Majd’ megőrjítesz Izidóra! <br>Így járok minden virradóra! <br>Éjjel, álmodozok, <br>Reggelre… fáradok. <br>Főleg, mert messze vagy… hasóra. <br> <br>Éber álmomban megtestesülsz, <br>Vágyhullámokon velem repülsz. <br>Ölelés-tárgya vagy, <br>Hiányod, roppant nagy. <br>Jó lenne, ha már… csókokat küldsz’? <br> <br>Hogy bírjam csók nélkül Izidóra? <br>Veled ülnék már ágytámlára… <br>Megcsókolnám finom <br>Fagyidat, ó, hammom… <br>Mentsd már meg a lelkem, Dóra! <br> <br>Vecsés, 2019. augusztus 2. – Kustra Ferenc József– Erotikus LIMERIK csokor. <br> <br>

A sorsom nem elég, hogy víz és mély, de köd borítja, <br>A sorsom nem elég, hogy nagy genyó, de köd borítja… <br>A sorsom nem elég, hogy víz és mély, de köd borítja. <br> <br>Küzd a sorsommal a lelkem, de mi lesz a végkimenetel? <br>Küzd a sorsommal a lelkem, de mikor van végkimenetel… <br>Küzd a sorsommal a lelkem, de mi lesz a végkimenetel? <br> <br>Sorsom egy kérges tenyérű megöregedett pojáca, <br>Sorsom mindig rossz volt, de így öregen és mára… <br>Sorsom egy kérges tenyérű megöregedett pojáca. <br> <br>Sorsom az esti és méla-néma csendben is ugyanaz, <br>Sorsom az esti szürkületben is… mi-jót se tartalmaz… <br>Sorsom az esti és méla-néma csendben is ugyanaz. <br> <br>Sorsom estpirkadatán, már jó-szép sincs, de hallik a temetői harang, <br>Sorsom estpirkadatán, göröngyöket rugdosok, zúg a temetői harang… <br>Sorsom estpirkadatán, már jó-szép sincs, de hallik a temetői harang. <br> <br>Téged hívtalak, de sokat, a szám is véres-sebesre kicserepesedett, <br>Téged hívlak, egyfolytában, de válasz semmi, lelkemnek bevégeztetett… <br>Téged hívtalak, de sokat, a szám is véres-sebesre kicserepesedett. <br> <br>Sorsom, nekem mindig csak hazudott, az életem, így vágy tasakom kiüresedett, <br>Sorsom már nem is tud olyat, még hazudni sem, kétségtelenük mára kiöregedett… <br>Sorsom, nekem mindig csak hazudott, az életem, így vágy tasakom kiüresedett. <br> <br>Sorsom esti fénye, már kontúrtalan árnyékot sem vet, <br>Sorsom fénye, hallom a méla-néma csendben, kinevet… <br>Sorsom esti fénye, már kontúrtalan árnyékot sem vet. <br> <br>Vecsés, 2021. január 11. – Kustra Ferenc József – íródott sorsversként: anaforás, 3 soros-zárttükrösben, belső és önrímes versformában. Önéletrajzi írás. <br>

Az őszi viharos időről… <br> <br>Tomboló szelek, <br>Esőfelhőket hoznak. <br>Cudar az idő… <br>* <br>Látszik, vihar jön <br>Erre, agyban lila köd… <br>Gyalogút hosszú! <br>* <br>Szél söpri utcát, <br>A hullott levél röpköd. <br>Betonfal, hideg. <br>* <br>Immár domináns <br>A hideg és metsző szél. <br>Reszkető a táj. <br>* <br>Megkergült a szél, <br>Hulló levelet sodor. <br>Szétfújja avart. <br>* <br>Nagy viharban az <br>Éjszaka sötét, dadog. <br>Nem élvhajhászat. <br>* <br>Zengő vihar jő, <br>Kék ég, nagyon meggyötört. <br>Bús felleg, villám! <br>* <br>Szélvihar, erre <br>Sodor esőfelleget. <br>Zivatar kitör. <br>* <br>Égen fellegek <br>Úsznak. Fent, vihar dühöng. <br>A sorsában él. <br>* <br>Kemény viharral <br>Küzd, erdő-lét hajója. <br>Lombkorona dől. <br>* <br>Felhőt, szétfújja <br>A szél, fodorrá válik. <br>Kutyaszőr borzolt. <br>* <br>Vihar zörget már <br>Az ajtókon. Így kopog. <br>Lélekhúr rezdül… <br> <br>Vecsés, 2017. január 8. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban. <br>

Színes-őszhárfa hangok… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Ahogy megérkezik az ősz, kezdi és a saját hárfáján játszik, <br>A szerencsétlen nyár, az emésztő hangoktól meg csak lassan mállik… <br>Ahogy megérkezik az ősz, kezdi és a saját hárfáján játszik. <br>* <br>(leoninus duó) <br>Nyárutó arany fátylat sző, s erre ember is és az állat bizony vevő! <br>Üzen az ősz, tán’ Tícián vörössel ámít, meg még százfélével csábít! <br>Zöld növényekből kicsap a sokszínű vörös, kapaszkodva nézd, mert erős. <br> <br>Estére meg vörösben játszik az ég is, úgy csinál, mutatja, hogy ő is még ég is… <br>Az ősz tenyerén hordozza, az újszerű szeleket, egyenként, mint fenegyereket. <br> <br>(Senrjú csokor) <br>Rafinált az ősz, <br>Nyugodtan lopakodik… <br>Fűtési szezon! <br>* <br>Ködágynak csókja, <br>Nemsoká elkap minket… <br>Fűtési szezon! <br>* <br>Ősz tenyerében <br>Hordozza a változást… <br>Fűtési szezon! <br>* <br>Most már szél hárfa <br>Is az új dallamra kap… <br>Fűtési szezon! <br>* <br>Ősz kíméletlen <br>Elmenő nyárral… nem kell… <br>Fűtési szezon! <br>* <br>Ősz most igyekszik, <br>Mert tél kiebrudalja… <br>Fűtési szezon! <br> <br>Vecsés, 2016. október 7. -Kustra Ferenc József <br>

Fagyis ízeket <br>Elmossa viharos szél. <br>Időváltozás. <br>* <br>Éji csend-magány <br>Úralja, fenyves erdőt. <br>Távolban, vihar! <br> * <br>A színes fáknak <br>Levelei suttogók. <br>Vihar, letépi. <br>* <br>Szakadékokba <br>Hullanak falevelek. <br>Vihar sodrása. <br>* <br>Enyhe napokban, <br>Vihar-orkán pusztíthat. <br>Közben, napsütés. <br>* <br>Szellő fésüli <br>A ligetes bokrokat. <br>Vihar, csak lecsap. <br>* <br>Erdő ligete, <br>Rozsdás-aranyló színben. <br>Vihar kopasztja. <br>* <br>Csörtetve tolong <br>A viharrá vadult szél! <br>Ágakat tördel. <br>* <br>Forgószél süvít, <br>Tépi az erdő fáit. <br>Gallyat is letör. <br>* <br>Zúgó a zsivaj, <br>Szélvihar minden letör. <br>Sziszegve fütyül. <br>* <br>Sorsába szőve <br>Fának a kopaszodás. <br>Szélvihar, segít. <br>* <br>Letört lombtömeg, <br>Csúnyán tarkítja tájat. <br>Vihar, elvonult. <br> <br>Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József – íródott, eredeti Baso féle haiku csokorban. <br>