Idő 
Értékelés 
Értékelés Filozofikus felfogásban…
<br>
<br>Kiléptél a kapun, megláttalak, gyönyörű vagy ma,
<br>Annyira szép, hogy nem való vagy e csúnya világra.
<br>*
<br>Körülöttem a nagy néma csend halkan ásítozik,
<br>De lehet, hogy éhes, gyomra hangosan áhítozik.
<br>*
<br>Terhem a máról a holnapba, görnyedten cipelem,
<br>Könnyen venni az akadályt, semmi súlyom nincs nekem
<br>*
<br>Érzem, hogy életemből elköltözött már a nyár,
<br>Igaz is, én is csak egy élőhalott vagyok már…
<br>*
<br>Az ég legalján, estefelé még vöröses a Nap,
<br>Fekete esőfelhőket lát, imádkozik a pap.
<br>*
<br>A nap sok-kévés sugara olyan jól melegít,
<br>Támadó hidegfront átka, kedvetlenre hűsít!
<br>*
<br>Gyenge embernek a fegyvere, lehet, csak a hazugság,
<br>Bár ezzel tűnik az igazság bajnokának, ez másság.
<br>*
<br>Púposra hajlik a végtelen tér íve,
<br>Hogyan igaz? Érzem, nincs eleje-vége?
<br>*
<br>Én becsületből, nevetve, mindig magam küldöm előre,
<br>De gyáván, sírva megyek magam mögött, nem vágyok előre…
<br>Csak élő-halott vagyok, nem létezőn várok, lehetőre…
<br>*
<br>Ostoba pletykát terjesztők áldozata vagyok,
<br>Innentől kezdve, örök bűnben élek és halok.
<br>*
<br>Érdekel, lesz majd még hozzám való társam egykoron?
<br>Ma megvolt, élvezem a válóperem, a balkonon.
<br>*
<br>Elhatároztam elmegyek, csapot-papot itt hagyok,
<br>De azért nem hagyok itt mindent, hülye tán' nem vagyok.
<br>
<br>Vecsés, 2016. július 16. –Kustra Ferenc József- Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
<br>
Filozofikus felfogásban…
<br>
<br>Elfojtott vágyakban tobzódnak hevült testek,
<br>Simán megszűnnek, oly' nagy plátói szerelmek.
<br>
<br>Hajnali harmatban tárt karokkal futnék eléd,
<br>De még fekszem, és csak, egy álmot gondolok beléd.
<br>
<br>Megállítanám én a szerető, emésztően kedves képeket,
<br>De a harag nem engedi, betonba betapossa a lelkeket.
<br>
<br>Völgyecske ölében csobog egy apró patak,
<br>Vize mérgezett, már kipusztultak a halak.
<br>
<br>Nyugágyból nézni a bárányfelhőket, gyönyörűség.
<br>Felhőszakadásba berohanunk, ebben nincs szépség.
<br>
<br>Olyan napfényes vágy uralkodik a széplélekben...
<br>Az élet meg megy, a borús, fizikai tételben…
<br>
<br>Vágyunkból lesz meg a szép remény,
<br>Nem teljesül, csalódás kemény!
<br>
<br>Mikor tisztán, még boldogan törülközők,
<br>Konyhában szól telefon, én megőrülök.
<br>
<br>Hajnali, első pár napsugár, besurrant a tájra,
<br>De nem látják, nem nyílott még ki… állatok csipája.
<br>
<br>Lappangó, de elősettenkedő a kéjem,
<br>Éjjelre, kínos börtönbe löki a létem.
<br>
<br>Megütöttelek! Most már csak ülök egymagamba,
<br>Arra vágyva, Te tekints rám, mint igaz barátra!
<br>
<br>Van úgy, hogy én bizalmas titkot vetek papírra,
<br>De ügyetlen a sors, eltakarja egy nagy paca.
<br>
<br>Vecsés, 2016. július 15. –Kustra Ferenc József- Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
<br>
Szöszmötölget a
<br>Csend, az erdő sűrűjén…
<br>Avar, zajt elnyom.
<br>*
<br>Csend! Ütközet a
<br>Hóesés. Hajnali fagy.
<br>Jégség most arat.
<br>*
<br>Tűztől a jégig
<br>Átéltem, poklot, mennyet.
<br>Boldog megnyugvás?
<br>*
<br>Hegyi patakban,
<br>Picike vízesés zúg.
<br>Csend, uralkodó.
<br>*
<br>Madárijesztő,
<br>Csendben letette lantot.
<br>Ijesztőn kóró.
<br>*
<br>Csend sikítása
<br>Szaggatja az éjszakát.
<br>Dörgés, villámlás.
<br>*
<br>Csendnek a tava
<br>A sírkertet idézi.
<br>Szív, csendben ordít.
<br>
<br>Vecsés, 2016. július 7. – Kustra Ferenc – a csend-filozófia senrjú –ban és oximoronban.
<br>
Síró felhők…
<br>
<br>Szilaj fellegek,
<br>Beborítják a tájat.
<br>Ebből eső nincs.
<br>*
<br>Komor szürkeség,
<br>Őrzi távoli csendet.
<br>Ég, mégis hol zeng…
<br>*
<br>Nap és fellegek
<br>Küzdenek, ki lesz az úr?
<br>Napsütés… eső.
<br>*
<br>Felhők röpködnek,
<br>Konokul az ég alatt!
<br>Eső készülődik…
<br>*
<br>Sok felhőpárna,
<br>Nagy felhőnek áll össze!
<br>Zivatar zúdul.
<br>*
<br>Már szemerkélni
<br>Kezd, majd zuhogássá lesz.
<br>Megállítani?
<br>*
<br>Cseppek, csillogva
<br>Csak hullnak, egyre jobban.
<br>Özönvízszerű…
<br>*
<br>Zivatar kitört,
<br>Esőcseppek hullanak.
<br>Vizes fű csúszik.
<br>*
<br>Zápor lemossa,
<br>Fűről, fáról út porát.
<br>Párás levegő.
<br>*
<br>Felhőcsatorna
<br>Törött, eső meg ömlik.
<br>Tarolt növényzet.
<br>*
<br>Gyönyörű vihar,
<br>A maga szépségében.
<br>Átélni kínos.
<br>*
<br>Szivárványpajzsot
<br>Generál meleg eső.
<br>Felhő elröppen…
<br>
<br>Vecsés, 2017. június 30. – Kustra Ferenc József - Eredeti Baso féle haikuban írva…
<br>
Az azonos című versem haiku átirata
<br>
<br>A nyár öröme
<br>A meleg, fülledt felhő.
<br>Ütöget eső.
<br>
<br>Beizzadt felhő
<br>Vihart megidéz, zuhog.
<br>Nagy szemű, kopog.
<br>
<br>Ázott dáliák,
<br>Viharvert virágsereg.
<br>Halott dáliák.
<br>
<br>Vecsés, 2014. július 24. – Kustra Ferenc József- Az azonos c. versemhez „voodoo” az 3. haiku-val szólt hozzá. Kívánságára és a legmélyebb tiszteletem jeléül, elkészítettem az első kettőt és ezen átirat-csokrot neki ajánlom.
<br>
