(Senrjon) <br>Felhő jön, nem picike, <br>Látom, nagyon jő… vízterhesen. <br>Őszi viharok. <br>* <br>Szél támad, nem játékos, <br>Őrülten forgatja szélkakast. <br>Búsló… látom én. <br>* <br>Már esik… nagy cseppekben. <br>Nincs nálam ernyő, ronggyá ázok. <br>Szélkakas, csak néz… <br>* <br>Fák hajlonganak… nem bók! <br>Sajnálom fákat, szél lombot tép. <br>Útra, fa kidőlt. <br>* <br>Még őszben vagyunk, de lesz <br>Ez rosszabb is… őszöcske után. <br>Van hótaposóm. <br>* <br>Őszi színes levelek, <br>Arcomba csapódnak… oly’ szépek. <br>Bősz fergeteg van. <br>* <br>Falevelek, cserepek, <br>Nagyobbacska gallyak, pont erre… <br>Ezt, hogy megúszni? <br>* <br>Előre megyek lassan, <br>De szélvihar visszafelé fúj. <br>Kapaszkodnék én… <br>* <br>(Anaforás, 10 szavas duó) <br>Szép ez az ősz, hozott fergeteget. <br>Ebben szarvasmarha sem legelget. <br> <br>Szép őszi vihar, irtón elkapott. <br>De én nem érzek haragot. <br> <br>Vecsés, 2019. szeptember 16. Kustra Ferenc József- Írva; senrjon -ban és 10 szavas duóban. (A 10 szavast én fejlesztettem tovább duó –vá, a sedoka elvisége alapján! A kettő ugyanazt láttatja, de más szemszögből…) <br>

Haikuk eredeti Bashó féle stílusban… <br> <br>Melankólia <br>Ücsörög búsan, tájon. <br>Hajnal már deres. <br>* <br>Szellő csak játszik, <br>Esti sötét meg támad… <br>A hajnal deres. <br>* <br>Hold, már megy haza, <br>Napkorong megérkezik. <br>Deres már a táj. <br>* <br>Nap aranyfényű, <br>Süt még, de már hidegen. <br>Deres pirkadat. <br>* <br>Levegő hideg, <br>Deres, csak kóstolónak… <br>Fázós hajnalok. <br>* <br>Meztelen a fa, <br>Ágai csak hajlongnak. <br>Reggelt dér lepi. <br>* <br>Lágyan csendesek <br>Az erdő fái, bokrok. <br>Reggelre deres. <br>* <br>Dermedt a határ <br>És reggel dér az úr! <br>Színváltozatok. <br>* <br>A reggeli dér <br>Kristályos a rét füvén. <br>Vaddisznó séta. <br>* <br>Fúj a hűvös szél, <br>Rét felett, ott hintázik. <br>Dértől, fehéres. <br>* <br>Deresen dermedt <br>A gyep, már nem legelő. <br>Éhező állat! <br>* <br>Dér ütötte ág, <br>A levéllombok helyén. <br>Hideg már eső. <br>* <br>Majd feljön a hold, <br>Gyönyörű, tiszta égben. <br>Hideg, fehér dér. <br>* <br>Álmok tengere <br>Visszahozza napsütést. <br>Deres az udvar. <br>* <br>Reggeli hűvös, <br>Dermesztő! Hideg vadul. <br>Minden dérlepte. <br>* <br>Erdő zöldjére <br>Rőtös- sárga telepszik. <br>Fehér dér befed. <br>* <br>Didergő hideg <br>Ücsörög, erdő mélyén. <br>Deres már minden. <br>* <br>Dérrel takarva <br>Tűri rét, szél rohamát. <br>Régi lábnyomok. <br>* <br>Idő is fázik, <br>Szelet, kabátnak vett fel. <br>Dér fehéríti. <br>* <br>Deres évszakban, <br>Örvény-fényt vet a csillag. <br>Felhőtlen égbolt. <br>* <br>Az ég kékje a <br>Földre zuhant, fák közé. <br>Deres fűcsomók. <br>* <br>Vad rengetegben <br>Az esttel nőnek árnyak. <br>Gallyak deresek. <br>* <br>Nyitott szemű lét. <br>Szőlőfürtöket, dér csíp. <br>Bor lesz belőle. <br>* <br>Az aszúszüret <br>Ideje még nem jött el. <br>Kell dér csípése. <br> <br>Vecsés, 2016. október 7. – Kustra Ferenc József <br>

Úti batyuban van már a nyár, mint kutya tépett rongya, <br>Bár az ég még kék, a nap meg a sugarát csak úgy ontja… <br>Nyomában aranykalász eltűnik, és jő, az őszi színvarázs. <br>Jön, már a várt szüret, rohamléptekkel közeleg a hervadás. <br> <br>Őszi nap már laposan pislog, kimerült, látszik, <br>Szemből még a szemembe süt, de látom, hogy fázik, <br>Bizony már csak nagyon kínlódva süt, és szenved a napsugár, <br>Hullani kezdő falevelek mutatják, messze megy a nyár! <br> <br>Ahogy már ősz van, a tél már tél közeleg, hideget tereget, <br>És előkészíti a jégnek és a mély hónak a terepet. <br> <br>Ősz hiába kezdené már, mi az ő tivornyája, <br>Az égen szűk még neki, rászabott égi kabátja, <br>De messze van még az őt, kicsit siratom… halála. <br> <br>Ne féljetek gyerekek! Amíg én itt vagyok, <br>Tudom, hogy vigyáznak ránk az égi csillagok, <br>Szárnyalj hitünk, szaggasd szét ezt a felleget, <br>Repülj és száguldj, adj magadból eleget. <br> <br>Őszöcske, csináld édesre a fák-bokrok magvát, <br>Fesd édesre, a szőlőt, a szilvát, meg az almát. <br>Tedd te még gyönyörűbbé a sok színes bokrot-fát. <br> <br>Te Ősz! Festői munkáddal érdemben csak dicsekszel, <br>De látszik, a műved csodás, Te nagyon is igyekszel. <br> <br>Sárgult falevelek közt még furakszik a csokor napsugár, <br>Szellő simogatja ág derekát, ami levéltelen már. <br> <br>Aztán ködből hirtelen árnyék bukkan elő, kínból, <br>Látom, hogy egy kivert eb, aki sántán csak araszol. <br>Szegény olyan, mint aki most menekült meg a sírból. <br> <br>Vecsés, 2014. október 21. – Kustra Ferenc József <br>

Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett, <br>Udvarunkba a fákon, ismeretlen madár repdesett… <br>Tegnap még volt kicsi, enyhén langyos napsugár, jólesett. <br> <br>Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen, <br>Gyorsan megjött az éjszakai is, szinte végtelen… <br>Tájékunkra rászokott az estefele, hirtelen. <br> <br>Sötétben nem is látni a rozsdásodó leveleket, <br>Szülő-madarak fészekben melegítik, gyerekeket… <br>Sötétben nem is látni a rozsdásodó leveleket. <br> <br>Lassacskán, totál lombtalanok lesznek a növények, <br>Levelek meg összeállnak; lesznek avar szőnyegek… <br>Lassacskán, totál lombtalanok lesznek a növények. <br> <br>Közeleg kicsit hűvösebb időjárás, <br>Az életben következik, helyben járás… <br>Közeleg kicsit hűvösebb időjárás. <br> <br>Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc József– íródott; 3 soros-zárttükrös –ben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. <br>

„Párisba tegnap beszökött az Ősz. <br>Szent Mihály útján suhant nesztelen, <br>Kánikulában, halk lombok alatt <br>S találkozott velem.” <br> <br>Üdvözöllek Ősz! <br>Tudtam, hogy eljössz… <br>Te, mint ahogy hű korsó jár a kútra... <br>A nyár után, mindig hozzánk jössz újra… <br> <br>Legyél csak kemény, legyints Te Ősz, <br>Bármit teszel... nekünk úgyis bősz! <br>Ökölbe van a kezed zárva, <br>Nem leszel a szívekbe zárva! <br> <br>Mint mindig, eljött hozzánk újra, az Ősz! <br>És már kelleti magát, mint egy dizőz! <br>Azt már elérte, hogy hideg a reggel… <br>Tán’ Nap is fázik, ezért későbben kel. <br> <br>Még lefekszek a földre a Szent Mihály úti fák alatt… <br>Nyoszolyám; vöröses barna levelek… derekam alatt... <br>Elmerengve nézem… fúj a szél útszéli fasor alatt. <br> <br>Vecsés, 2012. november 20. – Kustra Ferenc József – íródott; Folytassa pályázatra – Az idézet Ady Endre: „Párisban járt az Ősz” c. verséből való. <br>