kis ború várás, mi jóra fordul... itt a megoldás. <br> <br>Vecsés, 2015. április 22. – Kustra Ferenc József <br>